Kedves Olvasóink / Terapeuták!Előszőr is tartozunk egy kis bocsánatkéréssel a késésért, de itt van az új rész, reméljük, hogy ez kárpótol majd titeket mindenért!


Belemélyesztem a körmeimet a fürdőszoba nyirkos csempéjébe. A kicsinyke szoba hamar megtelt a fullasztó gőzzel, ami a zuhanyból ömlő forró víz miatt képződött. Fogalmam sincs, mióta állhatok a folyóvíz alatt, annyira elveszítettem az időérzékem. Folyamatosan beugrik a kép, ahogyan Taehyung fölém tornyosul, kényeztet, feltérképezi felforrt bőröm minden egyes milliméterét; én pedig élvezem. Ha döntenem kéne, hogy melyik szót használjam, az élvezet olyan gyenge kifejezés lenne arra, amit valójában éreztem. Imádtam, amit csinált. Taehyung teljesen feltüzelt és képtelen voltam a józan gobdolkodásra. Nem érdekelt, hogy fiú, az sem, hogy a szerelmem öccse. Csak az járt a fejemben, hogy minél többet kényeztessen. Amikor azonban ez a rózsaszín felhő eltűnt és nem ködösítette el semmi az elmém, azonnal beugrott Yoonah arca, ahogyan csalódottan fordít hátat nekem és egyedül hagy.

De Yoonah megcsalt, ígyis úgyis el fog hagyni. Akkor most mi miatt is akadtam ki annyira, hogy otthagyjam Taehyungot?

Azt az embert, aki valóban törődik velem. Elintézte a pilótaképzőm, amikor egyedül éreztem magam, ő ott volt mellettem és most is úgy törődött velem, mintha csak én léteznék a számára. Most már tudom, miért hajlamosak az emberek beleesni, amikor lefekszenek vele. Végre szeretve érzik magukat.

Nagy erővel fújom ki az eddig bent tartott levegőmet és elzárom a csapot. Elhatároztam magam és ha nem cselekszem azonnal, még a végén meggondolom magam. Többet köszönhetek annak az embernek, aki most itt van, mint Yoonahnak valaha.

Ezt meg kell hálálnom.

A derekamra csavarok egy törölközőt és sietősen teszem a lépéseket Tae szobája felé. Az ajtaja nyitva van, de őt nem látom sehol. Végigjárom az egész lakást, de hamar rá kell jönnöm, hogy egyedül vagyok. Ijedten nézek körbe az előszobában, ahonnan Taehyung kulcsa, kabátja és a cipője is eltűnt. A francba! Nem hagyhatom, hogy így maradjon. Bocsánatot kell kérnem és köszönetet mondani, az után pedig meghúzni a határokat kettőnk között, ugyanis félő, hogy időközben meleg lettem. Vagy már az voltam, csak soha nem gondoltam erre. Nem tudom, mi volt előbb, a tojás vagy a tyúk, de az biztos, hogy Taehyung iránt erős vonzalmat érzek. Ezt viszont ha bárki is megtudja, nem fogom levakarni magamról. Már látom is az újságok címlapján: Jeon Jungkook, az ifjú pilóta, aki a férfiakra bukik és viszonya van egy légiutaskísérővel.

Idegesítő a gondolat!

Miután felöltözök, azonnal elindulok arra a helyre, ahol esetleg Taehyung lehet; a törzshelyén. Amikor odaérek, érzem, hogy sok szempár fut végig rajtam, de jelenleg engem csak egy érdekel, akit meg is pillantok a tánctéren, ölelkezve egy számomra idegen fiúval. Nagyot nyelek és önkénytelenül is ökölbe szorítom a kezem, ugyanis nem tetszik a látvány. Egyáltalán nem. Taehyung szemérmetlenül simogatja a másik fiú fenekét, miközben nyelv csatát vívnak teljesen egymáshoz simulva.

Pár másodpercig elgondolkodom, hogy mit tegyek. Valószínűleg Tae egy jó estét élne át, ha már én hoppon hagytam, de beleőrülnék a tudatba. Nem akarok egyedül lenni.

