Jung szemszöge.

Mióta kint vagyok abból a pokolból, minden nappal egyre rosszabb volt. Addig a napig amikor is megláttam őt. Selymes barna haja homlokába hullott, szemei igézőek és elvesztem bennük, az arcáról nem is beszélve mintha angyalok faragták volna azokat a finom vonalakat. Azt hiszem első látásra beleszerettem, ahogy kilépett azon a kapun és csilingelő hangja megütötte a fülem a szívem kihagyott egy ütemét, majd kezem izzadni kezdett. Attól a naptól kezdve nem bírom őt kiverni a fejemből. Próbáltam minden hülyeséggel elterelni a gondolataimat, de valahogy minden nála lyukadtam ki. Minden egyes nappal jobban beleszerettem a kedves lényébe, a lelkébe, de a tekintete mindennel áthatóbb volt. Ő kell nekem... ő Lee Taemin. Már a neve hallatán a szívem 180 fölé pörög és nem tudok megszólalni, teljesen az ujja köré csavart engem a kedves gesztusaival és azzal, hogy nem esett nekem az első beszélgetéskor. Egyedül ő hallgatott meg hang nélkül... azt hiszem itt határoztam el magam. Ha törik, ha szakad én randira fogom hívni, független attól hetero e avagy sem. De bíztam benne, hogy nem a nőket szereti. A napok teltek és miután számot cseréltünk, egy nap rászántam magam és felhívtam őt. Kedvesen szólt bele, majd nagy nehezen kinyögtem a hívásom valódi okát. De tipikus Park vonás a dadogás vagy mi?? Ez új volt nekem sosem történt velem ilyen. Viszont ez a fiú kihozta belőlem a valódi énemet. A féltő, aggódó, védelmező parittyás lovagot. A találkozón inkább az öcsémről volt szó és a pasijáról Jungkookról, hogy hogyan is ismerték meg egymást és... hát igen Taemin elmondott mindent. Az árvaházat, hogy a sokk miatt nagyon sokáig nem szólalt meg... és ekkor tudatosult bennem mit is tettem valójában a saját öcsémmel. Egy kietlen pusztaság közepére száműztem, ahol egy teremtett lélek sem volt. Egyedül hagytam, minden miattam történt. De most ezt akarom, pontosabban szeretném jóvátenni. Az élete része akarok lenni újból, de ez nagyon nehezen fog menni. Az első reakciójából ítélve fél tőlem. A saját testvérétől viszont valahol meg is értem, mert hát bántottam, én bántottam amit sosem bocsátok meg magamnak. Hirtelen egy meleg kezet éreztem meg arcomra simulni, ami visszarántotta elmém, a lelkem legmelyébb zugából a valóságba.

-Héé... baj van? - kérdezi tőlem egy szívmelengető hang, majd nagyot sóhajtva razom meg a fejem.

-Nincs semmi...csak...-hajtottam le a fejem és a padlót kezdtem bámulni.

-Hiányzik! Igaz!? - fejezi be helyettem a mondatot kedvesem.

-Nem... nem tudom mit tegyek, hogy ne féljen tőlem nem tudom, hogyan elmagyarázzam el neki mi is történt pontosan. - homályosodik el a szemem a sós cseppektől amik versenyt futva indulnak el az arcomon ki lesz az első aki a szőnyeg szálai között végzi.

-Naaaa Ju... szedd össze magad! - bólintottam neki ezt követően felálltam majd a fürdő felé vettem az irányt, hogy kicsit fel frissüljek. Ahogy a csapot elzártam szerelmem telefonja kezdett csörögni, amit egyből fel is kapott.

-Halló! Jimin? - néz rám kérdőn és a kezével leintett.

-......

-Persze gyere nyugodtan. - válaszolt neki.

-.....

-Oké! Várlak. Szia. - evvel le is tette a telefont.

-Na mi van? - kérdeztem feszülten.

