Jungkook szemszöge.





-I... ide jön. - csak ennyit tudtam az előttem ülőnek kinyögni. Mikor is már ott állt az asztalunk mellett, és kérdőn nézett ránk.

-Sziasztok. Öhmm... Kook na... nagyon sajnálom az előbbi kirohanásomat. - kezdett el szabadkozni, amikor feltűnt neki az ismeretlen az asztalunknál. Kicsit megilletődve nézett rám, és Taeminre, de egy biccentéssel köszönt majd ismét felénk fordult.

-Szia Jimin! Nem ismersz meg? - kérdezte Jung az öccsétől.

-Hmm szi...szia ne haragudj ismerjük egymást?- kérdezte meg tőle csodálkozva. - Jungkook kicsoda ő? - nézett rám megint értetlen arckifejezéssel.

-Chim... ő itt... - hirtelen hallgattam el és csak a mellettem ülőt tudtam vállba bökni, hogy segítsen. De mire megszólalhatott volna Jung nyitotta szólásra a száját....

-Öcsi én vagyok az! - beszélt hozzá, és a megszólítás után Jimin arcán egyfajta pánik szerűség tűnt fel. - Jung vagyok a bátyád! - állt fel az idősebb, hogy megölelje, de Jimin hátrálni kezdett, és félelem ült ki az arcára. Enyhén fejrázva kapta a szája elé a kezét, majd könnyek szőktek gyönyörű szemeibe.

-Jimin kicsim nyugodj meg! - álltam fel hirtelen az asztaltól, és elé léptem, de nem nézett rám, csak maga elé bámult. Ekkor teljesen le sápadt és kiverte a hideg verejték. Úgy nézett ki az egész mint egy pánikroham, de mégse az. - Jimin mondj már valamit!? - fogtam a vállára két kézzel és kicsit megráztam őt.

-Jung szerintem most menj el. Úgy lesz a legjobb! Taemin add meg neki a számod, majd felhívlak! - néztem előbb barátomra, majd Jimin testvérére. Aki csak bólintott és el is hagyta a kávézót. Reszketek levegő hagyta el szerelmem ajkait, majd lerogyott az asztalhoz tartozó egyik székre. Viszont még mindig nem szólalt meg. Kezdtem aggódni érte amikor is a kezeivel mutogatni kezdett nekem.

~Mit keresett itt? Neki nem szabadna itt lennie... az orvosok. Szólni kell a rendőrségnek. - pánikolt nekem jelbeszéddel.

-Nyugodj meg kis tücsök. - guggoltam le hozzá és kezeimet a combjaira helyeztem. - Nem fog bántani. És azt is megbánta, amit veled művelt. Viszont az indokait meg kellene hallgasd!- emeltem fel a fejét az állánál fogva, és úgy néztem a szemeibe.

~Nem bízom benne! Megint meg akar majd ölni! Félek!!! - mutogatta el megint a mondandóját nekem.

-Ezért nem akarsz megszólalni? - mire bólintott nekem, és megpróbáltam tudomásul venni. Nagyot sóhajtva ültem fel az asztalhoz, majd merültem a gondolataimban.

-Chim kérlek. Mi itt vagyunk neked! Nem történhet semmi baj. Oké? - szólalt meg a barna hajú barátunk.

-Igen. Minden rendben lesz kicsim. Ígérem! - néztem határozottan a szemébe és próbáltam meggyőzni. Ami valljuk be kisebb - nagyobb sikerrel de sikerült..

~Haza akarok menni. Jungkook kísérj el! - kérlelt hatalmas nyílt szemekkel.

-Jól van. Kifizetem a kávét és indulhatunk Taemin végéig ott ült mellette és próbálta nyugtatgatni. Ami valljuk be most senkinek sem fog menni. Az utcára lépve csend telepedett ránk, és így mentünk vissza a sulihoz. Hamar odaértünk, de Jimin folyton hátrafelé tekintetett. - Mi az Kicsim? - kérdeztem tőle aggódva. De csak egy fejrázást kaptam, és már be is ült a kocsiba. Ahogy hazaértünk a szőkeségem kiszállt az autóból, majd be sietett a házba ,még csak el sem köszönt tőlem, de nem hánytorgatom fel neki.

