Jimin POV.

Igazán hálás lehetek Minhonak, ugyanis miközben haza tartottam, volt olyan kedves és pár anyagot megosztott velem. Ezzel elősegítette azt, hogy alig öt óra alatt be tudtam fejezni a beadandót. Fél tíz volt, mikor elindultam vissza, hiszen Taehyung egy igen furcsa üzenetet hagyott számomra.

"Jössz akkor, vagy nem?"

Őszintén szólva nem sok kedvem volt visszamenni, hiszen valljuk be, elég érdekes az ottani helyzet. Jungkook mellett kell aludnom - amit amúgy nem bánok, hiszen jófej a srác - de ez mégis elég bizarr számomra. Ha Tae mellett aludnék már más lenne a helyzet. Annak még örülnék is, de ez így valljuk be; gáz.

Segíteni akarok nekik, hiszen addig is Taehyung közelében lehetek, de nem vagyok hülye. Jól tudom, hogy valami nem kerek kettejük között, ezt pedig a legjobban az igazolja, hogy Taehyung szokatlanul viselkedik. Látszólag kerüli Kookot, előttem titkolózik, amit nem nehéz kideríteni, miért teszi.

Nagy sóhaj keretében lépek barátom lakásának bejárata elé, miközben kihúzom a kezeimet nadrágzsebemből, hogy a csengőt meg tudjam nyomni és jelezzem; megérkeztem. Miután meghallom a jól ismert kapucsengő dallamát, türelmesen várok, hogy valaki kinyissa az ajtót, de egy perc elteltével sem történik semmi.

Talán alszanak már?

Kíváncsian fogok rá a kilincsre, majd nyomom le, ám az könnyedén engedi, hogy kinyissam az ajtót. Amint beljebb lépek, már meg is bánom, hogy visszajöttem, hiszen Jungkook és Taehyung hangja élesen szakítja át a nappali légterét.

- Mi a fenének jössz ide, ha van tévé a saját szobádba?

- Azért, Kölyök, mert ez az én házam és ha itt akarok filmezni, akkor itt is fogok!

- Leszarom mit akarsz!

- Mégis mit merészelsz, te kis...-

- Mi a fene történt itt? - állok meg a nappali ajtajában, ahol jól látom, hogy Kook a kanapén foglal helyet, vele szemben pedig Tae áll, kezében a távirányítóval. Eddig nem így viselkedtek egymással, mi történhetett?

- Nagyságos Úr direkt húzza az agyam, de csak addig, míg az öklöm találkozik a flegma képével.

- A nagy lófaszt! - mordul rá Tae, ám mielőtt robbanhatna, azonnal odamegyek és kiveszem a kezéből a vitát indító tárgyat, majd egy könnyed mozdulattal kikapcsolom a televíziót.

Mind a két fiú idegesen néz felém, kisebb értetlenséggel a szemükben. A távkapcsot egyből a hátam mögé teszem, úgy figyelem a fiúkat.

- Nem vagytok már öt évesek, hogy ilyen miatt vesszetek össze. - dorgálom meg őket, ám nem sok sikerrel. Mindkettejük tekintetével ölni lehetne. Most viszont még Tae íriszeitől sem tartok, hiszen jól tudom, hogy nem egy hülye film megnézése volt a kiváltó oka ennek a vitának. Ez mélyebben gyökerezik...- Mi történt, amíg nem voltam itt?

- Semmi. - vágják rá hirtelen mind a ketten, meglehetősen gyanúsan, amit ők is megéreznek, hiszen egy pillanatra összenéznek.

- Aha. És ezt el kellene hinnem ezek után? - sóhajtok fel, majd körbenézek a nappaliban.

- Sikerült megírnod azt a valamit? - kérdez hirtelen Tae, mire ismét felé fordulok, majd egy határozott bólintás kíséretében elmosolyodom.

- Minho segített.

- Értem.

Rövid, tömör válasz. Tipikusan egy frusztrált Taehyung. Nem tudja kimagyarázni, hiszen túl jól ismerem.

- Mit szólnátok egy játékhoz?

- Nincs kedvem táncolni. - morog orra alatt Jungkook, én pedig csak elhúzom ajkaimat.

- Nem arra gondoltam.

- Más konzolos játékhoz sincs kedvem.

- Szociálisabb tevékenységre gondoltam. - vonom meg a vállam, hátha így nem makacskodik, ám hirtelen fordul felém és eddig lemondó arckifejezése átvált grimaszba.

- Nem fogok kéjelegni veletek és nézni sem fogom a buzis szarságaitokat.