-Beszélni akar velem. - válaszolt és helyet foglalt a kanapén. - Azt mondta fél óra és itt van. - tette le a készüléket az előtte lévő dohányzóasztalra. Ekkor egy furcsa rossz érzés kerített hatalmába. Majd gondolkozni kezdtem mi is történt délelőtt, amikor Kookkal beszéltem valami Joo hívta, és a fekete nagyon ideges lett. Mi történhetett, hogy...

-...Jung,.... Park Jung szólalj már meg!? - kiabált rám a mellettem ülő barna hajú szépségem.

-Őmmmm...csak elgondolkodtam. - mosolygok rá kedvesen.

-Biztos??? Nem tetszel nekem...! Mi van? - váltott át aggódóvá Taemin.

-Ahhh... majd ha ideér Jimin szerintem ő elmondja. - válaszoltam neki hűvösen.

-Tőled akarom hallani! MI. VAN.? - tagolta ki az utolsó két szót nekem.

-Találkoztam ma Jungkookkal és hívta őt valaki telefonon, valami Joo erre ő felpattan és elhivatott, de annyit kiderítettem, hogy Jiminhez van köze. - és megint ez az érzés, nagyon rossz minden izmom egy másodperc alatt megfeszült és nem eresztett. Idegességemből szerelmem telefonja rántott vissza. Gyorsan felvette és a füléhez emelte a készüléket.

-Halló Jungkook? - szólt bele idegesen.

-......

-Még nem ért ide! Felhívott, hogy beszélni akar velem. És ennek már kb 1 órája. - válaszolt vissza a telefonba.

-.....

-Jungkook??... Hé szólj már bele... KOOK!!! - majd megszakadt a hívás.

-Na mi van!!! - szóltam rá eréjesebben.

-Ne... nem tudom... Jung ideges vagyok. Mi mondtál ki hívta fel Kookot reggel amikor beszéltetek!?- fogott a kezemre és éreztem a hideg verejtéket rajta, nagyon ideges... édes istenem!

-Ühmmm valami Joo hívta fel. Ismered? - kérdezek vissza.

-I... igen azt hiszem... - bámult maga elé furcsán még pislogni sem pislogott ami megrémített.

-Figyelj menj mosd meg az arcod. Addig csinálok neked egy teát. Rendben?!- simítottam az arcára amibe úgy bújt bele mint egy kiscica, majd bólogatva felállt és a fürdő felé vette az irányt. Addig én a konyhába siettem és levettem két bögrét a szekrényből vizet töltöttem bele és beraktam a mikróba. Hirtelen a csengő hangja hasított keresztül a lakás csendjét, majd gyors léptekkel indultam meg az ajtó felé. Amikor kinyitottam egy nem várt személy állt velem szemben.

-Teeee... - nem tudtam ennyit tudott kinyögni, én viszont teljesen megkukultam. Mire nagy nehéz megtaláltam a hangom és....

-Kook te mit keresel itt? - kérdeztem tőle csodálkozva. Mi a fasz ezek ennyire jóban vannak!?

-Én kérdezhetném ezt tőled! Mit keresel itt? - ennek nem tanították jó modort vagy mi van. Nem illik kérdésre kérdéssel válaszolni.

-Jungkook te vagy az? - szólalt meg mögülem szerelmem.

-Taemin! Jimin ideért már? - lökött hirtelen félre Kook, és betesékelte magát a házba. Majd kedvesemnek esett, ami nekem kurvára nem tetszett. Öklöm össze szorítottam, de nem csináltam semmit. Muszáj lehiggadjak, nem borulhatok ki...

-Ne... nem még nincs itt! Miért? Lehet bemenet egy boltba. De mingyárt rá csörgök. - söpört le magáról a vas károkat és lépett a telefonjához. Gyorsan tárcsáztam de semmi... csodálkozva vette el a készülétek a fülétől majd Kook kapta ki a kezéből és hallgatta meg.

-Nem... ez nem lehet igaz... megint... - ütött a falba ököllel a tehetetlenség miatt.

