18. rész
Jungkook POV.
Kétségbeesetten ülök az ágyban és próbálok nem arra gondolni, hogy belengi az egész szobát Yoonah illata. Idióta vagyok, ezt magam is jól tudom, de itt minden szerelmemre emlékeztet és akármilyen fáradt is vagyok, nem jön álom a szememre. Mielőtt letáboroztam volna Tae ajtaja mellett, próbáltam a kanapén elaludni, de a tervem kudarcba fulladt, így még egyszer, utoljára bekéredzkedtem Tae mellé, de már nem volt ébren. Mikor megriadtam, itt találtam magam, Yoonah illatfelhőjében és azonnal rohantam Taehyunghoz, hátha befogad, de hallani sem akart róla. Tudom, hogy őrültség azok után, ami a múlt éjjel történt, de egyszerűen nem tudok parancsolni önmagamnak. Nem akarok egyedül lenni. Ettől az egy dologtól félek talán a legjobban a világon. Tae telefonhívása azonban felcsigázott, hiszen azt mondta, hogy alvótársat keres nekem, ami valljuk be, elég szánalmas ennyi idősen, én mégis megkönnyebbültem tőle. Két ember futott át hirtelen az agyamon, akiknek a társasága tényleg le tudna nyugtatni. Namjoon és Seokjin. A két pilóta, akikre felnézek. De miért aludna két ilyen hatalmas ember egy ilyen halom szerencsétlenséggel, mint én? Talán van remény rá, azonban az elég csekély.
Érdeklődve kapom fel a fejem az ajtó felé, ami hirtelen tárul ki előttem. Megpillantom Tae alakját, majd nem sokkal álmatag, de parancsoló hangja is eljut a tudatomig.
- Csak aludj. - szól oda valakinek, én pedig kíváncsian nyújtózok előre, hogy megpillantasam a jövevényt, azonban a hangja hamarabb eljut a fülembe.
- Mi van? Vele? - kérdezi Jimin meglepetten. Grimaszba húzom a számat és hanyatt dőlök, ugyanis nincsen hangulatom még egy meleghez. Tae ellentmondást nem tűrve válaszol.
- Igen. Ringasd el, olvass neki esti mesét, vagy itass vele meleg tejet; bánom is én! Csak aludjatok! Sokáig! - ezután már csak az ajtó csukódását hallom, így tudom, hogy kettesben maradtam Jiminnel. Halk léptek közelednek felém, majd besüpped mellettem az ágy matraca. Komótosan fordítom Jimin felé a fejemet, aki érdeklődve bámul vissza rám. Nagyot sóhajtok és lehunyom a szemem. Nincs kedvem vele aludni. Én Taehyunggal szeretnék pihenni, nem Jiminnel. Hirtelen eszmélek fel, hogy mit gondoltam az előbb, ezért a hasamra fordulok tehetetlenségemben.
- Aish! - túrok bele a hajamba, amit már Jimin sem hagy szó nélkül.
- Nem tudom, mi az, ami ennyire nyomaszt, de Taehyung azt akarja, hogy veled aludjak.
- Ha azt kéri, hogy ugorj a kútba, megteszed? - vetem oda félvállról a fiúnak a szavakat.
- Minden bizonnyal nem. - válaszol lazán, majd arrébb túlva a takarót egyszerűen befekszik mellém, pont Yoonah helyére, és magára húzza a meleg paplant - Viszont én is álmos vagyok, szóval aludjunk, jó? - hunyja le a szemét, ezzel lezártnak tekintve a beszélgetésünket. Ajkamat rágcsálva agyalok, hogy mit csináljak a kialakult helyzettel. Tae egyáltalán nem hajlandó befogadni, a kanapén alvás kizárva, itt pedig Jimin mindenképpen marad. Lemondóan sóhajtok egyet és én is lehunyom a szemem, de nem tudok elaludni. Jimin mellettem mocorogni kezd és a hátára fordul, ahogyan én is. Békésen szuszog mellettem, amit elég sokáig figyelek. Mikor már úgy gondolom, hogy elaludt, egy kicsit közelebb húzódom hozzá és a takaró alatt megkeresem a kezét, amire rászorítok.
- Ne értsd félre, de enélkül nem tudok aludni. - suttogom remélve, hogy csak én hallom és lehunyom a szemem.
- Oké, csak aludj. - motyogja alig hallhatóan, és ő is rá fog kezemre, amit meglepetten figyelek.
Nem gondoltam volna, hogy még ébren van, de igyekszem nem foglalkozni a kínos szituációval amit ismét magamnak okoztam. Meglepően gyorsan ragad magával az álmok világa, ahol békésen lehetek együtt Yoonahval.