Jungkook kijelentése miatt Taehyung csettint egyet a nyelvével és azonnal megindul Kook felé. Hirtelen mozdul, így esélytelen, hogy közbe tudjak avatkozni. Tae kezével megragadja a fekete hajkoronával rendelkező fiú pólóját, pont a felső nyakánál és hevesen rántja fel, hogy az talpra álljon. Fogait összeszorítva húzza közel magához, majd egyenesen szemébe nézve szűri ki fenyegető szavait.

- Mit mondtam, mi fog történni, ha még egyszer így fogalmazol?

- Unom, hogy mindenbe beleszólsz. Úgy beszélek, ahogy akarok. - Jungkook tekintete teljesen megváltozott alig pár óra leforgása alatt. Nem értem a helyzetet.

- Srácok! - lépek közelebb hozzájuk, próbálva oldani a feszültséget - Mi lenne, ha tényleg csak játszanánk? Kevesebb ember halna meg.

- Ch. - Tae egy mozdulattal visszalöki a fiatalabbat a kanapéra, ő pedig elindul a saját szobája felé - Engem hagyjatok ki belőle.

- Hé! - futok rögtön utána, megállva előtte, kezeimet azonnal széttárva, hogy ne tudjon tovább menni, vagy elférni mellettem.

- Menj az utamból, Chim. - komor hangja megijesztene, viszont most tényleg tudom, hogy nem rám mérges, így nem lesz bajom abból, hogy megállítom.

- Nem! Szeretnék játszani.

- Kurvára nincs kedvem az efféle dolgokhoz most!

- Azt mondtad, hogy bármit kérhetek tőled! - emlékeztetem a reggeli telefonbeszélgetésünkre, ahol jól hallhatóan kifejtette, hogy bármit képes teljesíteni, ami eszembe jut. Őszintén szólva nem most és nem erre szerettem volna felhasználni ezt a lehetőséget, de jelenleg úgy érzem, ez fontosabb.

Mondatomra Taehyung gondterhelten sóhajt fel, miközben szemeit égnek emeli. Tudom, hogy ezt a kört én nyertem, ugyanis egy dolgot biztosan tudok; Kim Taehyung mindig megtartja a szavát.

- Jó, mit akarsz játszani? - megy bele hihetetlenül könnyen, ami miatt megnyugszom. Egy pipa, már csak egy maradt.

- Őszinteség kör.

- Felejtsd el. - tol arrébb a fiú, én pedig egyből utána nyúlok, megragadva a vállát.

- Taehyung! - mordulok rá, mire ő azonnal megtorpan.

Soha nem szoktam ellenkezni vele, eddig csak egyszer fordult elő, az is azért volt, mert nem tudtam elengedni a reptérre dolgozni. Két napon keresztül ment akkor a vita, de csak azért, mert nehezen tudtam felfogni azt, hogy nem lesz többé mellettem és egyedül fogok maradni. Ritkán mondok nemet Taehyungnak, annak viszont mindig nyomós oka van, és ezzel ő is tisztában van. A kapcsolatunkban mindamellett, hogy néha szívom a vérét és feszegetem nála a határokat, egyértelműen ő irányít. Ez azonban kivételes helyzet. Szokatlanul viselkednek és ennek ki fogom deriteni az okát, hogy ki tudjam békíteni őket.

- Ha ráveszed a Kölyköt is, én is jövök.

Mondata végén ránt egyet a vállán, így kezemet szinte ledobva magáról. Minden további nélkül folytatja útját, majd szobájába belépve becsukja az ajtót. Felsóhajtva kezdem vakarni a fejem, hiszen a neheze még csak most jön. Taevel szemben volt egy kisebb előnyöm, viszont Jungkookot még csak nem is ismerem. Lassan fordulok vissza Yoonah Noona pasija felé, aki még mindig a kanapén foglal helyet, engem vizslatva.

- Jungkook. - indulok felé, ám azonnal elfordítja a fejét. Lehajol a távkapcsolóért és miután kezébe veszi, bekapcsolja a televíziót - Szeretnék játszani. - lépek mellé, ám ő rám sem bagózik - Hallasz?

- Hány éves vagy, hogy mással sem tudsz törődni, csak ezzel?

- Huszonhat vagyok, de ez nem zárja ki a tényt, hogy néha szeretek játszani. Te nem?

- Most nem. - jelenti ki komoran és cél nélkül kezdi váltogatni a csatornákat.

- Mivel tudnálak rávenni? - ülök le mellé egy elég gyenge próbálkozás kísérletével. Muszáj rávennem őt, hogy Tae is jöjjön...

- Ne haragudj, Jimin, de a mai napom eddig a legrosszabb azóta, hogy Yoonah elment. - emeli rám a tekintetét, amiben most nem a dac, hanem a keserűség látszik.

- És ha felvidítalak valahogy? - nézek rá reménnyel teli szemekkel, apró mosollyal arcomon - Azt mondják, hogy jó humorista vagyok. - Egyáltalán nem...