Már kb. egy hete csinálja ezt Jimin és kezdek egyre jobban aggódni. Ezért arra gondoltam elmegyek Egérhez, hogy segítsen nekem. Hamar be tárcsáztam a számát, és már hívtam is. Ha a 10 csörgésre vette csak fel akkor keveset mondok így puffogva szóltam bele.

-Na végre, hogy méltoztattad felvenni!!! -szoltam bele kissé idegesen.

-Öhm Csá Kook. - köszönt nekem.

-Talán zavarlak? Jó akkor gyorsan ledaralom. Szeretnék Jiminek egy nyakláncot adni, de tudod... speckos legyen. Tudsz segíteni? - hadartam le a mondandómat neki.

-Várj ne... ahhh...-nyögött bele hirtelen. - Bocs milyen nyaklánc kell? - hallottam egy sutyorgást...

-Te nem vagy egyedül??? - kérdeztem kuncogva.- És még egyszer ne nyögj a telefonba erotikus a hangod bassza a fülem. - nevettem el a mondat vége teljesen. Mire ő is csak szakadt a röhögéstől.

-Oh, hogy ott basszodj meg Jeon Jungkook. - szólt vissza csipkelődően.

-Majd te... mindegy is majd átugrok valamikor. Szia! - evvel el is tettem a telefont. Hát ilyet Namnak van valakije ez hihetetlen. Még ő mondta nekem, hogy ebbe a szakmába felesleges egy párkapcsolat, erre tessék. Hirtelen gondolat menetemből telefonom csörgése rántott vissza gyorsan a kijelzőre pillantottam és Jimin neve szerepelt rajta. Gondolkodás nélkül felkaptam....

-Kis tücsök. Baj van? - szóltam bele hangosan, de nem jött válasz. - Halló Jimin szólj bele!!!

-Kook át... át tudnál jönni? Nagyon félek! - szólalt meg suttogva.

-De történt valami? - kérdezek rá mire megint nagy csend. - Jó 5 perc és ott vagyok. - evvel le is tettem a készüléket és leszaladtam az emeletről. Hamar bele bújtam a cipőmbe, és a kocsi felé kezdtem sietni. Villám sebességgel beültem majd indultam is Jiminék haza felé. Amint odaértem a házba mindenhol sötét volt, egy lámpa sem égett. Ami engem is aggodalommal töltött el, s rohanva tettem meg azt a pár métert a kocsiról, a házig. Becsöngettem, majd vártam mire motoszkált hallottam meg és résnyire kinyílt az ajtó. Ott állt szerelmem reszketve előttem. Gyorsan berántott a házba és a létező összes zárat bezártam az ajtón, majd a nyakamba borult sírva.

-Sa... sajnálom... - zokogott fel karjaim közt keservesen.

-Semmi baj kicsi, de miért van sötét? Hol vannak a szüleid? - kérdeztem rá a két legfontosabb kérdésre.

-An... anyáék elmentek valami céges vacsorára. Csak későn érnek haza. - válaszolt szipogva.

-Értem. Na gyere menjünk fel. Nézzük valami filmet? - néztem rá, majd egy mosoly jelent meg a szája sarkában.

-Jó... jó lenne. - bújt a karjai közé ismét és a szobája felé indultunk. A helyiségbe érve lekuporodott az ágy sarkába míg én csak kérdőn néztem rá.

-Így elég nehéz lesz filmet nézni. Nem? Gyere ide mellém! Nem eszlek meg kis tücsök. - paskoltam meg a mellettem lévő helyet és a plazma felé irányítottam a kapcsolót. Hamar kiválasztottunk egy vígjátékot és el is indítottam. Kb a film felénél járhattunk amikor egy egyenletes szuszogásra lettem figyelmes a mellkasomon. És boldogsággal töltött el az, hogy az én jelenlétem ennyire le tudja őt nyugtatni.

