Jel magyarázat.
Jimin amikor jelbeszéddel kommunikál ( ~) ez a jel fogja mutatni és dőlt betűvel lesz írva. Jó olvasást. ❤️

"Lassan vége lett a nyílt napnak és én a szobám felé igyekeztem, de egy hang megállított benne." 

-Jimin! Várj…gyere az irodámba.- szólt az intézményvezető kedves hangon. Majd egy bólintással jeleztem neki, hogy mindjárt ott vagyok. Ezzel újra elindultam a szobám felé. Ahogy benyitottam a saját birodalmába, csak a magányt és a bánatot éreztem a szívemben. Ekkor egy kopogást hallok meg a falapot. Megfordulok és ki nyitom az ajtót résnyire épp, hogy csak kilássak rajta. Az egyik idősebb srác áll ott. 

-Jimin Mrs. Minsi vár az irodájában! Siess… - nagy levegőt véve kilépek a folyosóra és becsukom magam mögött az ajtót. Elindulok a hosszú kopár és hófehér folyosón az iroda felé. Amint oda értem megpróbálom össze szedni magam és óvatosan kopogok be. Egy "tessék!" után lenyomom a kilincsét és belépek a szobába. Ahol ez a kedves asszony egy meleg mosollyal fogad és, vidáman tessékelt beljebb. Leülök az asztal előtti fotelbe és a kezemet az ölembe helyezem. Nem merek felnézni rá, még csak moccanni sem akarok. Mit akarhat tőlem? Miért kellet ide jönnöm? Vissza akarok menni a szobámba. Mondom magamban ezeket a kérdéseket és tényeket és mire egy hang visszaránt a valóságba. 

-Jimin drágám. Jó hírem van! - Mondja mosolyogva nekem amit nem tudok mire vélni. - Szóval… Képzeld örökbe fogadtak. Minden kritériumnak megfeleltek.
~Micsoda? Engem örökbe fogadtak?! Ez lehetetlen! Kinek kellenek? - mutogatom neki a kérdéseimet. ~És tudnak mindent? 

-Igen! Megnézték a kartonodat és egyből rá vágták azt amit, más 4 vagy 5 évig vár. 

~Akkor tisztában vannak azzal, hogy mi történt velem? - teszem fel kérdésemet neki kézjelekkel. 

-Igen! Sajnálom de ezt nem titkolhatom senki elől. Na de készülj holnap jönnek érted és kezdődik az új életed! - ekkor felpattan a helyéről és odalép hozzám, egy nagy ölelésbe von, majd kapok egy puszit tőle. 

~Nagyon köszönök mindent! Szeretem magát. - mutogatom neki a szavakat. Majd felállok és kimegyek az irodából. Vissza a szobámba, ahol eddig laktam. Lassan leülök  az ágyamra és körbenézve gondolok vissza mi mindenen mentem keresztül. És most hol tartok. Ahogy így a gondolataimba voltam merülve elég gyorsan összepakoltam a dolgaimat. Nincs sok holmik egy hátizsáknyi ruhám van egy cipőm meg, amit itt kaptam tisztálkodó dolgok. Olyan mint fogkefe, fésű, pohár és egy pár papucs, ezeket majd reggel elrakom mielőtt indulnék. Hamar kikészítem a holnapi ruhám a szék háttámlájára. Ahogy végeztem hulla fáradtan dőltem be az ágyba és nyomott el egyből az álom.

Másnap reggel kedves vezetőnőm hangjára keltem. 

-Jimin fiam igyekezz mindjárt itt vannak a szüleid! - sürög forog körülöttem. De én csak álmos fejjel ülök az ágyamban, és bámulok ki a fejemből. 

-Ha magadhoz tértél gyere az irodámba. - Majd elhagyja a szobám. Ahogy felelek elvégzem a napi rutinomat, és felöltözök a tegnap kikészített ruhámba. Megigazítom a haja és, már indulok is a leendő szüleimet megismerni. Amit megérkeztem az említett helyre kopogok a falapot és azonnal nyílik is. És alig hiszek a szememnek ugyan az a kedves meleg tekintetű hölgy áll velem szemben. 

-Szia Jiminie. - hangzik el a szájából, amire felkapom a fejem. 

-Jaj fiacskám ne ácsorogj ott gyere be. - Tessékel be Minsi a helységbe. - Ők az új szüleid! Mutat a mellettem álló hölgyre, és a fotelban ülő férfira. 

Hát eljött ez a nap is elhagyom ezt az intézményt.