6. rész
Jungkok POV.
Reggel olyan gyorsan keltem ki az ágyból, mint még soha. Kiugrottam Yoonah mellől és úgy, ahogy voltam, kopogás nélkül rontottam be a szemben lévő szobába. Annyira izgatott lettem a ténytől, hogy Taehyung bemutat egy pilótának. Nem bírtam magammal, viszont abba nem gondoltam bele, hogy nem illik kopogás nélkül megzavarni valakit. Taehyung a hátán feküdt, miközben kék takarója csupán az egyik lábát takarta, így bepillantást nyertem reggeli kinézetére. Csak egy fekete boxer fedte el teste legféltettebb részét, a többi hófehéren virított, a sötét ágynemű miatt olyan hatást keltve, mintha világítana. Vékony, szálkás teste kihívó pózt vett fel, persze tudatlanul, ugyanis még aludt. Szürke haja könnyedén omlott rá a párnára, egy két rakoncátlan tincs pedig zárt szemhéján nyugodott. Résnyire nyílt ajkain szuszogva vette a levegőt, így mellkasa egyenletesen mozgott fel és le. Jobb keze homloka mellett nyugodott, míg a bal hasfalán foglalt helyet. Egy pillanatra ledöbbentem, ugyanis férfi létemre is gyönyörűnek találtam. Ösztönösen nyaltam meg alsó ajkam és vettem egy mély levegőt, de gyorsan észbe kaptam és megráztam a fejem. Nem, Jungkook. Egy férfi nem lehet számodra ilyen szép. Magamat is megleptem, mikor elhaló hangon szólítottam meg, de betudtam a kelés utáni rekedtségnek.
- Taehyung. - nem reagált, ezért elgondolkodtam rajta, hogy oda megyek, de a lábaim nem mozdultak, a szívem pedig hevesen kezdett verni. Nem tudtam hova tenni ezt a reakciót. Hiszen Taehyungról volt szó, akit nem szeretek. Undorodom tőle, mégis képes lettem volna egész nap így nézni, ahogy alszik. Úgy döntöttem, hogy erélyesebben szólok neki, hátha felébred - Taehyung!
Hangomra megrezzentek pillái, lassan mozdult, miközben mély sóhajokat hallatott. Te jó ég, mik ezek a hangok? Fülig vörösödve figyeltem, ahogy bal kezével végigsimított hasától egészen a mellkasáig, jobbal pedig kisöpörte haját a szeméből.
- Jungkook? - kérdezte rekedt hangján, miközben szemérmetlenül nyújtózott egyet. Ez a mozdulat jobban hasonlított egy pornófilm kezdési képére. Feleszmélve, hogy miért bámultam, elkaptam a tekintetem és megköszörülve a torkom elindultam az ajtó felé.
- Kelj fel, nemsokára indulnunk kell.
Most pedig már a reptéren vagyunk, én pedig teljesen feldobódva, vigyorogva követem a Nagyságos Urat, aki azóta összekapta magát. Nem bízta a véletlenre, kimondottan helyesen fest... Helyesen? Megőrültem. Világos, szűk farmernadrág van rajta, amibe beletűrt egy fekete, v nyakú pólót. Nyakában egy hosszú lánc lóg, amin egy katonai dögcédula van, egy teljesen más névvel, amit nem tudok hova tenni. Jung Hoseok van belevésve. Talán neten rendelte. Sötétzöld kabátját bal mutatóujján lógatja a háta mögé, jobb tenyerét pedig a nadrágzsebébe csúsztatja. Nagy, fekete napszemüvege fokozza azt a hatást, mintha egy híresség vonult volna be a reptérre. Nem kevesen néznek végig rajta, ami miatt én érzem magam zavarban, de őt nem érdekli. Imádja a feltűnést.
- Elintézzük a papírmunkát, aztán ha akarod, körbe is nézhetünk. - pillant rám a napszemüveg alól.
- Benne vagyok! Viszont. - zavartan megvakarom a tarkómat - Nem lehetne, hogy amíg te elintézed, addig én elbeszélgetek az egyik pilótával?
- Csak az irodában fogom megtudni, hogy ki az, aki ráér most. Igazság szerint reménykedem, hogy Namjoon Hyung elérhető. Ő az egyik legjobb a szakmában. - néz előre, majd egy mozgólépcsőhöz érve támaszkodik a korlátnak - Ha nincs bent, marad Jin Hyung.
- Namjoon? - ösztönösen fogok rá egyik karjára. Hatalmasra nyílnak a szemeim az örömtől. Tudom, hogy most olyan vagyok, mint egy nagy gyerek, de komolyan? Személyesen ismeri őt? Ha igen, akkor tényleg istenként fogom kezelni, hogy bemutasson neki - Az a Kim Namjoon?
- Tudod, kiről van szó? - pillant karjára érdeklődve, amit elég erősen szorítok - Felteszem, nem direkt csinálod, de ez kezd fájni. - azonnal észbe kapok és engedek a szorításon, de kezem nem veszem el róla.
- Hogy ne ismerném? Ő a példaképem! Ő egy félisten! Nem is! Egy isten! Annyira csodálatra méltó és olyan tehetséges, már huszonhét évesen! Van olyan, aki nem tudja, ki az a Kim Namjoon?
- Örülök, hogy örülsz, Kölyök, de mindjárt elélvezel, pedig csak a nevét hallottad.
- Hogy ne élveznék el, amikor róla van szó?! - valaszolom neki fennhangon, mire pár tekintet rám szegeződik, ezért megköszörülöm a torkom és halkabban folytatom - Egy álmom válna valóra, ha tudnék vele beszélni.
- Jól van. - nagy mosolyra húzza ajkait és leveszi kezemet a karjáról - Elintézem, de az sokba fog neked kerülni.
- Nem baj! Bármit megteszek! - vágom rá azonnal, de mikor meglátom a titokzatos arckifejezését, próbálom menteni a helyzetet. Illetve csak szerettem volna, mert megelőz.
- Szavadon foglak és nem ellenkezhetsz. - rideg kijelentése miatt nyelek egy nagyot és enyhén bólintok. Namjoonért mindent!
Miután leveszi a kezemet a karjáról, már fel is érünk az első emeletre. Ismét maga elé figyel, miközben céltudatosan halad el a járókelők mellett, én pedig minden szó nélkül követem. A vigyort egyszerűen képtelenség levakarni rólam, annyira fel vagyok spanolva. Körbe nézek menet közben. Teljesen magával ragad a repülőtér hangulata. Mindenki megy a maga útjára, a recepciósok útbaigazítják az eltévedt embereket, míg mások jegyeket árulnak az utazni vágyoknak. Tisztán látszik, hogy ki az, aki kiruccanás céljából jár az épületben és ki az, aki üzleti célzattal váltotta ki jegyét valahová külföldre. Annyira szemet gyönyörködtető látvány ez az egész. Gondolatmenetem hirtelen szakad meg, ugyanis Taehyung hátának ütközöm. Kérdőn emelem fel a fejemet és nézek rá, de ő csak kaján vigyorral arcán köszön hangosan.
- Lányok, mi járatban? Véget ért a los angelesi út?
Akkor figyelem meg, hogy három légiutaskísérő hölgy áll velünk szemben. Mindegyiken a szokásos egyenruha díszeleg, hajukat kontyban fogva hordják.
- Tae, olyan jó újra látni! - kuncogja el magát az egyik barna lány, akinek eléggé jól látszik arcán a pír - Meddig leszel szabadságon?
- Csak pár hónap, de tervezek utána még kicsit pihenni.
- Oh, és addig mi lesz nélküled? Már most is nehéz, hogy nem jössz velünk.
- Nem lesz baj. - húzza szélesebb vigyorra ajkait.
- Ha nem utazni jöttél, akkor miért vagy itt, Taehyung? - kérdez egy másik lány, mire a szürke hajú hirtelen átdobja jobb karját a fejem felett és magához ránt.
- Hoztam egy pilóta tanoncot. Csajok, ő itt Jeon Jungkook. A fellegek következő királya, na de csak Nam után.
Bemutatásától azonnal zavarba jövök, ugyanis a lányok csillogó szemekkel figyelnek. Taehyung lehet, hogy hozzá van szokva ehhez, de nekem újdonság még. Meg szoktak nézni engem is az utcán, de ennyire leplezetlenül még nem mértek végig ilyen csinos lányok. Megköszörülöm a torkom és próbálok minél határozottabb lenni. Enyhén meghajolok előttük, mielőtt bemutatkozom.
- Jeon Jungkook. Örülök, hogy találkozhattunk.