***
Nyúzottan ülök fel az ágyban, ugyanis a mellettem lévő óra már három órát mutat, ami szégyen rám nézve. Még szerencse, hogy ma nem kell Namjoonhoz mennem, különben már kitekerte volna a nyakam. A mellettem lévő üres helyre pillantok, ahol elvileg Jiminnek kellene az igazak álmát aludnia. Nagyot fújtatva kelek ki a kényelmes fekvőhelyről, hogy magamra kapjak valamit. Hálás vagyok Jiminnek, amiért hajlandó volt ezt megtenni és meglepetten nyugtázom, hogy vele nem történt semmi az alvásidő alatt. Jobban ki tudtam pihenni magam, mint Tae mellett, ami örömmel tölt el. A napokban talán most először mosolyogva lépek ki a szobából arra számítva, hogy egyedül tengethetem itt az időmet, de számításaimat áthúzza a két fiú, akik nagyban esznek a dohányzóasztalnál.
- Jó reggelt. - köszönt teli szájjal Jimin, én pedig csak pislogni tudok. Mind a ketten a kanapén ülve eszik a - valószínűleg - rendelt ételt. Taehyung, amint meglát, egyből elfordítja rólam tekintetét, ami valamiért rosszul érint.
- Hello. - szólalok meg halkan.
- Gyere, egyél te is - emel fel Jimin egy tányért. - Neked is kértem.
- Köszönöm. - lépek lassan közelebb hozzájuk és helyet is foglalok a fotelban. Jimin elém tolja az ételt, majd a pálcát is leteszi.
- Ha ettél, akkor te is menj el fürdeni. Mind a ketten bűzlötök az alkoholtól. - fintorodik el kicsit, de arcát egy szempillantás alatt rendezi és újra Taehyunghoz fordul - Elgondolkozom, de nem ígérem, hogy sokáig maradok.
- Pár nap is elég.
- Akkor sem értem, miért kérsz meg ilyesmire. - sóhajt egy lemondót Jimin, majd egy nagyobb adag tésztát gyűr a szájába.
Tekintetemmel végig mérem az elém táruló jelenetet. Jimin jóízűen falatozik, a tányérja tartalmának végénél járva. Velem szemben Taehyung viszont alig evett valamit.
- Miért kellene neked itt lenned pár napig? - szegezem a kérdést Jiminnek, amire Tae válaszol.
- Mert megkértem rá. - közli határozottan, ami miatt összerezzenek. Nagyot nyelek, de akkor sem hagyom veszni az információt.
- Miért? - kérdezem tőle kevésbé bátran, mint Jimintől.
Második kérdésemre Taehyung a kezében tartott pálcát elhelyezi a tányérján, így teljes figyelme felém irányul. Egész teste be van feszülve, amit nem értek.
- Jól aludtál? - tesz fel egy nem éppen ideillő kérdést, amiért értetlenül figyelem.
- Igen.
- Pontosan ezért marad Chim.
- Én ezt a részét értem, de miért kell belevonni egy harmadik embert? Simán tudok melletted aludni, megoldjuk. Így viszont elég kellemetlen.
- Nem aludhatsz mellettem. - válaszol komoran, amire már Jimin is felemeli a fejét, és teli szájjal belekérdez.
- Tetszik a feneke, mi?
Taehyung olyan gyilkos tekintettel mered barátjára, hogy én is összerezzenek. Jimin egyből felemeli védekezően kezeit, majd az ételre fókuszál újra.
- Megmondtam, Kölyök. - emeli rám ismét íriszeit Tae, amikben olyan elszántság csillan meg, amit nem láttam még - Nem aludhatsz velem egy ágyban. Nem fogom még egyszer elmondani. - kijelentése miatt összepréselem a számat és dühösen meredek rá. Ennyit számítok neki, hogy simán belök valaki más mellé? És miért is tettem fel most ezt a kérdést?
- Azt hittem, hogy ennél erősebb vagy. - jelentem ki és magamhoz veszem azt a tányért, amit Jimin nekem szánt - De teljesen igazad van. - nézek ekkor sötét íriszeibe - Jiminnel sokkal jobban tudok aludni. Jobb társaság.
- Remek. - kel fel a kanapéról, majd minden további nélkül megindul a szobája felé.
Összeszűkített szemekkel nézek utána, majd idegesen bontom fel a Jjajangmyeon fóliáját, majd a pálcát ketté törve feszülten keverem meg az ételt. Idióta! Miért kell ilyen helyzetbe hozni? Miért nem lehet ezt csak kettőnk között lejátszani? Miért nehéz számára csak aludni abba a hülye ágyba?
- Ha gyorsan eszed, a végén meg fogsz fulladni. - szól rám Jimin, még mielőtt egy hatalmas adagot tennék a számba.
- Lehet, jobb lenne. - veszem végül durcásan a számba a nagy adagot, aminek egy jó része kilóg. Magam elé meredek és azon agyalok, miért ilyen velem. Mi rosszat tettem, amiért ennyire távolságtartó? Pont akkor, amikor szükségem lenne rá.