-Jimin kicsim hazaértünk. - hallok meg egy női hangot lentről, majd a szoba ajtó résnyire kinyílt és bekukucskált szerelmem anyukája.

-Oh sajnálom. - kezdett el szabadkozni. Mire fejem ráztam, és óvatosan kimásztam az alvó csöpségem alól. Csendben kimentem és Jimin anyukájától elköszönve indultam el a legjobb barátomhoz. De még az idő is ellenem van ugyanis úgy elkezdett szakadni az eső mintha dézsából öntenék. Hamar beültem a kocsiba majd elindultam Namjoonhoz. Aki innen csak 10 percre lakik, de volt vagy húsz perc mire oda értem. Amint leparkoltam a kocsival azonnal ki is szálltam és konkrétan szarrá aztam azon a pár méteren a kocsitól a házig vezető úton. Csengettem de semmi... pedig égett bent a lámpa tehát itthon van. Gyorsan kikaptam a zsebemből a telefont és hívni kezdtem, mire nagy nehezen felvettem.

-Na mi van erotikus fiú! Nyisd már ki, mert szarrá áztam!!!- majd rávágtam a telefont, s lássatok csodát kinyílt az ajtó, és Nam állt előttem kissé kócos hajjal s piros arccal egy szál alsóban. - Huuu mi történt veled??? - nevettem el a mondatot.

-Mit akarsz Kook? - kérdezte enyhén flusztáltan tőlem és beinvitált a lakásba.

-Tudod a nyaklánc! Kéne most... itt a pénz is... - csaptam a nadrágomra, ahol a tárca pihent.

-Jó na gyere... válasz! Aztán tűnés... - nézet vissza szúrós tekintettel.

-Jól van értem én. Bocs ha megzavartam valamit, valakit!!! - kuncogtam el magam a háta mögött.

-Haha na igyekezz azt haladjunk!- tette ki elém az említett tárgyakat. Gyorsan járattam rajtuk a szemem, és egyen meg is akadt.

-Ez kell! - emeltem fel és vettem jobban szemügyre a választott tárgyat.

-Jó 10000 Won. Perkálj...- már kaptam is a pénztárcám után, és ki is fizettem neki a cuccot. Gyorsan a nyakamba akasztotta, majd indultam kifelé. Mikor is egy igen ismerős személybe botlottam bele, persze elég hiányos öltözékben. A szemeim majd ki égtek a látványra, de nem nagyon foglalkoztam vele, inkább hátamat mutattam neki.

-Szeva Kook. Régen láttalak! Jiminnel minden rendben van? - jött egyből a kérdés tőle.

-Szia Joo öhmm... igen minden okés vele. Csak ezért jöttem! - mutattam neki a nyakláncot, a nyakamban.

-Amúgy azt tudod, hogy ez illegális?! - löki oda nekem a mondatot.

-Miért??? Az nem az, hogy piszolytáskával és bilinccsel ,egy szál alsóba rohangálsz a haverom lakásán???- vágtam neki vissza csípősen. Mire mind a ketten elnevettük magunkat.

-Na jó. Nem láttam semmit. Ha te sem mondod el ezt senkinek. - próbált alkudozni velem, mire Egér barátom is megjelent és egy csókot adott a szájára Joonak. Huu mi a fasz??? Kaptam kezem a fejemhez és csak vakarni tudtam. Ez annyira ciki....bassza meg.

-Na én inkább megyek nem akarok pornót látni. Főleg rendőröket nem. Jah amúgy Nam a pisztolytáskája nem nyomja a csípőd?? - nevettem el magam teljesen és gyorsan becsuktam magam mögött az ajtót. De még hallottam, hogy valami koppant a falapon. Nagyot sóhajtva siettem vissza a kocsiba, és hajtottam szerelmem házához. Evvel tudni fogom hol van, és meg tudom menteni... ha arra kerülne a sor.