Minden olyan kusza zúg a fejem és ráz a hideg verejték mindenem reszket. Hirtelen arc nélküli emberek vesznek körül és olyan mintha üvegfalon keresztül hallanám őket. Minden olyan lelassult és tompa. Valaki eloldozza a kezeimet, majd egy másik ágyra tesz, és elindulnak velem valamerre. Hangok… ismerős hangok kúsznak hallójáratomba, de nem tudom beazonosítani őket. Gondolataimba merülve hirtelen forróság önt el és verejtékben fürödve nyöszörgök csak. Légzésem felgyorsult és csak tátongó tudok mint egy partra vetett hal. Valami pittyegést is megüti a fülem, megint sokan köré gyűltek, de egyiket sem ismertem fel. Majd lassan elmerültem az álmok világában. 

Egy folytonos pittyegő hangra lett figyelmes és orromba erős fertőtlenítő szag kúszott be kezeimet próbáltam felemelő, de valami nem engedte. Nehéz pilláimat próbáltam nyitogatni, de ugyanaz a sötétség fogadott, mint amibe eddig voltam. Lassan fordítottam el a fejem az egyik irányba és egy feket hajkoronával találtam magam szemben. Feje az ágyam szélére volt hajtva és ami vissza tartotta a kezem az ő volt. Jungkook erős kezei szorongatták a mancsom és a feje mellette pihent. Nagy pislogásom közepette másik két alakot vélek felfedezni az ágyammal szemben lévő falon a kanapén ülnek összebújva. Kéz szoritásra lettem figyelmes és lassan rá vezettem a tekintettem. Kook kialvatlan arcával találtam szemben magam. Amint összekapcsolódott a tekintetünk egy erőltetett mosolyt küldtem felé mire felpattan a székről és fölém magasodott.

-Ji…Jimin kicsim! - fogott arcom két oldalára a kezeivel és úgy nézett a szemeimbe. - Annyira örülök kis tücsök. Nagyon szeretlek! - lehelt gyenge csókot ajkaimra. A nagy hangzavarra a másik kettő is felébredt majd ide sietett hozzám. 

-Máris hívők egy orvost! - hallok meg egy ismerős hangot a sötétben majd egy ajtó csukodást. 

-Mi… mi történt??? Mióta vagyok itt? - nézek páromra kérdőn. 

-Shhh…. nyugodj meg. Mingyárt ide ér az orvos. - simít kézfejemre Kook. 

-Jimin?!? - hallom meg nevem bal oldalról, amikor oda kapom a tekintettem alig mertem levegőt venni. 

-Kicsim! Nézz rám! - szólongat párom de teljesen le vagyok fagyva, meg sem merek mozdulni. - Jimin?? - mart a vállamba egyik kezével a másikkal maga felé fordította az arcom. - Nem lesz semmi baj. Nem fog bántani!!- beszél hozzám, de egyszerűen nem tudok visszaválaszolni. Félek… félek… mi lesz ha újból megtámad és meg akar ölni! 

-JIMIN! Nyugodj meg… - hallom a szavakat de egyre távolabbnak látszik. 

-Menjenek ki kérem! - lépett elém egy fehér köpenyes ember, és vizsgálni kezdett. - Menjenek már!!! - förmedt rájuk az orvos mire mindenki elhagyta a szobát. - Jimin figyeljen rám! - nézett a szemembe az idősebb férfi. - Pánikrohama van vegyen egy mély levegőt, majd fújja ki azt. Mutatom…. - szólt és csak őt néztem, hogyan is csinálja. Nagy levegő kicsit bent tart és ki… - ezt megcsináltam jó párszor majd a nyomás kezdett engedni a mellkasomban, és a végtagjai zsibbadni kezdtek. - Jóó… ügyes! - nézett vissza rám a monitorról az idős férfi. - Máris hívők egy nővért. - ezzel ki is mert a szobából de Kook egyből vissza is jött. 

-Kicsim! Jól vagy? A frászt hozzád rám. - masszírozza meg a két halántékát nyűgösen. 

-Kook… szeret… - hirtelen előtörő könnyeim belém fojtották a szót. -... Szeretlek. - nyökögöm ki végre mit is akarok neki mondani. 

-Én is nagyon szeretlek kis tücsök. - ült az ágy szélére és kézfejemet csókolta meg. Mint egy régi kosztümös romantikus filmben, lehet klisésnek hangzik, de most nagyon is jól esett. 