- Olyan aranyos! - lép elém az egyetlen szőke hajú személy, majd két tenyerét az arcomra teszi - Fiatalnak tűnsz. Hány éves vagy?
- Kookie másfél évvel fiatalabb nálam, Noona. - válaszol helyettem Taehyung. Ha ő így hívja, akkor Taenél is idősebb ez a nő.
- Olyan édes. Mikor kezdesz a tanfolyamon? - veszi le kezeit arcomról, mire zavartan pislogok párat. Tanfolyam? Hiszen még pénzem sincs rá...
- Következő hónapban már kezdi. Ma lesz meg rá a pénze és iratkozunk is be. Igaz, Kook? - néz rám Taehyung, mire én kérdőn állom tekintetét. Ha jól emlékszem, említette, hogy ki leszek fizetve a lakás miatt, de ma vasárnap van, így a bankok sincsenek nyitva. Honnan szerez ő annyi pénzt? Nincs időm semmi érdemlegeset válaszolni, ugyanis a szőke hajú folytatja.
- Ha megcsinálod a pilótaképzőt, szólj, és csak a te gépeden leszek hajlandó utazni.
- Ne aggódj Noona, ha Kookie repülni fog, én leszek mellette egész végig, de természetesen jól jön majd a segítség!
- Köszönöm a kedvességed. - nézek bíztató mosollyal a szőkére, figyelmen kívül hagyva a mellettem álló fiút. Megragadom Taehyung kézfejét és kiveszem a nyakamból. Zavar a közelsége.
- Viszont mi elköszönünk. - szól ismét a barna hajú lány. - Nemsokára indul a jártunk. Majd még találkozunk, fiúk! - int, és a másik két légiutaskísérővel együtt tovább is állnak. Taehyung mosolyogva bámulja őket, majd kérdőn felhúzva szemöldökét mered rám.
- Máris oda vannak érted.
- Mi? Értem? - döbbenek meg és magamra szegezem mutatóujjam. - Ezt miből gondolod? - teszem fel a kérdést, de elnevetem magam, ugyanis én is láttam. És kimondottan tetszett.
- Yura a szöszi csaj. Ő a legnépszerűbb légiutaskísérő. Ha szóba áll veled, már nyert ügyed van. A dicséretet meg vedd áldásnak. A hosszú hajú barna pedig végig stírölt, az alacsonyabb barna lány pedig leplezni próbálta a vöröslő arcát. Mi több kell még?
- Az ilyeneket már fel se veszem. Tudod, hozzá vagyok szokva. - teszem zsebre kezeim és magabiztosan fordulok felé - Akkor elintézzük a dolgaidat végre?
- Ejnye, milyen magabiztos lett valaki, csak mert három lány elpirul a jelenlététől. - húzza vigyorra száját ismételten. - Kövess te egoista Kölyök...
- Tudod, nem mindegy, hogy milyen lányok. - sietek utána, de nem firtatom tovább a témát. Éppen elég, hogy a Nagyságos Úr is látta, milyen népszerű vagyok. Nem csak ő itt a playboy. Csupán annyi a különbség kettőnk között, hogy nekem ott van Yoonah, akit mindennél jobban szeretek és nem hatnak meg más lányok. Habár elég csinosak voltak...
Egy öt perces séta után elérjük a legfelső szintet, ahol csak az épületben dolgozók lehetnek. Egy szoba előtt Taehyung hirtelen megáll, és kezével befelé mutat. Kérdőn nézek rá, ő pedig megforgatva szemeit bekopog, valószínűleg helyettem. Akkor nézem meg jobban azt a bizonyos hófehér ajtót, amin egy tábla foglal helyet. Szép, olvasható betűkkel van ráírva egy számomra istenként imádott név. Kim Namjoon pilóta. Szemeim azonnal csillogni kezdenek, szívem szaporábban kezd verni, és amint kinyílik az ajtó, hosszúra nyújtva nyakamat nézek be, hogy minél hamarabb láthassam hősömet. Taehyung mögül kilesve mérem végig a szobát, ami egy egyszerű fehérre lefestett kis terem. Jó pár szekrény pihen a terem két oldalán ezernyi aktával karöltve. Egy-két zöld növény is helyet kapott a barna iratok mellett, ezzel is kedvesebbé téve a környezetet. A szoba közepén egy nagy barna faasztal terül el, rajta temerdeknyi irat és papír, amik biztosra veszem, hogy fontosak. Egy szép homokóra van az asztal bal oldalán egy fém tolltartóval, míg jobb oldalt pár fénykép áll nekem háttal. Az asztalfőn pedig maga a híres pilóta, Kim Namjoon foglal helyet. Olyan tökéletes, ahogyan azt a riportokban láttam. Egy veterán repülővezető, akinek rengeteg tapasztalata van. Híres, mégsem veri nagy dobta tudását.
- Szia, Taehyung. Mi járatban?
- Helló, Hyung! - zárja be Tae mögöttem az ajtót, így Namjoon egyenesen rám szegezi tekintetét. Egy laza fehér ingben van, a zakója, valamint a pilótasapkája az egyik szekrény mellett pihenő fogason csüng. - Szeretném bemutatni az egyik ismerősömet, Jeon Jungkookot. A következő hónapban induló tanfolyamon fog kezdeni.
- Oh, ő lesz az egyik tanítványom?
Tanítvány? Ez akkor azt jelenti, hogy maga Kim Namjoon fog engem tanítani? A hirtelen ért sokk miatt tátva marad a szám, de ez csak akkor tűnik fel, mikor Taehyung egy jól irányzott mozdulattal felnyomja az állam. Megrázom a fejem és határozottan előre lépek, majd mélyen meghajlok példaképem előtt.
- Jeon Jeongguk! Örülök, hogy találkozhatok önnel! - hangom egy oktávval magasabban szólal meg, mint terveztem, de nem bánom. Maga Kim Namjoon ül előttem és csak engem néz. Úgy érzem magam, mint egy tini lány, aki éppen most vallott szerelmet egy felsőbb éves fiúnak.
- Odáig van érted. - tolja oda a megjegyzését kuncogva Taehyung, amire Namjoon csupán egy féloldalas mosolyt ejt felém.
- Csak ugyan?
- Ha nem a nővéremmel járna, szerintem rég a nyomodban lenne. - paskolja meg a vállamat jóindulatúan Tae, de én cseppet sem tudok a csípős megjegyzésével foglalkozni. Végig Namjoonon tartom a tekintetemet.
- Miattad szeretnék pilóta lenni. - mosolygok rá feszülten, mire kérdőn felvonja a szemöldökét - Többé kevésbé. - erősen elgondolkodom, ugyanis tény, hogy Namjoon miatt határoztam el, hogy az leszek, de nem ő adta az eredeti ötletet, hanem az apám.
- Ezt örömmel hallom, de készen állsz a fellegekben járni? - fonja össze ujjait maga előtt, miközben kérdőn vonja fel a szemöldökét. - Keményen tanulni, majd dolgozni? Felelni mások életéért? Felkészültél erre lelkileg?
- Igen! Határozottan fel. Ez lesz az életem.
- Mindenképpen az ő repcsijén akarok majd dolgozni! - szélesedik meg Tae mosolya, miközben átkarolja a vállamat. Nem értem, megint mi ez a közeledés, de Namjoon előtt végképp nem fogok kiakadni egy ilyesmi miatt. - Kíváncsi vagyok, miként kezeli majd a helyzeteket.
- Nem hiszem, hogy a tanulmányai után az első éles repülése közben pont a te kalandjaidat szeretné hallgatni, Tae. - forgatja mosolyogva szemét Namjoon, mire én is elgondolkozom azon, ami most elhangzott. Tény, hogy Taehyung olyan, aki bármire képes, bármikor, bármilyen helyzetben, de nem hinném, hogy le akarna zuhanni. Márpedig ha a szemem láttára csinálja azt, amit Jiminnel, határozottan az lesz a vége.
- Inkább kihagynám ezt a lehetőséget. Szívesebben vinném el azt a hármat előbbről. Érdekesebbnek tűnnek. - felbátorodva vágok vissza a Nagyságos Úrnak. Namjoon előtt nem fog megalázni, az biztos. Ha pilóta leszek, felette fogok állni és azt fogja csinálni, amit én mondok. Szokja meg.
- Pedig tényleg jó sztorik. - veszi le rólam a kezét, majd zsebre vágja az egyiket - Akkor én most itt hagyom a srácot, fel kell mennem elintézni pár papírt. - mutat a másik kezével az ajtóra, majd meg is indul felé - Max fél óra. Vigyázol addig rá, hogy ne vádolják meg terrorizmussal?