- Akarsz róla beszélni?- frusztráltan pillantok rá, miközben kínzó lassúsággal rágom az ételt, ezáltal kiváltva belőle egy jóleső kacajt - Aranyos. - nem foglalkozom a megjegyzésével és nagy nehezen letuszkolom a torkomon a falatot, csak utána válaszolok.
- Nem tartozik rád.
- Figyelj, Kook. - dől hátra a kanapén, aprót sóhajtva - Nem kötelező itt maradnom. Egy szavadba kerül és lelépek. Nekem is van életem és mivel se te, se Taehyung nem hajlandó beavatni, így kicsit nehéz segítséget nyújtani.
- Nem értem, miért kell ide egy harmadik személy! - csattanok fel, letéve az ételt az asztalra - Ne értsd félre, nem veled van bajom, de felnőtt emberek vagyunk, meg kellene tudnunk oldani a dolgokat más segítsége nélkül is. Vagy én gondolom rosszul?
- Jól gondolod. - mér végig engem, majd eldöntve fejét tekintete Taehyung szobája felé siklik - Viszont őt jól ismerem. Nagyon ritkán kér segítséget. - emeli rám újra íriszeit - Szóval ebből tudom, hogy valami nagy dologról lehet szó.
- Az nem kifejezés. - suttogom magam elé, a velem szemben lévő fürdőszoba ajtót vizslatva - Kicsit elvetettük a sulykot az utóbbi napokban, főleg az én hibámból adódóan, de biztosan van rá megoldás. - pillantok Jiminre és azon gondolkodom, hogy beavassam-e bizonyos dolgokba. Tae megbízik benne, nem véletlenül van itt, én viszont nem ismerem. Arról nem is beszélve, hogy nem biztos, hogy jól fogadná az eseményeket - Taehyung szokott veled aludni? - teszem fel neki a kérdésem.
- Előfordul, de csak akkor, ha késő estig bulizunk. Miért? Alvási szokásokon vesztetek össze?
- Nos... - sóhajtok egyet - Amióta Yoonah elment, alvászavaraim vannak. Megkértem, hogy aludjunk együtt, amibe nehezen, de belement. Viszont... - itt elkapom a tekintetem és agyalok, hogyan fogalmazzam meg, de rájövök, hogy nem a legjobb ötlet ezt Jimin orra alá kötni - Mindegy. Nem férünk meg egymás mellett.
- Két gondolatom van, viszont Taehyungot ismerve csak egy lehetséges. - hajol előre, miközben jól hallhatóan halkítja le hangját - Bepróbálkozott?
Ijedten kapom a fejem Jimin felé és tányér méretű szemeimet rá meresztem. Mondanám, hogy igen, de ez nem igaz. Én mozdultam rá. Ha az ellenkezőjét állítom, azzal hazudok, azt pedig nem szeretném.
- Nem egészen... vagyis, nem mondanám, hogy ő mozdult rám, mert akkor hazudnék... - vakarom meg a tarkómat zavaromban.
- Mindegy. - áll fel ülőhelyzetéből Jimin - Majd elmondjátok, ha akarjátok. -nyújtózik egyet, miköben pólója alja felcsúszik a hasáig - Ha csak aludnom kell, talán meg tudom oldani, hogy esténként itt legyek, de Taehyungnak is mondtam, nem biztos, hogy napközben is felügyellek titeket.
- Talán jót tenne, ha tényleg lenne itt valaki mellettünk. - veszem kezembe újra a tányért és turkálni kezdem az ételt - Kösz, hogy hajlandó vagy rá.
- Mellesleg - emeli rám mostanra komolyabb barna íriszeit - pontosan tudom mit érezhetsz Yoonah Noona hiánya miatt. - szólal meg halkan, és ismét Tae szobája felé pillant - Nehéz elfogadni, hogy az, akit szeretsz eltávolodik tőled a munkája miatt.
- Tae? - kérdezek bele a közepébe, ami miatt újra rám szenteli minden figyelmét.
- Ez már több éves szituáció, megtanultam együtt élni vele. Megelégszem azzal, amit nyújtani tud, addig, míg be nem fejezem a képzést, és vissza nem költözöm Busanba.
Meglepetten nézem a mostanra teljesen komoly fiút, aki az eddigi gyermeki, játékos és vidám énét hátrahagyva beszél hozzám. El akar menni idővel Szöulból? Erről Taehyung tud?
- Értem. - mondom halkan, de egy másodperc alatt visszajön az életvidám Jimin, aki mosollyal arcán mutat a konzolunk felé.
- Akarsz játszani?
- Öhm. Talán. - próbálom figyelmen kívül hagyni a hirtelen hangulatváltozást és nem beleütni az orrom olyan dolgokba, amikhez semmi közöm.