-Anyáék? - jutott egyből eszembe két örökbefogadó szülőm. 

-Ők már haza mentek, egész nap itt voltak. Én váltottam le őket Taeminnel… - harapja el a mondat végét. 

-Mit keres itt ő? - következő kérdésem teszem fel. 

-Aggódott érted és… Jimin nem tudta… - azonnal a szavába vágtam. 

-Ne… nem a te hibád. Sajnálok mindent! - könnyesedett be a szemem, majd az első sós cseppem útnak indult végig szántva az arcomat. 

-Neeee ne sírj hallod. Most már minden rendben van. - ölelt magához jó szorosan és ekkor kitört belőlem a zokogás. - Shhh… - simogatta a hátamat nyugatás képpem, ami el is érte a hatását. Mérhetetlen álmosság tört rám, és egyik percről a másikra az álmok világában találtam magam. 

Majd egy hétig voltam kórházban, viszont egy percre sem hagytak magamra, hol anyámék hol Kook és Taemin voltak velem. Bátyám is bejött párszor, de nem tudtam megszólalni. Aminek pedig örültem, hogy a pánikroham nem jelentkezett azóta sem. Így egy hétfői napon haza is engedték, nagy megkönnyebbülésemre. Otthon minden ugyan úgy fogadott mint mielőtt hosszú kórházi életemet tengettem volna. Egy kivétellel anyáék bekamerázták az egész házat kívül belül, így olyan volt mintha a Big Brother. Jó pár hét eltelt, de én még mindig a biztonságot adó falak között tengettem napjaimat. Sokszor meglátogatott Taemin és mindig boldogan mesélte el, hogy talált valakit magának és, hogy fülig szerelmes belé. Viszont ha rákérdezek ki is az ő adonisza folyton tereli a témát. Ami nekem nagyon furcsa így másnap Jungkookot támadta le a kérdéseimmel. Mire nagy nehezen kinyögte nekem ki is a legjobb barátom pasija. Hát még a vér is meghűlt bennem a név hallatán. És innentől kezdve nem is igazán akartam erről a témáról beszélni. Meg nem is lett volna időm ugyanis eljött az ügyészségi meghallgatás napja. Már napokkal ezelőtt vallomást tettem, viszont ezeknek a fényében nem értem miért kell meghallgatásra menjek. Persze Kook egyből, kérdezés nélkül kijelentette, hogy elkísér. 

Végig nagyon ideges voltam míg oda nem értünk. Mikor leparkolt a kicsi egy hatalmas épület előtt találtam magam. Halványsárga falain tanácsot jelezték a nap sugarai, míg a vastag kő oszlopok tarkították a nap táncát. A hatalmas lépcsősoron felfelé haladva egyre jobban elhatalmasodott rajtam a rettegés. Nem értettem miért kell nekem is itt lennem. Taemin, és Jk arról az estéről sohasem beszéltek előttem. Lehet titkolnak valamit? Vagy az is lehet találkozom kell megint azzal a két elmeháborodottal? Az óriási aulában érve legjobb barátom pillantottam meg. De ő észre sem vett legnagyobb sajnálatomra. Ugyanis engem az ügyvédünk egy külön szobába tessékelt be, ahol egy hatalmas plazmán kívül egy asztal, és három szék volt található. Hamar helyet foglaltunk majd egy kis idő után bekapcsolt a falra szerelt tv, és egy tárgyaló termet pillantottam meg. Idegességemben Kook kezéért nyúltam majd jól megszorítottam. Mire a mellettem ülő rám nézem, és egy meleg mosolyt küldött felém biztatás gyanánt. Megérkezett a bírom majd kezdetét vette a "tárgyalás", de amikor meghallottam egy bizonyos nevet egy furcsa remegés tört rám. 

-Park Jung. Vádlott, hogy került a helyszínre?- kérdezte a zöld salas ügyes bátyámat. Mire ő higgadtan válaszolt minden féltett kérdésre. - Honnan szerezte a fegyvert? - jött a következő kérdés. Majd Jung nagyot sóhajtva elmondott mindent. Mire nekem szemeim bepárásodtak és egy szorító érzés ült a mellkasomra. Ő… ő mentett meg? Azzal, hogy lelőtte Fenget? Bámultam a tv-re csodálkozva közben néma zokogásban törtem ki. 

-A bíróság visszavonul ítéletet hozni! - már csak erre kaptam fel a fejem, majd a tv kikapcsolt. 