-Mi az? - kérdeztem tőle ingerültebben. - Mondj már valamit! BAZD MEG JUNGKOOK!!!-kiabáltam rá az idegtől. Taemin is oda jött, majd a hátamra simított nyugtatas gyanánt, de ő is eléggé aggódott. Miután felkanalaztuk Kook a földről elmondott mindent, se szó se beszéd kiviharzott a házból.

-Halló Joo? Taemin vagyok. Baj van! - szólt bele a telefonba a melletem ülő.

-....

-Hol vagy most?-kérdi tőle zabosan.

-....

-Gyere értem én is be akarok menni. - jegyezte meg, majd rá vágta a telefont.

-Na? - kérdeztem...

-Bemegyek a kapitányságra. Jössz? - néz rám már könnybe lábadt szemekkel. Mire csak bólintottam, és vártuk ezt a Joo illetőt. Amint megérkezett alig ültünk be de már padlógázzal indultunk el, csakhogy nem a kapitányság felé. Amit furcsálltam is és ennek hangot is adtam.

-Már elnézést. De hová is megyünk??? - tette fel a kérdésem neki.

-Egérhez! - válaszolta, és ezek után csend telepedett ránk. Pár perc múlva meg is érkeztünk egy belvárosi lakótömbhöz, majd se szó-se beszéd pattant ki a kocsiból és szalad be a kapun. Mi alig bírtuk követni őt mire nagy nehéz utolértük éppen berintott egy lakásba nyitva hagyva nekünk az ajtót.

-Nam. Gáz van!!! - ordított el magát a lakásban.

-Szia szívi. Mi a baj? - lépett ki egy szökés hajú magas srác az egyik szobából. És mi az, hogy szívi?! Hát mindenki ferde hajlamú körülöttem. - nevettem fel magamban ezen.

-Megvan amit kértem?

-Persze! Gyere nézd meg. - húzta be egy másik helyiségbe ahova mi is követik őket. De amint beléptem az állam a padlón volt a döbbenettől. Mindenhol számítógépek és monitorok voltak. Majd egy pöttyöt mutatott Joonak a képernyőn.

-Ez biztos ő? - kérdezi feszülten.

-Igen. Tutira. - fonta össze kezeit a tarkója mögött, majd hátradőlt a székben.

-És ez? Ez mi! - mutatott a monitor másik felére.

-Jaj az... az az a kis csecse becse amit Kook múltkor vett tőlem. Azt mondta Jiminek akarja adni.

-De ha Kook arra tart az meg a másik irányba van. Akkor most... - vakartam a tarkomat Joo.

-Nyugi... mindent kézben tartok. - válaszolt neki, majd nyakába csókolt. Amit mi kicsit furcsán néztünk végig.

-Most akkor mi is van? Vázolja már fel nekem, mármint nekünk valaki! - csaptam a lecsóba és felhívtam magunkra a figyelmet.

-Szóval...- szólalt meg Joo. Mire a székben ülő lecsitegette.

-Az van, hogy rá basztak a parasztok. - neveti el a mondat végét ez a fazon.

-Ne... nem értek semmit! - ad hangot a barna szépségem a kételyeinek.

-Na akkor most vázolom... ez a pont itt Kook mobilja. A másik pedig a nyaklánc. - mutatja meg a két potyott a gépen.

-De ha az a nyaklánc... - akadtam ki hirtelen.

-Az csak csapda! Nézd ezt! - mutat egy harmadik potyre is. - Ez itt Jimin. - válaszolt nekem tök higgadtan.

-Akkor oda... oda kell menni. - pattantam fel ültő helyéből és indultam kifelé a lakásból.

-Jung várj!- szaladt utána a nyomozó.

-Meg kell várnunk hova viszik Jk-t.

-Mi... miért?! Az öcsém bajban van, nem fogom tétlenül nézni, hogy baja legyen.

-Szívem nyugodj meg! - szólt hozzá a barna hajum és a vállamra simított.

-NEM! HÁT NEM ÉRTED...

-NEM TE NEM ÉRTED! HA MOST CSAPUNK LE KICSÚSZIK A KEZEINK KÖZÜL EZ A KÉT FASZ! - kiabált rám Joo.