Jimin mai megnyilvánulása egyértelművé tette, hogy miért ugrik azonnal Taehyungnak, ez azonban veszettül nehéz lehet. Tekintetéből sugárzik az, hogy szereti őt, Tae viszont egy hatalmas nagy kérdőjel számomra. Folyamatosan az élvezeteket hajkurássza, miközben itt van egy látszólag tökéletes fiú, aki epekedik utána. Teljesen elment az esze. Csak sajnálni tudom azt az embert, aki beleszeret Taehyungba. Azt viszont még jobban, akibe Tae szeret bele. Ugyanis annak az élete fenekestül felfordulna és nem szólna másról, csak hogy kielégítse Tae vágyait. Biztosan van olyan személy, aki ennek örülne, mint például Jimin, de én köszönöm szépen, nem kérnék belőle!
Jimin egyből megindul az említett játékkonzol felé, és leguggolva kezd bele a keresésbe. Végül felemel egy autóversenyzőset, amit kérdőn mutat felém.
- Ez jó? Lehet többen játszani.
- Nekem teljesen megfelel. - ülök le mellé és kezembe veszem a másik konzolt.
Elindítva a játékot ő is markába fogja a konzolt, majd bele is kezdünk. A kezdetleges unalmasnak vélt időtöltés végül teljesen felcsigáz. Nem tudom, mennyi idő telt el azóta, hogy játszunk, viszont mind a ketten teljesen beleéljük magunkat, így már nevetve, olykor felkurjantva versengünk egymás ellen.
- Menj neki, és engedd, hogy megelőzzelek végre! - nevet fel Jimin, azon küszködve, hogy végre átveszi a vezető pozíciót.
- Nem vagyok az a típus, aki hagy másokat nyerni. - nevetek fel, de eleget teszek a kérésének és a betonnak vezetem a kocsit, így Jimin elsuhanhat mellettem - Oh, basszus. Csak mondanod kellett.
- Ezaz! - ugrik talpra azonnal, és innentől kezdve állva irányítja a piros kocsiját - Én fogok nyerni!
Teljesen beleéli magát a játékba, ami szerencsére elfeledtette velem a nem rég még nyomasztó gondolataimat. Mind a ketten jól érezzük magunkat, és ezért nagyon hálás vagyok neki.
Amint a kocsink már a célegyenesbe ér, összeszedem magam, és a végére tartogatott titkos fegyveremet is bevetem, ami a játékon belüli turbót jelenti. Egy szempillantás alatt veszem át ismét a vezetést, pont a cél előtt, így enyém az első hely. Megint.
- Ah, ne már! Azt hittem most sikerülni fog... - sóhajt fel, és ismét lehuppan a földre, pontosan mellém.
- Ne vedd a szívedre. Ebben a játékban nagyon jó vagyok. Keress mást, amiben te fogsz nyerni, ott vannak a polcon. - mutatok a velünk szemben lévő falra, tele játékokkal.
- A táncban jó vagyok, de hallottam, hogy abban is verhetetlen vagy. - támasztja meg fejét térdein.
- Lehet, hogy ellened veszítenék.
- Egy kör? - emeli fel kíváncsian, teljesen felcsigáza fejét, mire csak bólintok, így azonnal nekiáll megkeresi a táncos játékot. Amint meglátja azt is elindítja, én pedig a konzolokat elteszem az útból - Melyik az a szám, amelyikbe a legjobb vagy? - néz felém.
- Mindegyikben egyformán jó vagyok. - dőlök hátra, megtámaszkodva a könyökömön - Válassz olyat, ami neked jobban megy.
- Jó nagy egóval áldott meg téged az élet. - mosolyogva csóválja meg fejét, de végül kiválaszt egy olyan zenét, amit igen régen hallottam.
Mind a ketten felvesszük a kezdőpozíciót, majd amint megszólal a zene és előkerülnek a mozdulatokat jelző minták, egyszerre kezdünk bele a mozgásba. Meg kell mondjam, Jimin tényleg jól táncol, szinte ugyan abban a pillanatban emeli a kezét, ahogyan a velünk szemben mozgó játékbeli egyén. Nem is kell sokat gondolkoznom azon, hogy itt bizony mindent bele kell adnom, ha első akarok lenni.
Zihálva, kissé lihegve állunk meg mind a ketten a végpózba, ám tekintetem képtelen vagyok levenni a pontszámokról. Jimin nyert, ami egyáltalán nem baj, de vagy ezer pontnyi különbséggel. Ennyire még sosem vertek meg ebben a játékban.
- Waoh, ez jó volt! - néz rám mosolyogva Jimin, én pedig mielőtt válaszolhatnék ismét megszólal - Szia Tae, mióta állsz ott? - szólal meg Jimin, az én szivem pedig egy hatalmasat dobban, hiszen ha Taehyung itt volt, akkor mindent látott.
Látta, ahogy veszítek.