-Kook! Igaz ez? Igaz, hogy a bátyám lőtte le őt? - kaptam párom keze után elég zaklatott állapotban. Mire kezemre simított és elismerően bólogatni kezdett. 

-Igen! Minden igaz Jimin. - mosolygott rám. 

-De… de ne…nem ítélhetik el! Ő… csak engem akart védeni. NEM!!! - zokogtam fel már hangosan, mire a tv visszakapcsolt, és a bíró állva maradt a pódiumon egy papírral a kezében. 

-Jelen vádlott Park Jung. Jogos önvédelemből elkövetett emberöléssel miatt emelték vádat. Meghallgatunk az érveket és amik ez ellen szóltak. A bíróság úgy döntött, hogy Park Jung… - feszült csend telepedett ránk a kis szobában és a tárgyaló teremben is. Az idegeim pattanásig feszültek mire újra beszédre nyitotta a száját… - Felmentjük a vádak alól, nem bűnös! A bíróság lezárja a tárgyalást! - meghajolt a bíró majd az ügyészek is és kivonultak a teremből. A tv ismert kikapcsolta, de én csak sokkosan bámultam magam elé, az egész olyan volt mint egy őrületes szörnyű rémálom, amiből bátyám mentett ki azzal, hogy ölt megint. Hirtelen nyílt az ajtó és Taemin barátom szaladt be rajta életvidáman, majd ölelt magához szorosan. 

-Úristen. Lattad? Nem bűnös… érted. - tolt el magától és úgy nézett a szemembe. 

-Igen. Láttam… - mosolyodtam el halványan. - Örülök nektek! - öleltem meg újból. Amint persze Kook hangja szakított félbe. Ahogy kimentünk a kis helyiségből rengeteg ember volt körülöttem, ami kissé zavart de nem féltem, mert mellettem volt a szerelmem aki megvéd mindentől. 

A tárgyalás óta kb két hónap telt el. Ebbe az időben sokat voltunk együtt Jungkookkal de barna barátom is szívesen át jött hozzám. Bár nem nagyon akarta egyedül hagyni párját. Majd egy olyan lépésre szántam el magam, ami még engem is meglepett. 

-Taemin! Kérlek hívd fel Jungot! - néztem barátomra kérlelően. Szegénykém úgy nézett rám mintha szellemet látott volna, de tett amire kértem. Jk aggódva szorongatta a kezem míg ide nem ért bátyám. Egyfolytában biztató szavakat mondott nekem, amire kicsit felbátorodva néztem szembe a múltam legsötétebb árányával. De sikerült… sikerült áttörnöm azt a korlátot, amit én állítottam a magam védelmében. Azóta a beszélgetés óta minden nap meglátogat Jung és a mostani szüleimmel is nagyon jól kijön, bár apa először dühös volt de az idő mulasaval megbékélt a tudattal, hogy van egy bátyám. Azt hiszem helyre billen az életem minden téren, van egy párom aki szeret, és egy szerető családom. És vissza kaptam a bátyám is. - hirtelen gondolatmenetemből egy meleg bársonyos kéz simított arcomra úgy magára vonva minden figyelmem. Lassan rávezetem almoskás szemeimet és egy mosolygós Jungkook nézett rám. A szeme csillogva falt fel engem, és a vágy csillant meg benne egy perc alatt.

-Jungkook!- suttogom kettőnk közé lágyan. -... Nagyon szeretlek. - leheltem csókot ajkaira, amit szó nélkül viszonzott. Majd egyre szenvedélyesebbé vált nyelv csaták. Kezeim lassan siklottak tarkójára, így húzva közelebb magamhoz. Amit készségesen meg is tett, így fölém tornyosulva folytatunk nyál cserénket. Lassan váltunk egy egymás édes párnáitól, majd egymás szemébe néztünk. Sűrűn pislogva néztem félre egy idő után, mire Kook a kezével államra fogott és maga felé fordította fejemet. 

-Jimin szeretlek. Nagyon… nem is tudom mi lett volna, ha elveszítelek. Rossz bele gondolni az egészbe… - szavai a lelkemig hatoltak és hatalmasat dobbant. Kezeimet arcára vezettem úgy néztem mely barna szemeibe. 