Nem olyan rég még ezt mondtam volna. Most azonban úgy érzem, nem akarom, hogy Tae mással legyen.

Nem engedem, hogy így érjenek hozzá.

Nagy lendülettel indulok meg feléjük, kikerülve egy-két enyelgő párt. Mikor oda érek, azonnal megragadom Tae karját, leveszem az idegen fenekéről és hátrébb taszítom a másik fiút, így beékelődve kettejük közé. Farkasszemet nézek az idegennel, aki nálam jóval alacsonyabb és ittas. Mikor felfogja, hogy mi történik, egyenesen elém áll.

- Te mégis ki vagy? - mér végig.

- Az nem fontos. - köszörülöm meg a torkom és próbálom összeszedni magam, miközben őrülten kapaszkodom egyik kezemmel Tae karjába. - Csak lépj le. Már foglalt.

- Nekem nem ezt mondta, cicafül. - mosolyodik el, miközben én elfintorodom becézésem hallatán.

- Mit művelsz, Jungkook? - hallom meg magam mögött Tae baljósan mély hangját, ezért hátra fordulok, elengedve a kezét.

- Sajnálom. Hülye voltam, hogy otthagytalak és nem volt szép tőlem, hogy amint én végeztem,  megfutamodtam. Megijedtem. Meg szeretném köszönni, hogy ennyire törődsz velem és szerettem volna, hogy tudd, nagyon sokat jelent. Ha te nem lennél, én megőrültem volna Yoonah nélkül. Tényleg nagyon sajnálom. Szeretném viszonozni a törődésed, hogy utána meghúzhassuk a határt kettőnk között. - hadarom el gyorsan, de Tae nem a számításomnak megfelelően reagál. Azt hittem, hogy el fog hordani mindennek és elküld, nekem pedig könyörögnöm kell. Ezzel szemben Tae szája sarkában egy apró mosoly bújik még és közelebb lép hozzám.

- Viszonozni szeretnéd a törődesem? Kölyök. Úgy futottál el, mint egy riadt kisegér. Ha azonban viszonozni akarod, nem tudunk semmilyen határt meghúzni. Ellentmondasz saját magadnak.- mutatóujjával végigsimít az arcomon. - Tudod, hogy türelmetlen vagyok és nem olyan rég elfogyott az összes. Ha szeretnéd meghálálni, azt most tudod megtenni.

- Most? - nyílnak tágra a szemeim azonnal. Itt nem fogok csinálni vele semmit. Annyi ember van ezen a helyen, hogy szégyellném, ha előttük kellene kielégítenem Taehyungot.

- Látod, gyáva vagy te ehhez. - lép egyet hátra és megkerülve engem kézen fogja az idegent és elindul vele az ellentétes irányba. Én ezt azonban nem fogom hagyni! Megragadom Tae inge anyagát és megvárom, hogy felém forduljon.

- Mit akarsz még? Dolgom van, amint látod.

- Megteszem! - mondom ki gondolkodás nélkül.

- Itt? - kérdez vissza Tae, felvont szemöldökkel.

- Itt.- ismétlem meg a Hercegem, aki rögtön elengedi aktuális partnerét.

- Ne haragudj, de már más programom van - faképnél hagyja az idegent, majd egy mozdulattal húz be a tánctérbe és simul hozzám.  - Miért döntöttél úgy, hogy utánam jössz?

- Mert ez nem volt korrekt. - lehajtom a fejem és a cipőm orrát kezdem tanulmányozni, de Tae az államnál fogva felemeli a fejem.

- Mióta érdekel téged a lelki állapotom?

- Tudom, hogy elrontottam. Én kezdeményeztem, aztán meg elfutottam. Csak nem akarok egyedül maradni - mondom ki a mára már egyértelmű hazugságot. Csak Taehyunggal akarok lenni.

- Nem lennél. Ott van a nővérem.

- Yoonah megcsal. - csattanok fel gondolkodás nélkül. Amint észreveszem, hogy mit mondtam, a számhoz kapok, de már túl késő. Taehyung összeráncolt szemöldökkel bamul vissza rám.

- Ezt honnan veszed? - mélyül el a hangja szinte rögtön.