Kétségbeesetten ülök az ágyban és próbálok nem arra gondolni, hogy belengi az egész szobát Yoonah illata. Idióta vagyok, ezt magam is jól tudom, de itt minden szerelmemre emlékeztet és akármilyen fáradt is vagyok, nem jön álom a szememre. Mielőtt letáboroztam volna Tae ajtaja mellett, próbáltam a kanapén elaludni, de a tervem kudarcba fulladt, így még egyszer, utoljára bekéredzkedtem Tae mellé, de már nem volt ébren. Mikor megriadtam, itt találtam magam, Yoonah illatfelhőjében és azonnal rohantam Taehyunghoz, hátha befogad, de hallani sem akart róla. Tudom, hogy őrültség azok után, ami a múlt éjjel történt, de egyszerűen nem tudok parancsolni önmagamnak. Nem akarok egyedül lenni. Ettől az egy dologtól félek talán a legjobban a világon. Tae telefonhívása azonban felcsigázott, hiszen azt mondta, hogy alvótársat keres nekem, ami valljuk be, elég szánalmas ennyi idősen, én mégis megkönnyebbültem tőle. Két ember futott át hirtelen az agyamon, akiknek a társasága tényleg le tudna nyugtatni. Namjoon és Seokjin. A két pilóta, akikre felnézek. De miért aludna két ilyen hatalmas ember egy ilyen halom szerencsétlenséggel, mint én? Talán van remény rá, azonban az elég csekély.
Érdeklődve kapom fel a fejem az ajtó felé, ami hirtelen tárul ki előttem. Megpillantom Tae alakját, majd nem sokkal álmatag, de parancsoló hangja is eljut a tudatomig.
- Csak aludj. - szól oda valakinek, én pedig kíváncsian nyújtózok előre, hogy megpillantasam a jövevényt, azonban a hangja hamarabb eljut a fülembe.
- Mi van? Vele? - kérdezi Jimin meglepetten. Grimaszba húzom a számat és hanyatt dőlök, ugyanis nincsen hangulatom még egy meleghez. Tae ellentmondást nem tűrve válaszol.
- Igen. Ringasd el, olvass neki esti mesét, vagy itass vele meleg tejet; bánom is én! Csak aludjatok! Sokáig! - ezután már csak az ajtó csukódását hallom, így tudom, hogy kettesben maradtam Jiminnel. Halk léptek közelednek felém, majd besüpped mellettem az ágy matraca. Komótosan fordítom Jimin felé a fejemet, aki érdeklődve bámul vissza rám. Nagyot sóhajtok és lehunyom a szemem. Nincs kedvem vele aludni. Én Taehyunggal szeretnék pihenni, nem Jiminnel. Hirtelen eszmélek fel, hogy mit gondoltam az előbb, ezért a hasamra fordulok tehetetlenségemben.
- Aish! - túrok bele a hajamba, amit már Jimin sem hagy szó nélkül.
- Nem tudom, mi az, ami ennyire nyomaszt, de Taehyung azt akarja, hogy veled aludjak.
- Ha azt kéri, hogy ugorj a kútba, megteszed? - vetem oda félvállról a fiúnak a szavakat.
- Minden bizonnyal nem. - válaszol lazán, majd arrébb túlva a takarót egyszerűen befekszik mellém, pont Yoonah helyére, és magára húzza a meleg paplant - Viszont én is álmos vagyok, szóval aludjunk, jó? - hunyja le a szemét, ezzel lezártnak tekintve a beszélgetésünket. Ajkamat rágcsálva agyalok, hogy mit csináljak a kialakult helyzettel. Tae egyáltalán nem hajlandó befogadni, a kanapén alvás kizárva, itt pedig Jimin mindenképpen marad. Lemondóan sóhajtok egyet és én is lehunyom a szemem, de nem tudok elaludni. Jimin mellettem mocorogni kezd és a hátára fordul, ahogyan én is. Békésen szuszog mellettem, amit elég sokáig figyelek. Mikor már úgy gondolom, hogy elaludt, egy kicsit közelebb húzódom hozzá és a takaró alatt megkeresem a kezét, amire rászorítok.
- Ne értsd félre, de enélkül nem tudok aludni. - suttogom remélve, hogy csak én hallom és lehunyom a szemem.
- Oké, csak aludj. - motyogja alig hallhatóan, és ő is rá fog kezemre, amit meglepetten figyelek.
Nem gondoltam volna, hogy még ébren van, de igyekszem nem foglalkozni a kínos szituációval amit ismét magamnak okoztam. Meglepően gyorsan ragad magával az álmok világa, ahol békésen lehetek együtt Yoonahval.