- Menj csak. - hessegeti ki Taehyungot Namjoon. Párat pislogok értetlenül, de eközben Taehyung már el is tűnt a szobából, csak az ajtó záródására leszek figyelmes. Hirtelen pánik fut végig elmémen, hiszen itt állok, Kim Namjoon irodájában, vele, kettesben - Foglalj helyet! - mutat a szoba végén található kanapéra és feláll ő is a székéből. Nem tudom, mit kellene mondanom neki. Pedig annyi kérdésem volt egészen addig, amíg meg nem láttam - Miért akarsz repülni azon kívül, hogy miattam?
- Ez hosszú sztori.
- Van időnk.
- Apám pilóta szeretett volna lenni, de nem felelt meg az orvosin. Rengeteg makettje volt, szimulátorokba vitt, repülőbemutatókra, kiállításokra. Kicsi korom óta az életem része és nem akarom elengedni.
- A saját álmaidat kellene kergetned, nem apádét.
- Ez az én álmom! - emelem meg a hangom és hüvelykujjammal mellkasomra bökök. - Lehet, hogy eleinte nem így gondoltam, de aztán később az enyém lett. Évek óta gyűjtök rá.
- Hány éves vagy? - kérdezi barátságosan, miközben összekulcsolja ujjait.
- Huszonnégy.
- Fiatal vagy még ehhez.
- Te huszonkét évesen lettél pilóta. Már így is két év lemaradásban vagyok.
- Ennyire utánam olvastál? - húzza mosolyra ajkait. - Értékelem a lelkesedésedet, de nem tudod a hátteremet. - ül le végül ő maga is. - Viszont nem is kötném az orrodra, főleg, hogy a tanítványom akarsz lenni.
- Bocsánat. - inkább lehajtom a fejem, csak ne kelljen a szemébe néznem. Miért érzem ezt lecseszésnek? Basszus! Itt van a példaképem, én meg mindent elrontok. Inkább meg se szólalok.
- Nem kell bocsánatot kérned. Inkább mesélj, hogy tudod elviselni ezt az idiótát? - mutat az ajtóra. Hangneme enyhül, barátságosabb, szinte közvetlen, a formalitást pedig el is hagyja.
- Igazából még nem ismerem. Két napja találkoztam vele először, de együtt élünk.
- Részvétem. - kuncog halkan, szinte magába tartva a hangos kacaját. Nevet rajtam? - Yoonah értékes személy, nem tudom, hogy tudott egy ilyen idióta testvért összeszedni.
- Nem válogathatja meg a családját, de ha meg is tehetné, őt a világért sem cserélné le. Taehyung teljesen más a nővére közelében.
- Igen, ezt tudom. Három alkalommal lesz normális. Először is, ha a nővére mellett van. Másodjára, ha a szülei jelen vannak, harmadjára pedig, ha elkötelezi magát valamivel kapcsolatban. Általában az utolsó a munkájában merül ki, kizárólag munkaidőn belül.
- Lehet, hogy néha kicsit zakkant, de én hálás vagyok neki, amiért bemutatott neked. Magamtól nem juthattam volna fel ebbe a szobába.
- Nem? - vonja fel kérdőn a szemöldökét. - Ez furcsa. Azt hittem tudsz arról, hogy a tanítványom leszel.
- Tessék?
- Taehyung az irataidat jött leadni az oktatásodhoz.
- Tessék? - emelem meg a hangomat, miközben kezdek teljesen kétségbe esni.
- Szóval nem tudtál róla. - sóhajt fel mosollyal az arcán. - Yoonah felhívta Taehyungot talán egy hónapja, hogy irassa be a párját a pilótaképzőbe. Taehyung pedig azonnal rábólintott.
- Ez most újdonság. Pedig tegnap úgy csinált, mint akinek fogalma sincs az egészről. - erősen elgondolkodom a tegnapi reakcióján. Határozottan meg volt lepve. Ezek szerint akkor jó színész. - Mindegy. Akkor is neki köszönhetem. Viszont valami nem hagy nyugodni vele kapcsolatban.
- Micsoda? - fordul teljes testével felém.
- Mennyire megbízható?
- Taehyung? - gondolkozik el egy pillanatra. - Megbízható, csak nem szabad rosszban lenni vele. Ha alá teszel, vagy átvágod, nem bocsát meg egyhamar. Szeret játszani, olyan, mint egy nagy gyerek, szóval ha megadod neki azt, amit szeretne, csendben van és olyan lesz, mint egy kezes bárány. - von vállat. - Meg kell találni vele az egyensúlyt. - Ha megadom neki azt, amit szeretne? Fogalmam sincs, hogy mit akar tőlem azon kívül, hogy uralkodni akar felettem. Ahhoz viszont nem járulok hozzá.
- Akkor nem leszünk jóban, úgy érzem. - sóhajtok egy nagyot és nekidőlök a háttámlának.
- Mit kért tőled? - kíváncsiskodik Namjoon, végig rajtam tartva szemét.
- Nem tudom, hogy jó ötlet-e, ha elmondom. A példaképem vagy, ez igaz, de... - elfordítom a tekintetem és megcsóválom a fejem - Említésre sem méltó.
- Szóval valami számodra elviselhetetlent. - kel fel a kanapéról, majd megindul az asztala felé. - Taehyung, mint mondtam, szeret játszani. Legfőbbképpen az ő, saját játékát. - az asztala mögé lép és kihúzza a legfelső fiókot - Ha nem akarod azt a módszert választani, amit ő, akkor javasolj egy újat. - emeli rám mogyoróbarna íriszeit. - Keltsd fel az érdeklődését valami mással, ami számodra már elviselhető. - ekkor kivesz valamit a bútorból, majd visszazárva a fiókot visszasétál hozzám. - Ennyi az egész. - nyújtja felém a kezét, majd miután én is felemeltem tenyeremet, beleejt egy apró nyalókát. Megszeppenve bámulom az édességet. Nagyokat pislogok hol a cukorra, hol a velem szemben ülőre - Csak edd meg. Finom.
Úgy döntök, hogy nem szállok vitába vele a fogak egészségéről, meg arról, hogy ez hány éves embereknek való. Ha Namjoon szerint finom, akkor az úgy is van. A vele töltött idő nagy része már a képzéssel kapcsolatos eszmecsere. Minden egyes szavát iszom leendő tanáromnak és azt remélem, hogy a legjobb lehetek a szakmában az ő oldalán. Egy álom válna valóra. Éppen a repülőre ható ellenállásokat ecseteli, mikor Taehyung kopogás nélkül ront be és csapja be maga után az ajtót.
- Oké! Mehetünk. - fújja ki a levegőt tüdejéből. Ráemelve tekintetem látom, hogy mellkasa szaporán mozog fel-le, míg arca ki van pirulva. - Indulás. - szól rám, mostanra ingerülten.
- Mi van veled? - fordulunk Namjoonnal mind a ketten az ajtó felé.
- Csak menjünk. - fonja össze mellkasa előtt a kezeit, miközben oldalra fordítja a fejét.
- Kivel találkoztál megint? - kérdez rá hirtelen Namjoon, én pedig kérdőn pillantok Yoonah öccse felé.
- Senkivel.
- Taehyung.
- Mondom, hogy senkivel!
- Komolyan nekem akarod megmagyarázni, hogy azért törsz be a szobámba így, mert senki olyannal nem találkoztál, aki a frászt hozza rád?
- Nem erről van szó, Hyung! - néz Namjoonra mostanra olyan arckifejezéssel, amit még nem is láttam tőle. Talán kis ijedtséget vélek felfedezni a szemében.
- Hát akkor?
- Ahj! Oké! - mordul fel hirtelen. - Itt van Yoongi, szóval mi most lépünk is! - jön egyenesen mellém, majd ráfogva csuklómra ránt fel a kanapéról és vonszol az ajtó felé.
- Hé! Én még maradni akarok Namjoonnal! - kihúzom a karom ujjai fogságából és határozottan megállok. Taehyung tekintete azonban belém veri az ideget. A szemei szinte izzanak, amik egyenesen az enyémbe fúródnak. Lassú léptekkel közelít felém, de képtelen vagyok nem őt nézni.
- Azt mondtam, hogy megyünk. Nincs hangulatom a gyerekes lázadozásodhoz, Kölyök. - szinte sziszegi a szavakat, de olyan hűvösen, hogy a vér is megfagy bennem. Nem tudok válaszolni, ezért csak bólintok egyet. Ismét ráfog a csuklómra, majd Namjoonra pillant. - Egy hónap múlva annyit mesélhetsz neki a repölőgépek motorjának rendszeréről, amennyit csak akarsz. Majd hívlak.
