Másnap reggel szájhúzva keltem ki az ágyból, és csigalassúsággal csoszogtam ki a fürdőbe, napi rutinom elvégzéséért. Amint meg voltam vele vissza ballagtam a szobámba, ahol az ágyamon már ott várt a vadiúj sulis egyenruhám. Nagyot sóhajtva léptem mellé, és kezdtem el öltözködni. Hamar meg voltam ezzel, majd le siettem reggelizni. De, ahogy beléptem az ebédlőben csak Sofi mama várt engem a reggelivel. Fejem leszegve léptem az asztal mellé és ültem le a székre. 

-Jó reggelt úrfi! Kávét? - kérdezi tőle az idős hölgy, amire csak a fejem ráztam meg nemlegesen. - Narancslé? - kérdi ismét. Erre ki toltam a poharam válaszom gyanánt. És ilyen csendben telt a reggelim. Amint végeztem a csengő szólalt meg, már tudtam ki is az. Jungkook! Gyorsan összeszedtem a könyveimet, a füzeteimet beleraktam a táskámban majd indultam is. A bejárati ajtóhoz lépve vissza néztem az otthonomba ami a mentsváram volt eddig. Az ajtón kilépve Jk aranyos nyuszi mosolyával találtam magam szembe. Amire csak intettem egyet, majd elindultam a kocsink felé. De egy hang megállított benne. 

-Héé Jimin!!! Gyere… - a szóra vissza néztem és Jk a másik irányba indult el, ahogy követtem a tekintetemmel megállt egy Hummer mellett,  kinyitotta az anyósülés felőli ajtót. Erre csak kérdőn néztem rá, hogy mit is akar valójában, mire odajött hozzám, és a kezemnél fogva húzott a jármű  felé. 

-Az én autómmal megyünk. Ez biztonságosabb. - jelenti ki nekem. 

       ~Ügye nem mondod komolyan? Ez a tiéd? - mutogatom neki a kérdésem. 

-Igen és ezen túl minden egyes nap én foglak vinni, hozni. Megbeszéltem a szüleiddel.- húzza ki magát vigyorogva, csak nem tudom minek örül ennyire. Vállat vonva beültem, és gyorsan bekötő magam. Hamar beszáll ő is majd indulunk az iskolába. Ahova semmi kedvem nem volt visszamenni. A suli parkolójába érve nagyon sokan álltak ott és a tanulok kis csoportokban voltak, beszélgettek nevetgéltek. Jó lenne megint így nevetni mint ők! Ennyire gondtalanul és felszabadultan… de már soha nem fogok így érezni. Szállok ki a kocsiból lehajtott fejjel, és  indulok be az épületbe. Ahol nagy meglepetésemre Taemin és Taehyung várt rám. Amikor megláttak közeledni mind a kettő felém kezdett szaladni majd egy  hatalmas ölelésben részesítettek engem. Ekkor ért be engem Jungkook is, majd egy fölényes mosollyal köszönt két barátomnak. 

-Sziasztok. Na ügye, hogy itt van?!  Mondtam nektek.- jegyzi meg fölényesen. 

-Hali-köszönt neki Tae. 

-Cső! - köszönt Taemin is, bár fintorogva de mulatságos volt őket figyelni. 

-Menjünk. Mindgyárt óra és a tanár élve felkoncol minket ha késünk.- fejti ki teóriáját Taehyung. Mire Taemim is bólogatott és így négyesben haladtunk tovább. Bár Taemin a folyosón elköszönt tőlünk, mert neki az ellenkező irányba van a terme. Így intettem neki, majd eltűnt a tömegben. Mi pedig sietünk tovább az órára. A terembe érve éppen, hogy leültem, már meg is jelent a tanár így elkezdte az órát. Ez ment több hétig. Minden nap eljött értem Jk elvitt a suliba. Ott valamelyikük folyton a sarkamban volt. Még a mosdóba is ki kísérték. Ami valljuk be nekem túl kényelmetlen volt. Hisz ki viselné el, ha éppen dolgom közben valaki beszél hozzánk. Viszont ezen a napon Taehyung nem jött suliba. Írt messengeren, hogy tegnap nagyon sokat ivott és rohadtul másnapos. De az nem fér a fejembe, hogy lehet annyit inni! Na de mindegy is még itt van Jk és Taemin mellettem. Éppen az óra közepén ülünk, amikor beront egy srác és Jungkookért jött. Az igazgató akar vele azonnal beszélni. Így felállt az említett személy a helyéről, és elindult a sorok között amikor hozzám ért megfogta a vállam, és bátorítás gyanánt megszorította, majd  elhagyta a termet. Egész idő alatt azon kattogtam vajon mit akar tőle az igazgató. Gondolkodásomból a csengő hangja rántott vissza, és körbe nézve realizáltam, hogy már csak én vagyok a terembe. Lassan összeszedtem a holmimat majd elhagytam én is a termet. A folyosón sétálva nagyon sokan megnéztem, és még többen összesúgtak a hátam mögött. De már megszoktam a dolgot így lepergett rólam a megvető pillantások, és a rosszalló megjegyzések. Amint ki értem az udvarra Taemin  barátomat kerestem, de nem láttam sehol sem. Így leültem a szokásos helyünkre és csak vártam, de nem jött se Jk, se Taemin. Viszont az utolsó órára akkor is be kell menjek, ami perceken belül elkezdődik. Ezért a táskámat a vállamra dobtam, így indultam az épület felé az utolsó órára. A terembe érve  viszont Jungkook sehol sem volt. Kezdett az egész nagyon furcsa lenni, így hamar előkaptam a telefonom és írtam neki. 

Park Jimin. 
Jungkook hol vagy? 

Gyorsan rányomtam a küldés gombra és vártam hátha elolvassa, de semmi. Még csak el sem olvasta. Az óra végére már  annyira ideges volt, hogy hazáig szaladnék, ha megtehetném. Így elindultam kifelé a suliból a parkolóba. Gondoltam a kocsijánál megvárom. Reménykedtem benne, hogy ott áll a jármű, ahol reggel leparkolta és nem kellett csalódjak. Ott álltam egyedül, a szürke színben pompázó hatalmas kocsi. A táskámat feltettem a motorház tetejére, majd  neki dőlve vártam az őrangyalomat. Amikor is megcsippant a telefonom mire nem kicsit ugrottam meg. Hamar elővettem, és feloldottam a billentyűzárat. 

Jeon Jungkook. 
Ma nem tudlak hazavinni. 

Ahogy felfogtam az üzenetet félve körbe néztem és görcsbe rándult gyomorral indultam el hazafelé. Az úton sok embert láttam, de egyik sem foglalkozott velem. Mindegyik sietett valahova, vagy éppen hazafelé tartott. Gondolataimból az egyetlen olyan útszakasz rántott vissza, ahol mindig féltem végig menni. De most nappal van talán semmi baj sem lesz. 

Gyerünk Jimin ne legyél beszari. Ez csak egy utca! Próbáltam magam bátorítani gondolatban. Majd nagy levegőt véve indultam tovább a szűk kihalt útszakaszon. Amikor is egy furgon fékezik le mellettem, majd  két kezet megérezve a mellkasomon ránt be magával a járműbe. Én próbáltam szabadulni, hadonászok és rúgkapálok, de ekkor egy rongyot szorít valaki a számhoz, és pár másodperccel később elnyelt a sötétség. 




Sziasztok csajok. Itt is volna a kövi rész. Remélem azért tetszett.

Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️