"Majd térdre rogyva hullik le a földre élettelen teste." 

Jimin szemszöge.


Pislogás nélkül csak Jungkook testét tudtam bámulni és a könnyeim újra utat törtek maguknak, majd áztatják ismét az arcomat. Hirtelen az orvosok Kookot kezdtek el vizsgálni és az elsősegélyt kezdték neki csinálni. Hamar hordágyra tették és felszaladtam vele. Én alig tudtam felállni a székről, ahol eddig rostokoltam de nagy nehezen elindultam utánuk. Ekkor egy kezet éreztem meg a vállamon  hamar hátra pillantottam. Az a valaki állt ott aki Jk-vel beszélgetett, majd ismét a könnyeimmel küszködtem. Amit észre is vett, és hamar egy papírzsepi nyújtott át nekem. Gyorsan felkaptam a megtöröltem a szemeimet, majd én is elindultam felfelé a lépcsőn. Igaz kicsit bukdácsolva, de fel értem. Éppen ekkor vilyogot fel a sziréna, de mire az utcára értem már sehol sem láttam a járművet. Térdre rogyva a járdán néztem a kezemre amiből enyhén szivárgott a vér. 

-Gyere Jimin sietünk kell! - hallok meg egy hangot mögülem, de oda nézni nem tudtam csak Jungkook járt a fejemben és az előző pár képkocka. Újra és újra ez a kép sor forog a fejemben… megint ugyanaz történt mint amikor 8 éves voltam. Miattam sérült meg valaki megint. Kezdek el némán zokogni a járdán és kezembe temetem az arcomat. - JIMIN!! Gyere… - nyúl valaki a hónom alá és úgy segít fel a földről. Majd elindultunk az egyik rendőrautó felé. Óvatosan beültem, és ez a valaki egy elsősegély dobozt hozott a kezében. 

-Én Joo nyomozó vagyok. Jungkook barátja. Te pedig az a híres Park Jimin. Igaz? - néz fel az arcomra, amit még mindig a sós cseppjeim áztatják. De bólintottam neki mi szerint igen. - Na ez kész jó lesz addig, amíg beérünk a kórházba. - evvel a mondattal hamar beült mellém, és már indultunk is a mentő után. Megkülönböztetett jelzéssel száguldottunk végig a városon egészen a kórház bejáratáig. Ott amennyire tudtam hamar kiszálltam és indultam befelé az épületbe. A recepcióhoz érve finoman a pultra csapta, hogy figyeljen rám a hölgy mögötte. Aki hirtelen rám kapta a tekintete és kérdőn nézett rám. 

-Szép napot! Miben segíthetek?- teszi fel kérdéseit nekem. Én gyorsan elmutogattam a mondandómat, de olyan hülyén nézett rám, hogy azt hittem agyfaszt kapok. Istenem miért nem ért meg engem senki sem? Csapok ismét a pultra kétségbeesésemben, majd újra néma zokogásban kezdek. 

- Jól van uram? - jön oda egy fekete ruhás pasi, aki egy biztonsági őr a jelvényéből gondolva. Elmutogatom neki is mit szeretnék de ő is csak csodálkozva néz rám. Szenvedve guggolok le a pultnál és bele kapaszkodva kezdek el kicsit hangosabban sírni. Miért ilyen értetlen mindenki!? 

-Hagyja! - hallok meg egy ismerős hangot a hátam mögül, de nem foglalkozva vele pattanok fel, és idegesen egy papír, toll után matatok a nővér pulton. 

-Na de kérem… mit képze… - ekkor Joo a szavába vágott. 

-Hagyja néma a barátját hozták be az imént merre találjuk? Jeon Jungkook a neve. - teszi vállamra a kezét nyugatás gyanánt. 

-A sürgősségi van. A folyosó végén balra menjenek. - amint megtudtam merre van, a helyes irányba indultam el. 