- Rendben van.
Amint befejezték, Taehyung azonnal megfordul és magával rántva kihúz az ajtón.
- Ki az a Yoongi? - kérdezem tőle, miközben tarkóját tanulmányozva követem.
- Halkabban! - szól rám erélyesen, de nem válaszol, ezért nem is erőltetem. Nem kell sok idő, hogy kiérjünk a reptérről, ami miatt megsajdul a szívem. Olyan szívesen maradnék még. Megfogalmazódott bennem egy kérdés, amit a menekülésünk alatt nem tudtam neki feltenni, de most elég nyugodtnak tűnik ahhoz, hogy rákérdezzek.
- Miért nem mondtad el, hogy miattam jöttünk ide? - Taehyung higgadtan sétál mellettem, zsebre dugott kézzel. Egy ideig csönd áll be kettőnk közé.
- Meglepetésnek szántam. Ráadásul így is eléggé bepörögtél, hogy találkozhatsz egy pilótával. Ha előbb megtudod, hogy mire készülök, nem maradt volna ép állapotban a reptér.
- Ennyire azért nem vagyok vészes. - vakarom meg a tarkóm és megnyalom a szám szélét. - Köszönöm, hogy elintézted. Sokkal tartozom. - mosolygok rá teli szájjal, de nem viszonozza. Egész idő alatt az arcomat tanulmányozza. Egy - két pontnál néha elidőz, majd végül a szememnél állapodik meg a tekintete.
- Az első dolgod az lesz, hogy főzöl Noonanak és nekem egy vacsorát. Éhen halok. - elveszi rólam a tekintetét és a fején lévő napszemüveget az orrnyergére helyezi. Majdnem másfél óra tömegközlekedés után megérkezünk a házba, én pedig miután átöltözöm, neki is állok a főzésnek. Yoonah örömmel vette tudomásul, hogy ezt ma én csinálom és birtokba is vette öccsét, hogy elszórakozzanak. Fél szemmel őket figyelem. Akármennyire is komoly a barátnőm, Taehyung mellett határozottan előjön gyermeki énje, ami egyáltalán nem zavar. Azt kívánom, bár velem is ilyen közvetlen lenne. Hirtelen jut eszembe a Namjoonnal való beszélgetésünk. Taehyung egyértelműen azt akarja, hogy lessem minden kívánságát és teljesítsem is. Érthetetlen számomra, hogy miért, ugyanis nem az ő párja vagyok, hanem Yoonahé. Pontosan ezért nem vagyok hajlandó ezt elfogadni. Namjoon viszont azt mondta, hogy Taehyung imád szórakozni. Tehát le kell foglalnom valamivel, ami mellett elfelejtheti ezt a hülyeséget és végre teljesen Yoonahra tudok koncentrálni. Már a vacsoránál járunk, de én még mindig azon agyalok, hogy mivel foglaljam le a Herceget.
- Nagyon szótlan vagy. - szólal meg barátnőm, mire szórakozottan ráemelem a tekintetem. - Baj van?
- Szerintem csak most dolgozza fel a látottakat. - emeli szájához a ramenem tésztáját Taehyung, majd teli szájjal folytatja - Namjoonnal is beszélt.
- Beszéltél vele? És? Mit mondott?
- Azt, hogy Taehyung hülye. - felelem komoran és az említettre emelem a tekintetem.
- Tessék? - kérdez vissza Taehying hűvösen és olyan lesajnálóan néz rám, hogy azonnal megbánom az előbbi kijelentésem. - Elvittelek hozzá, és ez a hála?
- Ugyan már Taetae, Namjoon-shi nagyon jó humorral rendelkezik, biztosan csak poénkodott Babának. - legyint egyet Yoonah, mosollyal arcán.
- Taehyung! Van egy ajánlatom számodra. - dőlök hátra a széken. Egyik kezemet az asztalra, másikat pedig a combomra teszem.
- Ajánlatod? - vonja fel szemöldökét kérdőn, majd egy pillanat múlva elkomorodik a tekintete, szája pedig felfelé kezd görbülni. Leteszi a pálcáját, majd előre hajolva támasztja meg állát a kézfején, miközben az asztalra könyököl. - Mégis miféle ajánlatod?
- Valamiről lemaradtam? - értetlenkedik Yoonah is, de mit sem törődve kérdésével Taehyungra koncentrálok.
- Játsszunk.
- Ohh. - vigyora szélesebb lett, mint vártam. Tényleg felcsigáztam az érdeklődését. - Miféle játékra gondoltál?
- Van PS4-em. A just danceről hallottál?
- Az a táncos mozgásérzékelő játék?
- Most komolyan úgy fogtok viselkedni, mint a gyerekek? - sóhajt fel fáradtan szerelmem, de még most sem törődöm vele.
- Eltaláltad. - előre hajolok és két kezemet összekulcsolva rákönyökölök az asztalra. - De nem csak ez lesz a lényege. A csavar benne az, hogy aki nyer, az azt kér a másiktól, amit csak akar. És ezt minden nap eljátszuk. Mit szólsz? - húzom fel a szemöldököm, miközben beharapom alsó ajkam.
- Tetszik! - áll fel azonnal az asztaltól Taehyung. - Kezdjük el! - indul meg a napaliba, mindent itt hagyva maga után.
- Tényleg versenyezni akarsz vele? - pillant rám szerelmem érdeklődve. - Ugye említettem, hogy régen táncolt?
- Ahogyan én is. - húzom fölényes mosolyra ajkaimat, majd hozzáérintem párnáimat övéihez - Csak te még nem tudsz róla. Szerinted a szél hordta össze ezeket? - mutatok a combomra, mire sokatmondóan rám mosolyog.
- Szurkolok ám! - húz vissza magához és ő is a számra tapasztja övét, ami egy elnyújtott csókba torkollik.
- Ne most csináljatok gyereket! Gyere már, kölyök! - kiált a nappaliból Tae. Kedvetlenül húzódom el szerelmemtől és lépek be ellenfelem mellé. Időközben már beüzemelte a játékot, ami már csak ránk vár.
- Te választhatsz számot. Kapsz egy kis előnyt. - vágom hozzá félvállról, ami miatt felhúzott szemöldökkel, csodálkozva néz rám.
- Úgy beszélsz, mintha már tudnád, ki fog nyerni. Fogalmad sincs róla, hogy mennyi versenyt nyertem annak idején. - közli velem határozottan, majd azonnal a képernyőre tapasztja a tekintetét és egy számot kiválasztva elindítja a játékot. Egyszerre kezdünk el mozogni a tévén lévő karakterrel. Szerencsére nem egy bonyolult koreográfia, amit lazán veszek. Fél szemmel Taehyungot figyelem, akinek szintén jó mozgása van. Kimondottan jól csinálja. Kezdem komolyan venni a feladatot, ezért az eddigi döntetlen állást felül múlom és elhúzok ellenfelem mellett. A végén kifulladva, zihálva állunk. Neki négy csillag, nekem öt. Egyértelműen nyertem.
- Azta, Baba! - hallom meg Yoonah hangját mögülem. - Superstar rangot kaptál! Most láttalak először táncolni! Nagyon dögös volt. - húzódik közel hozzám, átkarolva a derekamat hátulról.
- Nekem is vannak rejtett képességeim. - Taehuyng felé nézek, aki higgadtan, kifejezéstelen arccal mered rám. Nem kellene idegesnek lennie, amiért veszített? - Akkor a kérésem az, hogy ne hozz fel többet senkit, amikor itthon vagyok. Remélem nem lesz nehéz betartani.
- Ez az én házam. - jelenti ki hűvösen és ellentmondást nem tűrve. - Ha mindennap játszunk, egy napig tartanak a kérések. Legyen, akkor ma már nem hívok át senkit.
- Ahh. Jó. Akkor ha egy napra szólnak, szeretném, ha ma éjszaka nem tartózkodnál itthon.
- Mi van? - ráncolja össze a szemöldökét Taehyung.
- Ezt hogy érted, Baba? - enged el Yoonah, miközben rám mered értetlen arckifejezéssel.
- Kettesben szeretnék lenni veled.
Taehyung azonnal összepréseli a száját. Elkomorodott arccal mér végig, miközben nővére apró pírral arcán karolja át nyakamat. Szó nélkül elindul a bejárati ajtó felé, kettesben hagyva minket szerelmemmel. Csak hallom, ahogyan a cipőjét kutatja a szekrényben, majd a dzsekije cipzárjának hangja is eljut hozzám. Két percen belül záródik az ajtó, én pedig megkönnyebbülök. Akkor most jönnön a hétvége legszebb része.