***
Nyúzottan ülök fel az ágyban, ugyanis a mellettem lévő óra már három órát mutat, ami szégyen rám nézve. Még szerencse, hogy ma nem kell Namjoonhoz mennem, különben már kitekerte volna a nyakam. A mellettem lévő üres helyre pillantok, ahol elvileg Jiminnek kellene az igazak álmát aludnia. Nagyot fújtatva kelek ki a kényelmes fekvőhelyről, hogy magamra kapjak valamit. Hálás vagyok Jiminnek, amiért hajlandó volt ezt megtenni és meglepetten nyugtázom, hogy vele nem történt semmi az alvásidő alatt. Jobban ki tudtam pihenni magam, mint Tae mellett, ami örömmel tölt el. A napokban talán most először mosolyogva lépek ki a szobából arra számítva, hogy egyedül tengethetem itt az időmet, de számításaimat áthúzza a két fiú, akik nagyban esznek a dohányzóasztalnál.
- Jó reggelt. - köszönt teli szájjal Jimin, én pedig csak pislogni tudok. Mind a ketten a kanapén ülve eszik a - valószínűleg - rendelt ételt. Taehyung, amint meglát, egyből elfordítja rólam tekintetét, ami valamiért rosszul érint.
- Hello. - szólalok meg halkan.
- Gyere, egyél te is - emel fel Jimin egy tányért. - Neked is kértem.
- Köszönöm. - lépek lassan közelebb hozzájuk és helyet is foglalok a fotelban. Jimin elém tolja az ételt, majd a pálcát is leteszi.
- Ha ettél, akkor te is menj el fürdeni. Mind a ketten bűzlötök az alkoholtól. - fintorodik el kicsit, de arcát egy szempillantás alatt rendezi és újra Taehyunghoz fordul - Elgondolkozom, de nem ígérem, hogy sokáig maradok.
- Pár nap is elég.
- Akkor sem értem, miért kérsz meg ilyesmire. - sóhajt egy lemondót Jimin, majd egy nagyobb adag tésztát gyűr a szájába.
Tekintetemmel végig mérem az elém táruló jelenetet. Jimin jóízűen falatozik, a tányérja tartalmának végénél járva. Velem szemben Taehyung viszont alig evett valamit.
- Miért kellene neked itt lenned pár napig? - szegezem a kérdést Jiminnek, amire Tae válaszol.
- Mert megkértem rá. - közli határozottan, ami miatt összerezzenek. Nagyot nyelek, de akkor sem hagyom veszni az információt.
- Miért? - kérdezem tőle kevésbé bátran, mint Jimintől.
Második kérdésemre Taehyung a kezében tartott pálcát elhelyezi a tányérján, így teljes figyelme felém irányul. Egész teste be van feszülve, amit nem értek.
- Jól aludtál? - tesz fel egy nem éppen ideillő kérdést, amiért értetlenül figyelem.
- Igen.
- Pontosan ezért marad Chim.
- Én ezt a részét értem, de miért kell belevonni egy harmadik embert? Simán tudok melletted aludni, megoldjuk. Így viszont elég kellemetlen.
- Nem aludhatsz mellettem. - válaszol komoran, amire már Jimin is felemeli a fejét, és teli szájjal belekérdez.
- Tetszik a feneke, mi?
Taehyung olyan gyilkos tekintettel mered barátjára, hogy én is összerezzenek. Jimin egyből felemeli védekezően kezeit, majd az ételre fókuszál újra.
- Megmondtam, Kölyök. - emeli rám ismét íriszeit Tae, amikben olyan elszántság csillan meg, amit nem láttam még - Nem aludhatsz velem egy ágyban. Nem fogom még egyszer elmondani. - kijelentése miatt összepréselem a számat és dühösen meredek rá. Ennyit számítok neki, hogy simán belök valaki más mellé? És miért is tettem fel most ezt a kérdést?
- Azt hittem, hogy ennél erősebb vagy. - jelentem ki és magamhoz veszem azt a tányért, amit Jimin nekem szánt - De teljesen igazad van. - nézek ekkor sötét íriszeibe - Jiminnel sokkal jobban tudok aludni. Jobb társaság.
- Remek. - kel fel a kanapéról, majd minden további nélkül megindul a szobája felé.
Összeszűkített szemekkel nézek utána, majd idegesen bontom fel a Jjajangmyeon fóliáját, majd a pálcát ketté törve feszülten keverem meg az ételt. Idióta! Miért kell ilyen helyzetbe hozni? Miért nem lehet ezt csak kettőnk között lejátszani? Miért nehéz számára csak aludni abba a hülye ágyba?
- Ha gyorsan eszed, a végén meg fogsz fulladni. - szól rám Jimin, még mielőtt egy hatalmas adagot tennék a számba.
- Lehet, jobb lenne. - veszem végül durcásan a számba a nagy adagot, aminek egy jó része kilóg. Magam elé meredek és azon agyalok, miért ilyen velem. Mi rosszat tettem, amiért ennyire távolságtartó? Pont akkor, amikor szükségem lenne rá.