-Minden nappal jobban beléd szerettem. - hüvelyk ujjammal simogattam arca két oldalát, majd gyenge csókban részesítette. Amit ő egyből elmélyített, és egyre vadabbá változtatta. Hatalmas kezeivel felsimított oldalamon pólómat felgyűrve evvel, majd megis szabadította tőle. Lassan haladt lefelé nyakamon, ahova pillangó csókokkal lehelt és halad tovább lefelé. Mellkasomon érzékeny kavicsaimat sem kímélte szívta, nyalta másik kezével pedig morzsolgatta. Számból egy hatalmas nyögés szakadt fel tettére. 

-Ahhhh… - sóhajtottam és kezeimet dús hajkoronájába vezettem. Mellkasom kidomborítva vergődtem alatta, majd nyálas csókjaival tovább haladt alhasam felé. Két oldalról beakaszotta egy-egy ujját nadrágom korcába, majd lassan húzta le rólam az utolsó textil darabot. 

-Koohhkkkk… ahhh.. - nyögtem nevét mire mindent abbahagyott és felkelt az ágyról. De csak lekaptam magáról a ruháit és vissza mászott fölém. Újabb csókba forrva össze. Lassan vezette  kezét arcomhoz, majd számba dugta három újját. Nem kellett kétszer mondani mit is csinálják. Egyből szopni kezdtem a csontos végtagokat. Majd hirtelen kihúzta azokat és lassan vezette le testemen végig húzva ujjait ánuszomhoz. Finoman körözni kezdett rajta, majd bevezette első ujját, ami nem fájt csak furcsa volt. Kis idő múlva a másodikat is csatlakoztatta a játékhoz. Ez már viszont feszített és szúrt. Óvatosan kezdte ki be húzogatni őket még nagyobb kéjt okozva nekem. Majd harmadik ujját is felhelyezte ez viszont borzasztóan fájt még egy könnycsepp is elgurult az arcomról, amit ő lágyan le csókolt onnan. 

-Ha Ahhhhhh…. - sóhajtottam fel hirtelen amikor kihúzta belőlem ujjait hatalmas ürességet hagyva maga után. Gyengéden ajkaimra hajolt és egy finom óvatos csókban részesítette kiszáradt ajkaimat. Közben merev falloszát éreztem meg bejáratomnak feszülni. Ekkor ködös tekintetünk összekapcsolódott és finoman behatolt. Az érzésre hatalmas nyögés szalad ki a számon, de Kook is fel-fel mortant, ahogy egyre jobban beljebb furakodott szűk alfelembe. Végig egymást néztük és olykor olykor Jk arca enyhén grimaszolt. Majd egy izzadságcsepp esett arcomra és szalad végig le a nyakamig, ahol az alattam lévő textil elnyelte. A vágy vörös köde lepte el az elmém, majd csípőm fel lenditésével jeleztem, hogy mozoghat. Arcát nyakhajlatomba temette és lassan kihúzta merev férfiasságát majd vissza. Egy lassú ütemben csinálta ezt, mikor is eltalálta gyönyör központomat. Hátam ivbe feszült és egy kisebb sikantás csúszott ki ajakaim közül. 

-Ahhh…. Ahhhhhhh.. - nyögtem a fülébe, amitől egyre vadabul kezdett döngetni, majd hirtelen felegyenesedett és combjaimra fogva húzott jobban magára, és így járt bennem egyre vadabbul. A szobát hangos nyögésem, és az ő morgása töltötte be, ami zene füleinek. 

-Jimhmin….mih…mihngyárt!!!- bugta kettőnk közé mire nekem se kellett több hasamra engedtem örökítő anyagomat. Mire ő két nagyobb lökés után belém élvezett. Lihegve borult rám és nyakamba rejtette kipirosodott arcát, így mellkasunk összért majd éreztem szívem heves dobogását. Lassan kihúzódott belőlem, de rajtam  feküdt továbbra is. Ami valahol boldogsággal töltött el. Óvatosan kócos  hajába pusziltam és nedves fürtjeivel kezdtem játszani. Mire már csak arra figyeltem fel, hogy egyenletesen szuszog felettem. Arcomra mosoly ült ki és egy boldogság érzés öntött el. Az utóbbi idők nagyon megviseltek, de a barátok és a családom mindig mellettem állt. Sohasem hittem volna, hogy lesz még egyszer családom, de legfőképpen párom. Ez egész olyan mintha álmodtam volna. Viszont ez a valóság… 

Szeretlek Jungkook és nélküled nem sikerült volna semmi. Te akkor is megértettél, amikor mások nem, mindig mellettem álltál.

Te lettél a világom! Te Jeon Jungkook!!!

The End.