Reggel olyan gyorsan keltem ki az ágyból, mint még soha. Kiugrottam Yoonah mellől és úgy, ahogy voltam, kopogás nélkül rontottam be a szemben lévő szobába. Annyira izgatott lettem a ténytől, hogy Taehyung bemutat egy pilótának. Nem bírtam magammal, viszont abba nem gondoltam bele, hogy nem illik kopogás nélkül megzavarni valakit. Taehyung a hátán feküdt, miközben kék takarója csupán az egyik lábát takarta, így bepillantást nyertem reggeli kinézetére. Csak egy fekete boxer fedte el teste legféltettebb részét, a többi hófehéren virított, a sötét ágynemű miatt olyan hatást keltve, mintha világítana. Vékony, szálkás teste kihívó pózt vett fel, persze tudatlanul, ugyanis még aludt. Szürke haja könnyedén omlott rá a párnára, egy két rakoncátlan tincs pedig zárt szemhéján nyugodott. Résnyire nyílt ajkain szuszogva vette a levegőt, így mellkasa egyenletesen mozgott fel és le. Jobb keze homloka mellett nyugodott, míg a bal hasfalán foglalt helyet. Egy pillanatra ledöbbentem, ugyanis férfi létemre is gyönyörűnek találtam. Ösztönösen nyaltam meg alsó ajkam és vettem egy mély levegőt, de gyorsan észbe kaptam és megráztam a fejem. Nem, Jungkook. Egy férfi nem lehet számodra ilyen szép. Magamat is megleptem, mikor elhaló hangon szólítottam meg, de betudtam a kelés utáni rekedtségnek.
- Taehyung. - nem reagált, ezért elgondolkodtam rajta, hogy oda megyek, de a lábaim nem mozdultak, a szívem pedig hevesen kezdett verni. Nem tudtam hova tenni ezt a reakciót. Hiszen Taehyungról volt szó, akit nem szeretek. Undorodom tőle, mégis képes lettem volna egész nap így nézni, ahogy alszik. Úgy döntöttem, hogy erélyesebben szólok neki, hátha felébred - Taehyung!
Hangomra megrezzentek pillái, lassan mozdult, miközben mély sóhajokat hallatott. Te jó ég, mik ezek a hangok? Fülig vörösödve figyeltem, ahogy bal kezével végigsimított hasától egészen a mellkasáig, jobbal pedig kisöpörte haját a szeméből.
- Jungkook? - kérdezte rekedt hangján, miközben szemérmetlenül nyújtózott egyet. Ez a mozdulat jobban hasonlított egy pornófilm kezdési képére. Feleszmélve, hogy miért bámultam, elkaptam a tekintetem és megköszörülve a torkom elindultam az ajtó felé.
- Kelj fel, nemsokára indulnunk kell.
Most pedig már a reptéren vagyunk, én pedig teljesen feldobódva, vigyorogva követem a Nagyságos Urat, aki azóta összekapta magát. Nem bízta a véletlenre, kimondottan helyesen fest... Helyesen? Megőrültem. Világos, szűk farmernadrág van rajta, amibe beletűrt egy fekete, v nyakú pólót. Nyakában egy hosszú lánc lóg, amin egy katonai dögcédula van, egy teljesen más névvel, amit nem tudok hova tenni. Jung Hoseok van belevésve. Talán neten rendelte. Sötétzöld kabátját bal mutatóujján lógatja a háta mögé, jobb tenyerét pedig a nadrágzsebébe csúsztatja. Nagy, fekete napszemüvege fokozza azt a hatást, mintha egy híresség vonult volna be a reptérre. Nem kevesen néznek végig rajta, ami miatt én érzem magam zavarban, de őt nem érdekli. Imádja a feltűnést.
- Elintézzük a papírmunkát, aztán ha akarod, körbe is nézhetünk. - pillant rám a napszemüveg alól.
- Benne vagyok! Viszont. - zavartan megvakarom a tarkómat - Nem lehetne, hogy amíg te elintézed, addig én elbeszélgetek az egyik pilótával?
- Csak az irodában fogom megtudni, hogy ki az, aki ráér most. Igazság szerint reménykedem, hogy Namjoon Hyung elérhető. Ő az egyik legjobb a szakmában. - néz előre, majd egy mozgólépcsőhöz érve támaszkodik a korlátnak - Ha nincs bent, marad Jin Hyung.
- Namjoon? - ösztönösen fogok rá egyik karjára. Hatalmasra nyílnak a szemeim az örömtől. Tudom, hogy most olyan vagyok, mint egy nagy gyerek, de komolyan? Személyesen ismeri őt? Ha igen, akkor tényleg istenként fogom kezelni, hogy bemutasson neki - Az a Kim Namjoon?
- Tudod, kiről van szó? - pillant karjára érdeklődve, amit elég erősen szorítok - Felteszem, nem direkt csinálod, de ez kezd fájni. - azonnal észbe kapok és engedek a szorításon, de kezem nem veszem el róla.
- Hogy ne ismerném? Ő a példaképem! Ő egy félisten! Nem is! Egy isten! Annyira csodálatra méltó és olyan tehetséges, már huszonhét évesen! Van olyan, aki nem tudja, ki az a Kim Namjoon?
- Örülök, hogy örülsz, Kölyök, de mindjárt elélvezel, pedig csak a nevét hallottad.
- Hogy ne élveznék el, amikor róla van szó?! - valaszolom neki fennhangon, mire pár tekintet rám szegeződik, ezért megköszörülöm a torkom és halkabban folytatom - Egy álmom válna valóra, ha tudnék vele beszélni.
- Jól van. - nagy mosolyra húzza ajkait és leveszi kezemet a karjáról - Elintézem, de az sokba fog neked kerülni.
- Nem baj! Bármit megteszek! - vágom rá azonnal, de mikor meglátom a titokzatos arckifejezését, próbálom menteni a helyzetet. Illetve csak szerettem volna, mert megelőz.
- Szavadon foglak és nem ellenkezhetsz. - rideg kijelentése miatt nyelek egy nagyot és enyhén bólintok. Namjoonért mindent!
Miután leveszi a kezemet a karjáról, már fel is érünk az első emeletre. Ismét maga elé figyel, miközben céltudatosan halad el a járókelők mellett, én pedig minden szó nélkül követem. A vigyort egyszerűen képtelenség levakarni rólam, annyira fel vagyok spanolva. Körbe nézek menet közben. Teljesen magával ragad a repülőtér hangulata. Mindenki megy a maga útjára, a recepciósok útbaigazítják az eltévedt embereket, míg mások jegyeket árulnak az utazni vágyoknak. Tisztán látszik, hogy ki az, aki kiruccanás céljából jár az épületben és ki az, aki üzleti célzattal váltotta ki jegyét valahová külföldre. Annyira szemet gyönyörködtető látvány ez az egész. Gondolatmenetem hirtelen szakad meg, ugyanis Taehyung hátának ütközöm. Kérdőn emelem fel a fejemet és nézek rá, de ő csak kaján vigyorral arcán köszön hangosan.
- Lányok, mi járatban? Véget ért a los angelesi út?
Akkor figyelem meg, hogy három légiutaskísérő hölgy áll velünk szemben. Mindegyiken a szokásos egyenruha díszeleg, hajukat kontyban fogva hordják.
- Tae, olyan jó újra látni! - kuncogja el magát az egyik barna lány, akinek eléggé jól látszik arcán a pír - Meddig leszel szabadságon?
- Csak pár hónap, de tervezek utána még kicsit pihenni.
- Oh, és addig mi lesz nélküled? Már most is nehéz, hogy nem jössz velünk.
- Nem lesz baj. - húzza szélesebb vigyorra ajkait.
- Ha nem utazni jöttél, akkor miért vagy itt, Taehyung? - kérdez egy másik lány, mire a szürke hajú hirtelen átdobja jobb karját a fejem felett és magához ránt.
- Hoztam egy pilóta tanoncot. Csajok, ő itt Jeon Jungkook. A fellegek következő királya, na de csak Nam után.
Bemutatásától azonnal zavarba jövök, ugyanis a lányok csillogó szemekkel figyelnek. Taehyung lehet, hogy hozzá van szokva ehhez, de nekem újdonság még. Meg szoktak nézni engem is az utcán, de ennyire leplezetlenül még nem mértek végig ilyen csinos lányok. Megköszörülöm a torkom és próbálok minél határozottabb lenni. Enyhén meghajolok előttük, mielőtt bemutatkozom.
- Jeon Jungkook. Örülök, hogy találkozhattunk.