-Várj meg Jimin. El fogsz esni! - szólt utána Joo de nem foglalkoztam vele. Csak Jungkook érdekelt és a hogyléte. Hamar az említett helyre értem, de megint akadályba ütköztem és ez egy átláthatatlan üvegajtót volt. Teljesen kétségbe estem nem tudtam mit is csinálják. Az előbbi dologból okulva. Talán itt lenne az ideje megszólalni?! Talán akkor kommunikatívabbak  lesznek velem az emberek!? És mi van ha nem? Mi van ha… ahh ez az egész annyira…. 

-Jimin gyere üljünk le. - fog a kezemre a jól ismert személy aki behozott ide. - Nyugodj meg Jk erős srác túl fogja élni. - néz rám a nyomozó és a kezét a kezemre tette biztatás gyanánt. - Tudod Jungkook nagyon oda van érted! Ebbe a bő 4 hétben csak rólad beszélt, és még a barátjának is bemutatott, aki egy kicsit, hogy is mondjam… Szóval jól ért az informatikához. - neveti el a mondat végét mire rávezetem tekintettem. - Tudod nekem nincs bajom a melegekkel, de Kook tuti az, mert minden idejét hol az örsön, hol a kávézóba töltötte téged keresve. Minden követ megmozgatott, hogy megtaláljon téged. És ilyet nem mindenki tesz meg a másikért. Csak az aki mélyebb érzelmeket táplál valaki iránt. - teszi vállamra a kezét és a fejemet a vállára hajtom pihenés gyanánt. Nem tudom mennyi idő telhetett el de az orvos hangjára keltem fel. Majd hirtelen kaptam Joo keze után, hogy jelezzem neki már ébren vagyok. Amire ide fordult, és egy bátorító mosolyt küldött felém. 

-Most már jól lesz. Nemsokára átviszük egy privát kórterembe. Ha megbocsátanak! - evvel el is ment engem meg ott hagyott kétségek között. 

-Gyere Chim átviszik Kookot egy kórterembe. - szólt hozzám Joo, amire bólintottam és már indultunk is felfelé. Hamar felértünk az elkülönített részhez. Az orvos éppen akkor jött ki a szobából, majd Joo kezet rázott vele köszönet gyanánt. Én csak a kezeimet tudtam tördelni idegességemben, majd az orvos hozzám lépett. 

-Bemehet hozzá. De csak 5 percre. - mondja nekem és csak bólintok rá. Lassan oda léptem az ajtóhoz és pár perc gondolkodás után benyitok a szobába. Az egész helyiség fertőtlenítő szagú és hófehér egy pittyegés, és az óra ketyegésén kívül mást nem lehetett hallani. Oda sétálok az ágya mellé, majd finoman a kezéért nyúltam. Ami most hideg és teljesen ernyedt. A könnyeim megint útnak eredtek, de a pulcsim ujjával letöröltem azokat. Óvatosan letérdeltem, és a fejemet a kezére hajtottam. Annyira köszönöm, hogy vagy nekem, és azt is, ho…-hirtelen szaggatott pittyegés hallottam meg, majd egy egyenletes sípolásra lettem figyelmes. Gyorsan felkaptam a fejem és már vágódott ki az ajtó, majd be özönlöttek rajta a nővérek, és az orvos is. Egy lépést hátrébb léptem de nem engedtem el a kezét. 

-Nincs pulzusa!- kiált fel egy nő Kook mellet állva. 

-Defibrillátort most… töltés!!! Engedje el. - szólt rám idegesen a doki, és lesöpörte a mancsomat Jk kezéről. - ÚJRA - kiállt fel az orvos, én egyre jobban pánikolok. Jungkook nem halhatsz meg! Most nem még nem is beszéltünk, és még nem is sétáltunk úgy együtt. Nem mehetsz el. Sirom el magam és ismét kezembe temetem az arcom. Közben a folytonos sípolást hallom, majd a doki szomorú hangjára leszek figyelmes. Hirtelen azt sem tudom mit csinálok, csak Kook kezéért tudtam kapni és megszorította azt. 

-Jegyezze fel a hal…
-Jungkook ne halj meg! Szeretlek!!!