Taehyung POV.


" Csald meg velem."


Mikor ezt kimondtam, nem gondolkodtam. Eszméletlenül mérges vagyok Yoonahra, amiért ennyire kifordult magából. A Kölyök egyáltalán nem ezt érdemli, ezt pedig a nővéremnek tudnia kéne. Jungkook kényeztetést, figyelmet és rengeteg törődést igényel, amit senki nem adott meg neki.

Egészen a mai napig.

Kook már az első perctől az idegeimre ment, ugyanis azonnal megmozgatta a fantáziámat. Minden egyes pillanatban ő jár a fejemben. Eleinte csak a kíváncsiság vezérelt, de ahogy egyre inkább elkezdett függeni tőlem, úgy ragaszkodtam hozzá én is minden nappal egyre jobban. Tehetetlenül estem bele a csapdájába; és Jungkookba.

Óvatosan fordulok az oldalamra, hogy újra végig mérhessem alvó alakját. Mellkasa egyenletesen mozog fel és le. Éjfekete tincsei itt-ott eltakarják gyermekies arcát. Gyengéden húzom el mutatóujjammal a fiú szeméből kócos haját. Azonnal beugrik a kép, ahogyan alig pár órával ezelőtt még remegve, teljesen ledöbbenve bámult vissza rám.

- Én nem akarom megcsalni Yoonaht.

- Már megtetted, Kook. - A fiú azonnal elkapta rólam íriszeit, hogy leplezze lelki állapotát, de én átláttam rajta.

Szégyellte magát.

Nem akartam őt ennél jobban leterhelni, ezért úgy döntöttem, hogy szorosan magamhoz ölelem és eldőlök vele az ágyba, amit kapkodó levegővétellel, de csöndben tűrt. Óvatosan cirógattam a haját és sorra hintettem a nyugtató csókokat a homlokára, mígnem derekam köré fonta karjait és álomba nem szenderült.

Én azonban képtelen vagyok lehunyni a szemem. Teljesen fel vagyok izgatva, ami kényelmetlen számomra. Próbálok arra koncentrálni, hogy ez egy nehéz időszak Kooknak, ezért együttérzésem jeléül nem segítek magamon. Így próbálok azonosulni újdonsült partnerem érzéseivel.


*****


Frissen főzött kávé és rántotta illata csapja meg az orrom, ami miatt szinte azonnal kipattannak a szemeim. Komótosan ülök fel az ágyban és nézek körbe. Yoonahék szobájában vagyok.

Yoonah…

Automatikusan szorulnak ökölbe a kezeim és összeszorítom az állkapcsom, ugyanis ez a név jelen pillanatban a legnagyobb fájdalmat váltja ki belőlem és a Kölyökből is.

Jungkook!

Gyorsan pattanok fel az ágyból és kimegyek a nappaliba, ahonnan teljes rálátásom nyílik a konyhában sürgölődő fiúra. Nagy gondossággal vágja össze a zöldségeket, miközben a serpenyőben füstölögve ég a rántotta. Baszki!

- Kook, ég a tojás! - hangomra az említett azonnal felém fordul, de nem fogja fel, hogy mit mondtam, csak mikor már mellé érek és lekapom a serpenyőt a gázról. A tojás alja teljesen szénné vált, a teteje pedig még félig nyers. - Egy egyszerű tojásrántotta kifog rajtad?

- Annyira koncentráltam a zöldségre, hogy el is felejtettem. - vakarja meg a tarkóját és csalódottan pislog az ételnek csúfolt tákolmányra.

- Nekem készítetted? - kérdésemre Kook bólint egyet és a lába ujját kezdi nézegetni. Nagyot nyelek és a serpenyőre meredek. Végülis éhes vagyok. Szeretem, ha jól átsülnek a kaják, szóval egy próbát megér. Odasétálok az asztalhoz és magam elé teszem a reggelit. - Hozz egy kancsó vizet. Kelleni fog. - jelentem ki határozottan, ami miatt a Kölyök egyből aktív lesz.

- Ne mondd, hogy meg akarod enni!

- Van más választásom?

- Csinálok szendvicset. - rohan hozzám és nyúl a tojásért, de én nem hagyom. Azonnal a kezére fogok és a lehető leggyilkosabb nézésemet veszem elő.

- Ha még egyszer megpróbálod elvenni a kajámat, az lesz az utolsó tetted.

Kijelentésemre csak pislog, majd bólint egyet és megy a vízért, én pedig a reggelimmel szemezek. Meg kell tanítanom főzni.

- Jól aludtál? - teszem fel a kérdést, mikor már a tákolmány utolsó pár falatjánál tartok. Borzasztó íze van, de legalább nincs elsózva.

- Igen, jól. Gondolkodtam azon, amit tegnap mondtál. - szólal meg halkan egy kis hezitálás után.

- Mármint?

- Szeretném, ha… tudod, ha mi ketten…

- Bökd ki, mit akarsz. - szólok rá teli szájjal, ugyanis egy ideje már forgatom a számban ezt az egy falatot.

- Nem azért akarom, mert meg szeretném bosszulni Yoonaht. Szimplán csak… - itt lesüti a szemét - jó veled. - beharapja alsó ajkát és félve rám sandít, nekem pedig kiesik az étel a számból, egyenesen a tányérra.

- Várj! Ezzel most arra akarsz célozni, hogy lefekszel velem?

- Nem! Mármint, igen. Vagyis, talán.

- Na most akkor melyik? - feszülök meg egy másodperc alatt.

- Az agyalás közben arra jutottam, hogy Yoonah egy olyan személy az életemben, akit nehezen tudnék nélkülözni. Nélküled viszont egyenesen megbolondulnék. Lehet, hogy csak a harag beszél belőlem, de van valami közöttünk, amit nem tudok megmagyarázni.

- Szimpátia? Kémia? Vágy? -  sorolom, miközben előre dőlök az asztalnál - Szexuális túlfűtöttség. - jelentem ki határozottan.

- Én az összhangra gondoltam. - pislog rám nagyokat, én pedig csak összeráncolom a szemöldököm.

- Mi? Kölyök, te mindenkivel lefekszel, akivel összhangban vagy?

- Nem, de nálunk elég jól működnek a dolgok. - süti le a szemét zavarában.

- És mi van azzal, hogy fiú vagyok? Meleg. Te pedig szintén az vagy, csak normális.

- Ezen már rég túlléptem - sóhajt egy nagyot és végre belenéz a szemembe, ami tele van elszántsággal. - Szeretném átélni milyen az, ha Kim Taehyunggal járok. Ha csak egy-két hétre is, de addig nem fogok tudni túllépni rajtad, míg meg nem próbáltuk.

- És mi lesz a nővéremmel? - kérdezek rá egyből, hiszen az a tény, hogy még együtt vannak, nem változott.

- Tegyünk úgy, mintha nem lenne. Mit gondolsz? Hajlandó vagy járni velem két hétig? - teszi fel a váratlan kérdését a Kölyök, én pedig csak döbbenten bámulok vissza rá és azon gondolkodom, hogy csak az agyam játszik-e velem.

Én ezt biztosan csak álmodom!

-----

Pompi jóvoltából itt a következő rész ☺️
Igazán hálásak vagyunk a pozitív hozzáállásotokért és bíztatásotokért❤️ köszönjük 💜💜