- Olyan aranyos! - lép elém az egyetlen szőke hajú személy, majd két tenyerét az arcomra teszi - Fiatalnak tűnsz. Hány éves vagy?
- Kookie másfél évvel fiatalabb nálam, Noona. - válaszol helyettem Taehyung. Ha ő így hívja, akkor Taenél is idősebb ez a nő.
- Olyan édes. Mikor kezdesz a tanfolyamon? - veszi le kezeit arcomról, mire zavartan pislogok párat. Tanfolyam? Hiszen még pénzem sincs rá...
- Következő hónapban már kezdi. Ma lesz meg rá a pénze és iratkozunk is be. Igaz, Kook? - néz rám Taehyung, mire én kérdőn állom tekintetét. Ha jól emlékszem, említette, hogy ki leszek fizetve a lakás miatt, de ma vasárnap van, így a bankok sincsenek nyitva. Honnan szerez ő annyi pénzt? Nincs időm semmi érdemlegeset válaszolni, ugyanis a szőke hajú folytatja.
- Ha megcsinálod a pilótaképzőt, szólj, és csak a te gépeden leszek hajlandó utazni.
- Ne aggódj Noona, ha Kookie repülni fog, én leszek mellette egész végig, de természetesen jól jön majd a segítség!
- Köszönöm a kedvességed. - nézek bíztató mosollyal a szőkére, figyelmen kívül hagyva a mellettem álló fiút. Megragadom Taehyung kézfejét és kiveszem a nyakamból. Zavar a közelsége.
- Viszont mi elköszönünk. - szól ismét a barna hajú lány. - Nemsokára indul a jártunk. Majd még találkozunk, fiúk! - int, és a másik két légiutaskísérővel együtt tovább is állnak. Taehyung mosolyogva bámulja őket, majd kérdőn felhúzva szemöldökét mered rám.
- Máris oda vannak érted.
- Mi? Értem? - döbbenek meg és magamra szegezem mutatóujjam. - Ezt miből gondolod? - teszem fel a kérdést, de elnevetem magam, ugyanis én is láttam. És kimondottan tetszett.
- Yura a szöszi csaj. Ő a legnépszerűbb légiutaskísérő. Ha szóba áll veled, már nyert ügyed van. A dicséretet meg vedd áldásnak. A hosszú hajú barna pedig végig stírölt, az alacsonyabb barna lány pedig leplezni próbálta a vöröslő arcát. Mi több kell még?
- Az ilyeneket már fel se veszem. Tudod, hozzá vagyok szokva. - teszem zsebre kezeim és magabiztosan fordulok felé - Akkor elintézzük a dolgaidat végre?
- Ejnye, milyen magabiztos lett valaki, csak mert három lány elpirul a jelenlététől. - húzza vigyorra száját ismételten. - Kövess te egoista Kölyök...
- Tudod, nem mindegy, hogy milyen lányok. - sietek utána, de nem firtatom tovább a témát. Éppen elég, hogy a Nagyságos Úr is látta, milyen népszerű vagyok. Nem csak ő itt a playboy. Csupán annyi a különbség kettőnk között, hogy nekem ott van Yoonah, akit mindennél jobban szeretek és nem hatnak meg más lányok. Habár elég csinosak voltak...
Egy öt perces séta után elérjük a legfelső szintet, ahol csak az épületben dolgozók lehetnek. Egy szoba előtt Taehyung hirtelen megáll, és kezével befelé mutat. Kérdőn nézek rá, ő pedig megforgatva szemeit bekopog, valószínűleg helyettem. Akkor nézem meg jobban azt a bizonyos hófehér ajtót, amin egy tábla foglal helyet. Szép, olvasható betűkkel van ráírva egy számomra istenként imádott név. Kim Namjoon pilóta. Szemeim azonnal csillogni kezdenek, szívem szaporábban kezd verni, és amint kinyílik az ajtó, hosszúra nyújtva nyakamat nézek be, hogy minél hamarabb láthassam hősömet. Taehyung mögül kilesve mérem végig a szobát, ami egy egyszerű fehérre lefestett kis terem. Jó pár szekrény pihen a terem két oldalán ezernyi aktával karöltve. Egy-két zöld növény is helyet kapott a barna iratok mellett, ezzel is kedvesebbé téve a környezetet. A szoba közepén egy nagy barna faasztal terül el, rajta temerdeknyi irat és papír, amik biztosra veszem, hogy fontosak. Egy szép homokóra van az asztal bal oldalán egy fém tolltartóval, míg jobb oldalt pár fénykép áll nekem háttal. Az asztalfőn pedig maga a híres pilóta, Kim Namjoon foglal helyet. Olyan tökéletes, ahogyan azt a riportokban láttam. Egy veterán repülővezető, akinek rengeteg tapasztalata van. Híres, mégsem veri nagy dobta tudását.
- Szia, Taehyung. Mi járatban?
- Helló, Hyung! - zárja be Tae mögöttem az ajtót, így Namjoon egyenesen rám szegezi tekintetét. Egy laza fehér ingben van, a zakója, valamint a pilótasapkája az egyik szekrény mellett pihenő fogason csüng. - Szeretném bemutatni az egyik ismerősömet, Jeon Jungkookot. A következő hónapban induló tanfolyamon fog kezdeni.
- Oh, ő lesz az egyik tanítványom?
Tanítvány? Ez akkor azt jelenti, hogy maga Kim Namjoon fog engem tanítani? A hirtelen ért sokk miatt tátva marad a szám, de ez csak akkor tűnik fel, mikor Taehyung egy jól irányzott mozdulattal felnyomja az állam. Megrázom a fejem és határozottan előre lépek, majd mélyen meghajlok példaképem előtt.
- Jeon Jeongguk! Örülök, hogy találkozhatok önnel! - hangom egy oktávval magasabban szólal meg, mint terveztem, de nem bánom. Maga Kim Namjoon ül előttem és csak engem néz. Úgy érzem magam, mint egy tini lány, aki éppen most vallott szerelmet egy felsőbb éves fiúnak.
- Odáig van érted. - tolja oda a megjegyzését kuncogva Taehyung, amire Namjoon csupán egy féloldalas mosolyt ejt felém.
- Csak ugyan?
- Ha nem a nővéremmel járna, szerintem rég a nyomodban lenne. - paskolja meg a vállamat jóindulatúan Tae, de én cseppet sem tudok a csípős megjegyzésével foglalkozni. Végig Namjoonon tartom a tekintetemet.
- Miattad szeretnék pilóta lenni. - mosolygok rá feszülten, mire kérdőn felvonja a szemöldökét - Többé kevésbé. - erősen elgondolkodom, ugyanis tény, hogy Namjoon miatt határoztam el, hogy az leszek, de nem ő adta az eredeti ötletet, hanem az apám.
- Ezt örömmel hallom, de készen állsz a fellegekben járni? - fonja össze ujjait maga előtt, miközben kérdőn vonja fel a szemöldökét. - Keményen tanulni, majd dolgozni? Felelni mások életéért? Felkészültél erre lelkileg?
- Igen! Határozottan fel. Ez lesz az életem.
- Mindenképpen az ő repcsijén akarok majd dolgozni! - szélesedik meg Tae mosolya, miközben átkarolja a vállamat. Nem értem, megint mi ez a közeledés, de Namjoon előtt végképp nem fogok kiakadni egy ilyesmi miatt. - Kíváncsi vagyok, miként kezeli majd a helyzeteket.
- Nem hiszem, hogy a tanulmányai után az első éles repülése közben pont a te kalandjaidat szeretné hallgatni, Tae. - forgatja mosolyogva szemét Namjoon, mire én is elgondolkozom azon, ami most elhangzott. Tény, hogy Taehyung olyan, aki bármire képes, bármikor, bármilyen helyzetben, de nem hinném, hogy le akarna zuhanni. Márpedig ha a szemem láttára csinálja azt, amit Jiminnel, határozottan az lesz a vége.
- Inkább kihagynám ezt a lehetőséget. Szívesebben vinném el azt a hármat előbbről. Érdekesebbnek tűnnek. - felbátorodva vágok vissza a Nagyságos Úrnak. Namjoon előtt nem fog megalázni, az biztos. Ha pilóta leszek, felette fogok állni és azt fogja csinálni, amit én mondok. Szokja meg.
- Pedig tényleg jó sztorik. - veszi le rólam a kezét, majd zsebre vágja az egyiket - Akkor én most itt hagyom a srácot, fel kell mennem elintézni pár papírt. - mutat a másik kezével az ajtóra, majd meg is indul felé - Max fél óra. Vigyázol addig rá, hogy ne vádolják meg terrorizmussal?