- Most leginkább az segítene rajtam, ha lenne nálad egy pisztoly, amivel főbelőhetném magam.

- Sajnálatos módon olyannal nem rendelkezem, de... - veszem elő a telefonomat, és miután feloldom a képernyőt, megnyitok egy videómegosztó portált, ahova bőszen kezdem el a gépelést - mutatok valami érdekeset.

Miután pár pillanatig keresgélek, végre megtalálom a keresett videót. Még fél éve küldte el Yuna, aki vele és Taehyunggal együtt járt középiskolába. A telefonomon kinagyítom a felvételt, majd Jungkook elé helyezem a készüléket. A fiú szemmel láthatóan nem érdeklődik a mutatnivalóm iránt, de nem adom fel. Biztos vagyok benne, hogy nézni fogja, így megnyomom a lejátszás gombot.

A felvétel elindul, ami egy repülő belső terét ábrázolja, jó pár utassal, akik a kényelmes székben - valószínűleg az első osztályon - ülnek. A kis folyosó közepén, pedig Taehyung áll, a felvételt készítő Yunának háttal. Tae tetőtől talpig elegáns öltönybe öltözve, barátságosan szolgálja ki az utasokat. Egy idős úrhoz fordulva épp átad neki egy pohár pezsgőt, mikor volt iskolatársunk édes hangon beleszól a felvételbe.

'Taehyung-shi, kérlek nézz a kamerába!'

A felszólításra Tae azonnal hátrafordul, és egy hatalmas mosollyal arcán hajol meg picit, majd lágyan int a kamerába. A felvétel csupán harminc másodperces, mégis olyan részét mutatja be Taehyungnak, amit itt, a földön elég kevés ember láthat. Szokott ő mosolyogni, viszont munka közben valahogy teljesen más.

- Ez Taehyung? - hallom meg Jungkook csodálkozó hangját, én pedig tekintetemet elemelve a kijelzőről egyből Kookra nézek. Érdeklődve vizsgálja a telefonomat, majd ő is rám szentelve minden figyelmét bámul engem.

- Pontosan. Ilyen is tud lenni. Feltételezem, még nem láttad ezt az énjét. - Kook határozottan csóválja meg a fejét, én pedig elégedett mosollyal teszem zsebre a készülékemet - Ebben a játékban kérheted, hogy mutassa meg neked is. Mit szólsz? Olyan dolgokra kérdezhettek rá a másiktól, amik mindig is foglalkoztattak.

- Őszintén szólva kiváncsi vagyok, de... - itt lesüti a szemét és visszaül eredeti pozíciójába - biztosan megvan rá az oka.

- Mire?

- Arra, hogy én nem ismerem ezt az oldalát. - pillant ekkor felém határozottan.

- Biztos van más, ami érdekel vele kapcsolatban, de eddig nem volt lehetőséged megkérdezni. - vonok vállat, majd a tévére emelem a tekintetemet - Nem gondolod, hogy könnyebb lenne megértened őt, ha jobban megismernéd?

- Inkább csak egyre jobban összezavar. Nem tudom, mikor hogyan viselkedjek mellette, hogy az neki is megfeleljen és nekem is.

- Ki kell ismerni. - nézek vissza rá, kis örömmel magamban, hiszen ez már kezd úgy hangzani, mintha belemenne a játékomba - Tae nem egy nehéz személyiség, könnyen ki lehet találni, hogy mit akar, és hogy egyes helyzetekben mit csinálna. - húzom apró mosolyra ajkamat - Hidd el, ha belemész a játékba, fintorogni fog, de kijön és rendesen fog viselkedni.

- Most olyan nyugodt a légkör, hogy nincs itt. Biztosan ki akarod rángatni, hogy újból elkezdjen velem bunkózni?

- Nem lesz ilyen. - kelek fel a kanapról, hiszen ez már egy beleegyezés a részéről - Csak te se hergeld, oké?

Válaszát meg sem várva sétálok Taehyung ajtajához, majd két apró kopogtatás után benyitok. Tae az asztalánál ülve néz valamit a laptopján, ám jöttömre hátrafordul. Arca semmitmondó, szemöldökét mégis kérdőn vonja fel. Fel nem tett kérdésére azonnal bólntok, s nagyobbra tárom ajtaját, jelezve; jöhet. Egy sóhaj keretében áll fel a székből, majd indul meg felém, miközben kezét zsebébe dugja. Miután kijön a szobájából, a nyílászárót bezárom és kikerülve őt megindulok a nappali felé, ahol Jungkook bevackolta magát a kanapé egyik végébe.

- Szóval, elsőként ülj le te is, Tae. - nézek az említettre, aki vontatott lépésekkel, de végül helyet foglal a fotelban, én pedig Jungkook mellé telepszem le - Másodjára, kell egy apró szabály, mielőtt belevágunk.