- Akarsz róla beszélni?- frusztráltan pillantok rá, miközben kínzó lassúsággal rágom az ételt, ezáltal kiváltva belőle egy jóleső kacajt - Aranyos. - nem foglalkozom a megjegyzésével és nagy nehezen letuszkolom a torkomon a falatot, csak utána válaszolok.
- Nem tartozik rád.
- Figyelj, Kook. - dől hátra a kanapén, aprót sóhajtva - Nem kötelező itt maradnom. Egy szavadba kerül és lelépek. Nekem is van életem és mivel se te, se Taehyung nem hajlandó beavatni, így kicsit nehéz segítséget nyújtani.
- Nem értem, miért kell ide egy harmadik személy! - csattanok fel, letéve az ételt az asztalra - Ne értsd félre, nem veled van bajom, de felnőtt emberek vagyunk, meg kellene tudnunk oldani a dolgokat más segítsége nélkül is. Vagy én gondolom rosszul?
- Jól gondolod. - mér végig engem, majd eldöntve fejét tekintete Taehyung szobája felé siklik - Viszont őt jól ismerem. Nagyon ritkán kér segítséget. - emeli rám újra íriszeit - Szóval ebből tudom, hogy valami nagy dologról lehet szó.
- Az nem kifejezés. - suttogom magam elé, a velem szemben lévő fürdőszoba ajtót vizslatva - Kicsit elvetettük a sulykot az utóbbi napokban, főleg az én hibámból adódóan, de biztosan van rá megoldás. - pillantok Jiminre és azon gondolkodom, hogy beavassam-e bizonyos dolgokba. Tae megbízik benne, nem véletlenül van itt, én viszont nem ismerem. Arról nem is beszélve, hogy nem biztos, hogy jól fogadná az eseményeket - Taehyung szokott veled aludni? - teszem fel neki a kérdésem.
- Előfordul, de csak akkor, ha késő estig bulizunk. Miért? Alvási szokásokon vesztetek össze?
- Nos... - sóhajtok egyet - Amióta Yoonah elment, alvászavaraim vannak. Megkértem, hogy aludjunk együtt, amibe nehezen, de belement. Viszont... - itt elkapom a tekintetem és agyalok, hogyan fogalmazzam meg, de rájövök, hogy nem a legjobb ötlet ezt Jimin orra alá kötni - Mindegy. Nem férünk meg egymás mellett.
- Két gondolatom van, viszont Taehyungot ismerve csak egy lehetséges. - hajol előre, miközben jól hallhatóan halkítja le hangját - Bepróbálkozott?
Ijedten kapom a fejem Jimin felé és tányér méretű szemeimet rá meresztem. Mondanám, hogy igen, de ez nem igaz. Én mozdultam rá. Ha az ellenkezőjét állítom, azzal hazudok, azt pedig nem szeretném.
- Nem egészen... vagyis, nem mondanám, hogy ő mozdult rám, mert akkor hazudnék... - vakarom meg a tarkómat zavaromban.
- Mindegy. - áll fel ülőhelyzetéből Jimin - Majd elmondjátok, ha akarjátok. -nyújtózik egyet, miköben pólója alja felcsúszik a hasáig - Ha csak aludnom kell, talán meg tudom oldani, hogy esténként itt legyek, de Taehyungnak is mondtam, nem biztos, hogy napközben is felügyellek titeket.
- Talán jót tenne, ha tényleg lenne itt valaki mellettünk. - veszem kezembe újra a tányért és turkálni kezdem az ételt - Kösz, hogy hajlandó vagy rá.
- Mellesleg - emeli rám mostanra komolyabb barna íriszeit - pontosan tudom mit érezhetsz Yoonah Noona hiánya miatt. - szólal meg halkan, és ismét Tae szobája felé pillant - Nehéz elfogadni, hogy az, akit szeretsz eltávolodik tőled a munkája miatt.
- Tae? - kérdezek bele a közepébe, ami miatt újra rám szenteli minden figyelmét.
- Ez már több éves szituáció, megtanultam együtt élni vele. Megelégszem azzal, amit nyújtani tud, addig, míg be nem fejezem a képzést, és vissza nem költözöm Busanba.
Meglepetten nézem a mostanra teljesen komoly fiút, aki az eddigi gyermeki, játékos és vidám énét hátrahagyva beszél hozzám. El akar menni idővel Szöulból? Erről Taehyung tud?
- Értem. - mondom halkan, de egy másodperc alatt visszajön az életvidám Jimin, aki mosollyal arcán mutat a konzolunk felé.
- Akarsz játszani?
- Öhm. Talán. - próbálom figyelmen kívül hagyni a hirtelen hangulatváltozást és nem beleütni az orrom olyan dolgokba, amikhez semmi közöm.