- Menj csak. - hessegeti ki Taehyungot Namjoon. Párat pislogok értetlenül, de eközben Taehyung már el is tűnt a szobából, csak az ajtó záródására leszek figyelmes. Hirtelen pánik fut végig elmémen, hiszen itt állok, Kim Namjoon irodájában, vele, kettesben - Foglalj helyet! - mutat a szoba végén található kanapéra és feláll ő is a székéből. Nem tudom, mit kellene mondanom neki. Pedig annyi kérdésem volt egészen addig, amíg meg nem láttam - Miért akarsz repülni azon kívül, hogy miattam?
- Ez hosszú sztori.
- Van időnk.
- Apám pilóta szeretett volna lenni, de nem felelt meg az orvosin. Rengeteg makettje volt, szimulátorokba vitt, repülőbemutatókra, kiállításokra. Kicsi korom óta az életem része és nem akarom elengedni.
- A saját álmaidat kellene kergetned, nem apádét.
- Ez az én álmom! - emelem meg a hangom és hüvelykujjammal mellkasomra bökök. - Lehet, hogy eleinte nem így gondoltam, de aztán később az enyém lett. Évek óta gyűjtök rá.
- Hány éves vagy? - kérdezi barátságosan, miközben összekulcsolja ujjait.
- Huszonnégy.
- Fiatal vagy még ehhez.
- Te huszonkét évesen lettél pilóta. Már így is két év lemaradásban vagyok.
- Ennyire utánam olvastál? - húzza mosolyra ajkait. - Értékelem a lelkesedésedet, de nem tudod a hátteremet. - ül le végül ő maga is. - Viszont nem is kötném az orrodra, főleg, hogy a tanítványom akarsz lenni.
- Bocsánat. - inkább lehajtom a fejem, csak ne kelljen a szemébe néznem. Miért érzem ezt lecseszésnek? Basszus! Itt van a példaképem, én meg mindent elrontok. Inkább meg se szólalok.
- Nem kell bocsánatot kérned. Inkább mesélj, hogy tudod elviselni ezt az idiótát? - mutat az ajtóra. Hangneme enyhül, barátságosabb, szinte közvetlen, a formalitást pedig el is hagyja.
- Igazából még nem ismerem. Két napja találkoztam vele először, de együtt élünk.
- Részvétem. - kuncog halkan, szinte magába tartva a hangos kacaját. Nevet rajtam? - Yoonah értékes személy, nem tudom, hogy tudott egy ilyen idióta testvért összeszedni.
- Nem válogathatja meg a családját, de ha meg is tehetné, őt a világért sem cserélné le. Taehyung teljesen más a nővére közelében.
- Igen, ezt tudom. Három alkalommal lesz normális. Először is, ha a nővére mellett van. Másodjára, ha a szülei jelen vannak, harmadjára pedig, ha elkötelezi magát valamivel kapcsolatban. Általában az utolsó a munkájában merül ki, kizárólag munkaidőn belül.
- Lehet, hogy néha kicsit zakkant, de én hálás vagyok neki, amiért bemutatott neked. Magamtól nem juthattam volna fel ebbe a szobába.
- Nem? - vonja fel kérdőn a szemöldökét. - Ez furcsa. Azt hittem tudsz arról, hogy a tanítványom leszel.
- Tessék?
- Taehyung az irataidat jött leadni az oktatásodhoz.
- Tessék? - emelem meg a hangomat, miközben kezdek teljesen kétségbe esni.
- Szóval nem tudtál róla. - sóhajt fel mosollyal az arcán. - Yoonah felhívta Taehyungot talán egy hónapja, hogy irassa be a párját a pilótaképzőbe. Taehyung pedig azonnal rábólintott.
- Ez most újdonság. Pedig tegnap úgy csinált, mint akinek fogalma sincs az egészről. - erősen elgondolkodom a tegnapi reakcióján. Határozottan meg volt lepve. Ezek szerint akkor jó színész. - Mindegy. Akkor is neki köszönhetem. Viszont valami nem hagy nyugodni vele kapcsolatban.
- Micsoda? - fordul teljes testével felém.
- Mennyire megbízható?
- Taehyung? - gondolkozik el egy pillanatra. - Megbízható, csak nem szabad rosszban lenni vele. Ha alá teszel, vagy átvágod, nem bocsát meg egyhamar. Szeret játszani, olyan, mint egy nagy gyerek, szóval ha megadod neki azt, amit szeretne, csendben van és olyan lesz, mint egy kezes bárány. - von vállat. - Meg kell találni vele az egyensúlyt. - Ha megadom neki azt, amit szeretne? Fogalmam sincs, hogy mit akar tőlem azon kívül, hogy uralkodni akar felettem. Ahhoz viszont nem járulok hozzá.
- Akkor nem leszünk jóban, úgy érzem. - sóhajtok egy nagyot és nekidőlök a háttámlának.
- Mit kért tőled? - kíváncsiskodik Namjoon, végig rajtam tartva szemét.
- Nem tudom, hogy jó ötlet-e, ha elmondom. A példaképem vagy, ez igaz, de... - elfordítom a tekintetem és megcsóválom a fejem - Említésre sem méltó.
- Szóval valami számodra elviselhetetlent. - kel fel a kanapéról, majd megindul az asztala felé. - Taehyung, mint mondtam, szeret játszani. Legfőbbképpen az ő, saját játékát. - az asztala mögé lép és kihúzza a legfelső fiókot - Ha nem akarod azt a módszert választani, amit ő, akkor javasolj egy újat. - emeli rám mogyoróbarna íriszeit. - Keltsd fel az érdeklődését valami mással, ami számodra már elviselhető. - ekkor kivesz valamit a bútorból, majd visszazárva a fiókot visszasétál hozzám. - Ennyi az egész. - nyújtja felém a kezét, majd miután én is felemeltem tenyeremet, beleejt egy apró nyalókát. Megszeppenve bámulom az édességet. Nagyokat pislogok hol a cukorra, hol a velem szemben ülőre - Csak edd meg. Finom.
Úgy döntök, hogy nem szállok vitába vele a fogak egészségéről, meg arról, hogy ez hány éves embereknek való. Ha Namjoon szerint finom, akkor az úgy is van. A vele töltött idő nagy része már a képzéssel kapcsolatos eszmecsere. Minden egyes szavát iszom leendő tanáromnak és azt remélem, hogy a legjobb lehetek a szakmában az ő oldalán. Egy álom válna valóra. Éppen a repülőre ható ellenállásokat ecseteli, mikor Taehyung kopogás nélkül ront be és csapja be maga után az ajtót.
- Oké! Mehetünk. - fújja ki a levegőt tüdejéből. Ráemelve tekintetem látom, hogy mellkasa szaporán mozog fel-le, míg arca ki van pirulva. - Indulás. - szól rám, mostanra ingerülten.
- Mi van veled? - fordulunk Namjoonnal mind a ketten az ajtó felé.
- Csak menjünk. - fonja össze mellkasa előtt a kezeit, miközben oldalra fordítja a fejét.
- Kivel találkoztál megint? - kérdez rá hirtelen Namjoon, én pedig kérdőn pillantok Yoonah öccse felé.
- Senkivel.
- Taehyung.
- Mondom, hogy senkivel!
- Komolyan nekem akarod megmagyarázni, hogy azért törsz be a szobámba így, mert senki olyannal nem találkoztál, aki a frászt hozza rád?
- Nem erről van szó, Hyung! - néz Namjoonra mostanra olyan arckifejezéssel, amit még nem is láttam tőle. Talán kis ijedtséget vélek felfedezni a szemében.
- Hát akkor?
- Ahj! Oké! - mordul fel hirtelen. - Itt van Yoongi, szóval mi most lépünk is! - jön egyenesen mellém, majd ráfogva csuklómra ránt fel a kanapéról és vonszol az ajtó felé.
- Hé! Én még maradni akarok Namjoonnal! - kihúzom a karom ujjai fogságából és határozottan megállok. Taehyung tekintete azonban belém veri az ideget. A szemei szinte izzanak, amik egyenesen az enyémbe fúródnak. Lassú léptekkel közelít felém, de képtelen vagyok nem őt nézni.
- Azt mondtam, hogy megyünk. Nincs hangulatom a gyerekes lázadozásodhoz, Kölyök. - szinte sziszegi a szavakat, de olyan hűvösen, hogy a vér is megfagy bennem. Nem tudok válaszolni, ezért csak bólintok egyet. Ismét ráfog a csuklómra, majd Namjoonra pillant. - Egy hónap múlva annyit mesélhetsz neki a repölőgépek motorjának rendszeréről, amennyit csak akarsz. Majd hívlak.