-Fejlemények vannak. - szólt ki a másik a szobából. Majd vissza siettem és kérdőn néztem rá.

-Ott! - mutat az egymás mellett villogó potyokre. A magasabbik kiviharzottam, és serényen telefonálni kezdett.

-Erősítés is hozzátok. A koordinátákat mingyárt küldöm a GPS-re. Mi is indulunk!- ezzel le is tette a készüléket.

-Nagyon vigyázz magadra! - jött ki a szőke srác a szobából és egy búcsú csókba részesítette a nyomozót.

-Mindig tudod!- mosolygott rá majd kaptam magát és elindult kifelé amit mi is követünk Taeminnel. Gyorsan a kocsi pattantunk és indultunk is. Kb 1 óra feszült kocsikázás után egy kietlen erdő szélére értünk egy romos gyárépület elé.

-Mingyárt itt az erősítés. Nyugalom srácok! - intett le minket és egy pisztolyt vett ki az előtte lévő kesztyűtartóból. Viszont ekkor megakadt a szemem valamin. Remélem töltve van, de egyáltalán minek két pisztoly egy kocsiba? Tettem fel magamnak a költői kérdést mikor is zúgást hallottunk magunk mögül. Sok reflektor fénye csillant meg a visszapillantoba, majd Joo kiugrott a kocsiból minket hátra hagyva. Hátra néztem és a másik kocsi sofőrjével kezdett beszélni és mutogatni. Ezután vissza sietett hozzánk...

-Ti maradjatok itt! Én a többiekkel megyek. - csapot elismerten a kocsi ajtajára majd bevágta azt, és a többi rendőr után sietett az épületbe.

-Jung én félek! - szólalt meg a barna hátulról.

-Kicsim ne félj itt vagyok rendben? - majd gondolkodás nélkül nyúltam a kesztyűtartóhoz és kivettem belőle a másik fegyvert. Hatalmas csapodásra és koabalasokra lettünk figyelmesek. Nekem sem kellett többi azonnal kipattantam a járműből és beszaladtam a romos gyárba. Nem tudtam merre menjek csak vitt előre a lábam amikor is...

-Feng Hong dobja el! - kiállítást hallottam meg nem messze tőlem. Az idegei felmondták a szolgálatot és hanyat homlok a hangos kiabálás felé szaladtam. Egy szoba elé érve realizáltam a helyzetet. Senki nem, mert megmozdulni csak álltak mint fasz a lagziban. És akkor vettem észre öcsémet az ágyon feküdni ez a szar házi beleszurt valamit a karjába. Nekem sem kellett több felemeltem a kezemben lévő fegyvert és gondolkodás nélkül meghúzta a ravaszt.

-JUNG! - kiabálta valaki a nevem, de olyan volt mintha burokban lettem volna. Minden zajt tompán hallottam. Majd egy erős kéz kapta ki a kezemből a pisztolyt, és két meleg kezet éreztem meg a mellkasomon.
Teljesen transzba estem... én most lelőttem valakit? Gyilkos lettem! Néztem remegő kezemre amibe egy másik siklott és megszorította azt. Hirtelen kaptam rá a tekintettem és szerelmem könny áztatta arcával találtam magam szemben.

-Ahhh oldozatok már el!!! - ordított valaki a szobából, befelé kezdtem pislogni. Kook vergödött egy rozoga széken ülve és kiabált. Közben Jimint kezdték el ellátni, ahogy néztem.

-Park Jung. Le van tartoztatva. - ahogy fel csendült ez a mondat, a gyomrom görcsbe állt és egyfajta remegés lett úrrá rajtam.

-Hagyják! - szólt rájuk párom és a kezüket kezdte csapkodni.

-Azonnal engedjék el! - sietett ide hozzák a nyomozó, ha jól emlékszek Joo.

-Me...megöltem...megöltem valakit! - nézek a kezemre, ami már üres volt.

-Neemm... ez, ez jogos önvédelem volt! Nem a te hibád! - nézett a szemembe Taemin. Méghogy nem az én hibám. Pontosan de minden miattam történik! És most meg fizetek érte.