- Mi? - hüledezik Kook, én pedig azonnal folytatom.

- Minden kérdésre őszintén és azonnal kell válaszolni.

- Ez egyértelmű, ha őszinteségi kört akarsz játszani, Chim. - dorgál meg Taehyung, ám figyelmen kívül hagyom a kisebb piszkálódását.

- Pontosan, viszont lesz egy büntetés, ha nem válaszol valaki. - nézek felváltva mindkét fiúra. Tae szemöldöke ismét homloka közepéig szalad, míg Jungkook kikerekedett szemekkel bámul rám. A fiatalabb már nyitná is a száját, hogy feltegye kérdését, de megelőzve őt, tovább folytatom - Aki nem válaszol, annak le kell térdelnie.

- Felejtsd el. - jelenti ki komoran Tae és már indulna is meg, hogy visszatérjen a szobájába, én azonban ezt nem hagyom. Vállánál fogva nyomom le a szivacsra és felpuffasztom az arcom, elővéve az egyik legédesebb aegyomat nézek egyenesen lehangolóan kifejezéstelen szemeibe.

- Azt ígérted, hogy bármit kérhetek és még ezt is felülírtad azzal, hogy Kookot meg kell győznöm. - mutatok itt az említettre, aki nagyra nyitja a szemeit - Sikerült, de te még most sem vagy hajlandó rá. Mit csináljak, hogy végre megtedd értem ezt az apróságot, Taetae? - biggyesztem le alsó ajkam és félszegen pillantok a házigazdára.

- Ezt ne csináld... - néz rám egyhangúan Tae, ám nem adom fel. Folytatom kitartóan az aggodalmas tekintetemmel, ami rövid időn belül meghozza gyömülcsét, így Taehyung kezével frusztráltan túr bele kócos szürke hajába. Oldalra pillantva egy apró mosoly jelenik meg ajkán, majd kezemet megfogva leveszi saját válláról, miközben rám emeli tekintetét, előbbi mosolyát eltüntetve - Én kezdek.

- Jó! - húzom széles vigyorra ajkaimat és azonnal visszaülök Kook mellé, aki még mindig megszeppenten bámul minket.

A tervem bevált, hiszen mind a két fiú itt ül, a nappaliban, és ha minden jól megy, akkor mindjárt kezdhetjük is a játékot. Nem kell sokat várni, hogy Taehyung felszívja magát és rögtön a közepébe vágva engem kérdezzen.

- Mi a célod ezzel? - néz egyenesen a szemembe átható tekintetével, de ismerem már annyira, hogy számoltam ezzel a lépésével.

- Szeretném jobban megismerni Jungkookot.

- Akkor ülj le vele beszélgetni kettesben, nem kellek hozzá.

- Neked is jobban meg kell ismerned. Együtt laktok, Taetae.

- És? - kérdez vissza őszintének tűnő érdektelenséggel, de nem hagyom magam.

- Ez már két kérdés. - mutatom ujjaimmal a számot és nagy mosolyra húzom a számat - Én jövök. Jungkook. - fordulok a fiú felé - Haragszol Taehyungra?

- Ez meg milyen kérdés? - emeli fel a szemöldökét Tae, de én továbbra is Kookra figyelek.

- Azonnal kell válaszolnod! - szegezem rá mutatóujjam, mire gyorsan rávágja a választ.

- Igen. - a kijelentése miatt Tae érdeklődése is megmutatkozik irányába.

- Rendben. - vigyorgok a két fiúra - Akkor most te jössz. - Kook nagyot nyel és tanácstalanul bámul egyenesen engem, emiatt ösztönzőleg felmutatom neki a hüvelykujjam - Bátran kérdezz, ez nem egy olyan játék, ahol összeveszünk. Ez a lényege.

- Igazából nem nagyon tetszik ez az őszinteség dolog...

- Ha rejtegetnivalód van, az itt kiderül. - von vállat könnyedén Tae és hátradől a kanapén annyira lazán, hogy attól félek, mindjárt szétesik. Gyanús. Lehet, nem is Kooknak van rejtegetnivalója.

- Nincsenek nagy titkaim. - válaszol Jungkook, amire persze Tae se tudja megállni, hogy ne reflektáljon.

- Mindenkinek vannak. - jelenti ki Tae és sokatmondó, éles tekintetét egyenesen Kook íriszeibe fúrja, aki ledermedve bámul vissza az idősebbre.

Szinte tapintani lehet a feszültséget, de nem hátrálok meg. Kiderítem, hogy mi folyik itt és rendet teszek köztük, hogy utána gond nélkül élvezhessen Taehyunggal a kettesben töltött negédes perceket.