- Rendben van.
Amint befejezték, Taehyung azonnal megfordul és magával rántva kihúz az ajtón.
- Ki az a Yoongi? - kérdezem tőle, miközben tarkóját tanulmányozva követem.
- Halkabban! - szól rám erélyesen, de nem válaszol, ezért nem is erőltetem. Nem kell sok idő, hogy kiérjünk a reptérről, ami miatt megsajdul a szívem. Olyan szívesen maradnék még. Megfogalmazódott bennem egy kérdés, amit a menekülésünk alatt nem tudtam neki feltenni, de most elég nyugodtnak tűnik ahhoz, hogy rákérdezzek.
- Miért nem mondtad el, hogy miattam jöttünk ide? - Taehyung higgadtan sétál mellettem, zsebre dugott kézzel. Egy ideig csönd áll be kettőnk közé.
- Meglepetésnek szántam. Ráadásul így is eléggé bepörögtél, hogy találkozhatsz egy pilótával. Ha előbb megtudod, hogy mire készülök, nem maradt volna ép állapotban a reptér.
- Ennyire azért nem vagyok vészes. - vakarom meg a tarkóm és megnyalom a szám szélét. - Köszönöm, hogy elintézted. Sokkal tartozom. - mosolygok rá teli szájjal, de nem viszonozza. Egész idő alatt az arcomat tanulmányozza. Egy - két pontnál néha elidőz, majd végül a szememnél állapodik meg a tekintete.
- Az első dolgod az lesz, hogy főzöl Noonanak és nekem egy vacsorát. Éhen halok. - elveszi rólam a tekintetét és a fején lévő napszemüveget az orrnyergére helyezi. Majdnem másfél óra tömegközlekedés után megérkezünk a házba, én pedig miután átöltözöm, neki is állok a főzésnek. Yoonah örömmel vette tudomásul, hogy ezt ma én csinálom és birtokba is vette öccsét, hogy elszórakozzanak. Fél szemmel őket figyelem. Akármennyire is komoly a barátnőm, Taehyung mellett határozottan előjön gyermeki énje, ami egyáltalán nem zavar. Azt kívánom, bár velem is ilyen közvetlen lenne. Hirtelen jut eszembe a Namjoonnal való beszélgetésünk. Taehyung egyértelműen azt akarja, hogy lessem minden kívánságát és teljesítsem is. Érthetetlen számomra, hogy miért, ugyanis nem az ő párja vagyok, hanem Yoonahé. Pontosan ezért nem vagyok hajlandó ezt elfogadni. Namjoon viszont azt mondta, hogy Taehyung imád szórakozni. Tehát le kell foglalnom valamivel, ami mellett elfelejtheti ezt a hülyeséget és végre teljesen Yoonahra tudok koncentrálni. Már a vacsoránál járunk, de én még mindig azon agyalok, hogy mivel foglaljam le a Herceget.
- Nagyon szótlan vagy. - szólal meg barátnőm, mire szórakozottan ráemelem a tekintetem. - Baj van?
- Szerintem csak most dolgozza fel a látottakat. - emeli szájához a ramenem tésztáját Taehyung, majd teli szájjal folytatja - Namjoonnal is beszélt.
- Beszéltél vele? És? Mit mondott?
- Azt, hogy Taehyung hülye. - felelem komoran és az említettre emelem a tekintetem.
- Tessék? - kérdez vissza Taehying hűvösen és olyan lesajnálóan néz rám, hogy azonnal megbánom az előbbi kijelentésem. - Elvittelek hozzá, és ez a hála?
- Ugyan már Taetae, Namjoon-shi nagyon jó humorral rendelkezik, biztosan csak poénkodott Babának. - legyint egyet Yoonah, mosollyal arcán.
- Taehyung! Van egy ajánlatom számodra. - dőlök hátra a széken. Egyik kezemet az asztalra, másikat pedig a combomra teszem.
- Ajánlatod? - vonja fel szemöldökét kérdőn, majd egy pillanat múlva elkomorodik a tekintete, szája pedig felfelé kezd görbülni. Leteszi a pálcáját, majd előre hajolva támasztja meg állát a kézfején, miközben az asztalra könyököl. - Mégis miféle ajánlatod?
- Valamiről lemaradtam? - értetlenkedik Yoonah is, de mit sem törődve kérdésével Taehyungra koncentrálok.
- Játsszunk.
- Ohh. - vigyora szélesebb lett, mint vártam. Tényleg felcsigáztam az érdeklődését. - Miféle játékra gondoltál?
- Van PS4-em. A just danceről hallottál?
- Az a táncos mozgásérzékelő játék?
- Most komolyan úgy fogtok viselkedni, mint a gyerekek? - sóhajt fel fáradtan szerelmem, de még most sem törődöm vele.
- Eltaláltad. - előre hajolok és két kezemet összekulcsolva rákönyökölök az asztalra. - De nem csak ez lesz a lényege. A csavar benne az, hogy aki nyer, az azt kér a másiktól, amit csak akar. És ezt minden nap eljátszuk. Mit szólsz? - húzom fel a szemöldököm, miközben beharapom alsó ajkam.
- Tetszik! - áll fel azonnal az asztaltól Taehyung. - Kezdjük el! - indul meg a napaliba, mindent itt hagyva maga után.
- Tényleg versenyezni akarsz vele? - pillant rám szerelmem érdeklődve. - Ugye említettem, hogy régen táncolt?
- Ahogyan én is. - húzom fölényes mosolyra ajkaimat, majd hozzáérintem párnáimat övéihez - Csak te még nem tudsz róla. Szerinted a szél hordta össze ezeket? - mutatok a combomra, mire sokatmondóan rám mosolyog.
- Szurkolok ám! - húz vissza magához és ő is a számra tapasztja övét, ami egy elnyújtott csókba torkollik.
- Ne most csináljatok gyereket! Gyere már, kölyök! - kiált a nappaliból Tae. Kedvetlenül húzódom el szerelmemtől és lépek be ellenfelem mellé. Időközben már beüzemelte a játékot, ami már csak ránk vár.
- Te választhatsz számot. Kapsz egy kis előnyt. - vágom hozzá félvállról, ami miatt felhúzott szemöldökkel, csodálkozva néz rám.
- Úgy beszélsz, mintha már tudnád, ki fog nyerni. Fogalmad sincs róla, hogy mennyi versenyt nyertem annak idején. - közli velem határozottan, majd azonnal a képernyőre tapasztja a tekintetét és egy számot kiválasztva elindítja a játékot. Egyszerre kezdünk el mozogni a tévén lévő karakterrel. Szerencsére nem egy bonyolult koreográfia, amit lazán veszek. Fél szemmel Taehyungot figyelem, akinek szintén jó mozgása van. Kimondottan jól csinálja. Kezdem komolyan venni a feladatot, ezért az eddigi döntetlen állást felül múlom és elhúzok ellenfelem mellett. A végén kifulladva, zihálva állunk. Neki négy csillag, nekem öt. Egyértelműen nyertem.
- Azta, Baba! - hallom meg Yoonah hangját mögülem. - Superstar rangot kaptál! Most láttalak először táncolni! Nagyon dögös volt. - húzódik közel hozzám, átkarolva a derekamat hátulról.
- Nekem is vannak rejtett képességeim. - Taehuyng felé nézek, aki higgadtan, kifejezéstelen arccal mered rám. Nem kellene idegesnek lennie, amiért veszített? - Akkor a kérésem az, hogy ne hozz fel többet senkit, amikor itthon vagyok. Remélem nem lesz nehéz betartani.
- Ez az én házam. - jelenti ki hűvösen és ellentmondást nem tűrve. - Ha mindennap játszunk, egy napig tartanak a kérések. Legyen, akkor ma már nem hívok át senkit.
- Ahh. Jó. Akkor ha egy napra szólnak, szeretném, ha ma éjszaka nem tartózkodnál itthon.
- Mi van? - ráncolja össze a szemöldökét Taehyung.
- Ezt hogy érted, Baba? - enged el Yoonah, miközben rám mered értetlen arckifejezéssel.
- Kettesben szeretnék lenni veled.
Taehyung azonnal összepréseli a száját. Elkomorodott arccal mér végig, miközben nővére apró pírral arcán karolja át nyakamat. Szó nélkül elindul a bejárati ajtó felé, kettesben hagyva minket szerelmemmel. Csak hallom, ahogyan a cipőjét kutatja a szekrényben, majd a dzsekije cipzárjának hangja is eljut hozzám. Két percen belül záródik az ajtó, én pedig megkönnyebbülök. Akkor most jönnön a hétvége legszebb része.
Коментарі