Jimin mai megnyilvánulása egyértelművé tette, hogy miért ugrik azonnal Taehyungnak, ez azonban veszettül nehéz lehet. Tekintetéből sugárzik az, hogy szereti őt, Tae viszont egy hatalmas nagy kérdőjel számomra. Folyamatosan az élvezeteket hajkurássza, miközben itt van egy látszólag tökéletes fiú, aki epekedik utána. Teljesen elment az esze. Csak sajnálni tudom azt az embert, aki beleszeret Taehyungba. Azt viszont még jobban, akibe Tae szeret bele. Ugyanis annak az élete fenekestül felfordulna és nem szólna másról, csak hogy kielégítse Tae vágyait. Biztosan van olyan személy, aki ennek örülne, mint például Jimin, de én köszönöm szépen, nem kérnék belőle!
Jimin egyből megindul az említett játékkonzol felé, és leguggolva kezd bele a keresésbe. Végül felemel egy autóversenyzőset, amit kérdőn mutat felém.
- Ez jó? Lehet többen játszani.
- Nekem teljesen megfelel. - ülök le mellé és kezembe veszem a másik konzolt.
Elindítva a játékot ő is markába fogja a konzolt, majd bele is kezdünk. A kezdetleges unalmasnak vélt időtöltés végül teljesen felcsigáz. Nem tudom, mennyi idő telt el azóta, hogy játszunk, viszont mind a ketten teljesen beleéljük magunkat, így már nevetve, olykor felkurjantva versengünk egymás ellen.
- Menj neki, és engedd, hogy megelőzzelek végre! - nevet fel Jimin, azon küszködve, hogy végre átveszi a vezető pozíciót.
- Nem vagyok az a típus, aki hagy másokat nyerni. - nevetek fel, de eleget teszek a kérésének és a betonnak vezetem a kocsit, így Jimin elsuhanhat mellettem - Oh, basszus. Csak mondanod kellett.
- Ezaz! - ugrik talpra azonnal, és innentől kezdve állva irányítja a piros kocsiját - Én fogok nyerni!
Teljesen beleéli magát a játékba, ami szerencsére elfeledtette velem a nem rég még nyomasztó gondolataimat. Mind a ketten jól érezzük magunkat, és ezért nagyon hálás vagyok neki.
Amint a kocsink már a célegyenesbe ér, összeszedem magam, és a végére tartogatott titkos fegyveremet is bevetem, ami a játékon belüli turbót jelenti. Egy szempillantás alatt veszem át ismét a vezetést, pont a cél előtt, így enyém az első hely. Megint.
- Ah, ne már! Azt hittem most sikerülni fog... - sóhajt fel, és ismét lehuppan a földre, pontosan mellém.
- Ne vedd a szívedre. Ebben a játékban nagyon jó vagyok. Keress mást, amiben te fogsz nyerni, ott vannak a polcon. - mutatok a velünk szemben lévő falra, tele játékokkal.
- A táncban jó vagyok, de hallottam, hogy abban is verhetetlen vagy. - támasztja meg fejét térdein.
- Lehet, hogy ellened veszítenék.
- Egy kör? - emeli fel kíváncsian, teljesen felcsigáza fejét, mire csak bólintok, így azonnal nekiáll megkeresi a táncos játékot. Amint meglátja azt is elindítja, én pedig a konzolokat elteszem az útból - Melyik az a szám, amelyikbe a legjobb vagy? - néz felém.
- Mindegyikben egyformán jó vagyok. - dőlök hátra, megtámaszkodva a könyökömön - Válassz olyat, ami neked jobban megy.
- Jó nagy egóval áldott meg téged az élet. - mosolyogva csóválja meg fejét, de végül kiválaszt egy olyan zenét, amit igen régen hallottam.
Mind a ketten felvesszük a kezdőpozíciót, majd amint megszólal a zene és előkerülnek a mozdulatokat jelző minták, egyszerre kezdünk bele a mozgásba. Meg kell mondjam, Jimin tényleg jól táncol, szinte ugyan abban a pillanatban emeli a kezét, ahogyan a velünk szemben mozgó játékbeli egyén. Nem is kell sokat gondolkoznom azon, hogy itt bizony mindent bele kell adnom, ha első akarok lenni.
Zihálva, kissé lihegve állunk meg mind a ketten a végpózba, ám tekintetem képtelen vagyok levenni a pontszámokról. Jimin nyert, ami egyáltalán nem baj, de vagy ezer pontnyi különbséggel. Ennyire még sosem vertek meg ebben a játékban.
- Waoh, ez jó volt! - néz rám mosolyogva Jimin, én pedig mielőtt válaszolhatnék ismét megszólal - Szia Tae, mióta állsz ott? - szólal meg Jimin, az én szivem pedig egy hatalmasat dobban, hiszen ha Taehyung itt volt, akkor mindent látott.
Látta, ahogy veszítek.
Коментарі