- Hosszú - sóhajtok fel fájdalmasan. Tae egy szó nélkül ráncigál ki a szórakozóhelyről és vonszol egészen hazáig. Hiába próbálok vele beszélni közben, úgy csinál, mint aki nem hallja. Mikor már a lakásban vagyunk, leültet a kanapéra és beront a szobájába, hogy a tabletjével térjen vissza. Leül egyenesen velem szemben és nyomkodni kezdi azt. - Tae, még mindig nem válaszoltál, miért viharoztunk haza.

- Maradj csöndben - néz rám jelentőségteljesen, én pedig akaratlanul is visszahőkölök. Tekintetemet a közöttünk lévő asztalra szegezem és azon agyalok, hogy vajon mit rontottam el. Nem tettem semmi rosszat. Hirtelen búgásra leszek figyelmes, mintha hívást indítottak volna. Mikor felkapom a fejem, egyből meghallom a hívott fél hangját.

- Taetae! Annyira örülök, hogy felhívtál. Most először eszedbe jutottam?

- Yoonah. Nem cseverészni hívtalak fel.

- Taetae? Mióta vagyok én neked Yoonah?

- Beszéltél ma Jungkookkal?

- Hogy jön ez ide?

- Beszéltél vele vagy sem? - keményedik meg Tae hangja. Egyszer sem hallottam így kommunikálni a nővérével.

- Igen, beszéltem - komolyodik meg Yoonah is. - De ne beszéljünk róla. Most haragszom rá.

- Te haragszol? Megkérdezhetem, hogy miért is?

- Mert nem veszi fel a telefont, pedig már ezerszer hívtam. Mi akar ez lenni, Taehyung? Számonkérés? - emelkedik meg Yoonah hangja, ami miatt beharapom az alsó ajkam. Most Tae engem akar megvédeni?

- Beszélni akarok veletek, azért hívtalak fel.

- Velünk? - Yoonah kérdésére Tae felém fordítja a tabletet, szerelmemben pedig egy másodperc alatt megy fel a pumpa. - Ennyire gyerekes vagy, hogy kikapcsolod a mobilod, mert besértődsz?

Tae gyorsan reagál és visszafordítja az eszközt, hogy Yoonah ne tudjon támadni.

- Arra lennék kíváncsi, Noona, hogy mit mondtál Jungkooknak, ami miatt összetörte a telefonját.

- Tessék?

- Jungkook azért nem veszi fel, mert nincs min felhívd, ugyanis miután veled beszélt, agresszív lett. Komolyan kérdezem, Noona. Megcsalod Jungkookot?

- Mi? - Yoonah szinte vinnyog a telefonban, ami miatt lehajtom a fejem. Mindig így beszél, ha lebukik valamin. Hazudik - Nem, dehogy csalom meg. Kivel tenném? Tudod jól, hogy hűséges vagyok.

- Aha - jelenti ki komoran Taehyung - Köszi, csak ennyit akartam. - A Herceg megszakítja a hívást és kikapcsolja a tabletet. Ekkor belőlem önkéntelenül bukik ki az az egy szó, ami ismétlődik a fejemben.

- Hazudik.

- Tudom - vágja rá a Herceg, én pedig reszketegen felsóhajtok. A sírás kerülget, miközben szét tudnám verni az egész lakást. Tae feláll a fotelból és leül mellém a kanapéra, hogy gyorsan átöleljen. - Kölyök. Itt nem neked van vesztenivalód, hanem a nővéremnek. Nem érdemel meg, ez pedig most bebizonyosodott, de tudom, hogy ez nem vigasztal. - kijelentése miatt megrázom a fejem, de nem bújok oda hozzá, csak tűröm, hogy a karjaiban tartson. - Szeretnéd megbosszulni?

Azonnal odakapom a fejem, miközben letörlöm előbukkanó könnyeimet az arcomról.

- Mindennél jobban - suttogom rekedten, Taehyung pedig csak bátorítóan rám mosolyog.

- Csald meg velem.

                    ******
      Még egyszer bocsánat!         
        Szeretünk titeket 💜
           Taeter & Pompi