A szerzett csecsebecsével a nyakamba ültem vissza a kocsiba, majd indultam el hazafelé. Otthon gyorsan le fürödtem, és már feküdtem is. 

Másnap reggel kicsit kótyagosan ébredtem, de semmi sem állíthat meg abba, hogy Jiminhez menjek. Még egy megfázás sem. Igy gyorsan összeszedtem magam indulásra készen álltam, amikor hirtelen csörögni kezdett a telefonom. Hamar megnéztem de Ismeretlen számról hívtak. Pár másodperces gondolkodás után a zöld ikon felé húztam az ujjam, és a fülemhez emeltem a készüléket. 

-Hallo. - szoltam bele. 

-Szia Jungkook! Jung vagyok Jimin … 

-Bátyja tudom. - fejeztem a mondatát. 

-Tudnánk találkozni? Csak mi ketten! Fontos dologról lenne szó! 

-Hát éppen Jiminhez készülök, de igen! - adtam választ a kérdésére. 

-Jó. Akkor az egyetem előtti kávézóban várlak. Kb 20 perc, és ott vagyok. 

-Rendben. Ott várlak. Szia!- evvel le is tettem a telefont, majd indultam a megbeszélt helyre. Én értem oda hamarabb így kikértem egy kávét és kortyolgatni kezdtem. Mikor is ő is megérkezett intettem neki majd ide sietett es leült velem szemben. 

-Szia. Na mi olyan sürgős? - tettem fel az első kérdésem.

-Szia Kook! Öhm szólíthatlak így nem baj? - nézett rám kérdőn mire csak bólintottam. - Nos… az öcsémről lenne szó! - kezdett bele. - Szóval nem is tudom hol kezdjem!

-Mondjuk az elején! - válaszoltam neki kicsit cinikusan ami nem igazán esett le neki. 

-Tudod a szanatóriumban ahol voltam sokat segítettek nekem. Már teljesen tiszta vagyok. Esküszöm! - tette kezet a szívére úgy nézett rám. 

-Nem bízom benned! - válaszoltam neki flegmán ami szerintem érhető is a részemről. 

-Tudom. Ezért is mondtam, hogy találkozzunk. Segíteni akarok! És van egy nagyon rossz előérzetem is. - sóhajtott nagyot. 

-Milyen megérzés? Bökd már ki!!! - szoltam hozzá kicsit erélyesebben. 

-Szóval sok bolondot is oda zártak be, mert nem volt máshol hely. És az egyik szobatársam folyton egy szőke srácról beszélt nekem, hogy meg fogja szerezni és megöli! Egyszer még a nevét is elárulta nekem. - halkult el a mondat végére, és nekem egyre rosszabb előérzetem támadt. 

-Ügye nem? - kérdeztem vissza feszülten. 

-De… Jimin nevét emlegette folyton. Én nem árultam el magam neki. Hisz csak egy elmebeteg volt. De igy visszagondolva ezt lehet venni fenyegetésnek is. - fejezte be a mondatát határozottan. 

-Már csak ez hiányzott! - csaptam az asztalra idegesen. 

-Vigyázz rá nagyon. Bár én is vigyázhatnék a testvéremre, de hallani sem akar rólam. 

-Meg lesz ne izgulj. - ekkor telefonom eszeveszett csörgésbe kezdett, gyorsan kihalászta a zsebemből, és Joo száma viritott a kijelzőn. Hamar felvettem… 

-Szia Joo. - köszöntem neki. 

-Kook!? Baj van! - szólt bele a vonal túlsó végéről. 

-Mivan? 

-Megszökött a doki átszállítás közben. - válaszolt nekem idegesen 

-Micsoda? Akkor keressétek meg! - förmedtem rá a telefonba. 

-Azon vagyunk. Nyugi… amúgy hol vagy? 

-Egy kávézóban Junggal! Miért? 

-Menj Jiminhez és ne engedd el egyedül sehova sem! Mi is nemsokára oda érünk. - adta ki az instrukciókat, amit mondania sem kellett volna tudtam magamtól is. 

-Jó! Indulok is! - idegesen csaptam le a telefonomat, majd nagy hévvel álltam fel, és indultam ki a kávézóból Jungot hátrahagyva. De utána jött s beült ő is a kocsiba szó nélkül. Dühösen néztem rá majd a műszerfalra csapva intett az indulásra. 

-Most mi van? - kérdezett rá miután lefagyva bámultam rá még mindig. - Az öcsémről van szó! Nem fogom annyiban hagyni. Indulj már bassza meg! - kiabált rám mire realizáltam a helyzetet, és gyújtás adtam a kocsira. Padlógázzal száguldottunk Jiminék házáig. Az autót leállítva fordultam az anyósülés felé. 

-Te itt maradsz! Amíg nem szólok! - mutattam fel az ujjam fenyegetés gyanánt. 

-Azt tudod, hogy idősebb vagyok nálad? 

-Nem érdekel! Jimin fél tőled! Úgyhogy az van amit én mondok. Világos?? - néztem rá szurosan, mire lemondóan bólintott nekem. Evvel ki is szálltam és beszaladtam a házba. Jimin a konyhába ült és reggelizett mire jelenlétemre megugrott, de még a kanál is kiesett a kezéből. 

-Jung… Kook úristen! - kapott a szívéhez drámaian. - Hol voltál? Miért mentél el tegnap!? - nagy levegőt véve próbáltam nyugtatni magam, majd elindultam felé lassan. 

-Hoztam neked valamit! Csukd be a szemed! - szóltam rá, és a háta mögé léptem. Levettem a nyakamból a láncot, majd az ő nyakába raktam. - Kinyithatod! - szóltam neki. Mire kikerekedett szemekkel nézte az ajándékomat. 

-De… ezt most miért kaptam? - nézegeti csodálkozva. 

-Mert szeretlek, és fontos vagy nekem! - hajoltam le hozza majd egy gyenge csókot leheltem dús ajkaira. 

-Köszönöm. - pislogott rám piros arccal. 

-Jimin volna itt még valami! Vagyis valaki! - ültem le mellé és a kezére fogtam. - Itt van a bátyád beszélnetek kellene! - kicsit tartva a reakciójától szorítottam meg kicsi kezét. 

-Mé… még nem állok rá készen. Félek! - adott egyszerű választ nekem.

-Végig melletted leszek. Ígérem! - simitok arcára másik kezemmel, mire csak bólogatott megadóan. Nagyot sóhajtva álltam fel… 

-Mindgyárt jövök! - indultam vissza a kocsihoz, de a bejáratnál tovább nem jutottam, ugyanis Jung Taemin társaságában ott toporogtak a küszöbön. Amit csodálkozva néztem!

-Hát te? - intéztem a szavaimat baratom felé. 

-Szia Kook. Jung hívott, hogy gáz van. Ezért jöttem ide! 

-Aha… akkor miért piros az arcod? - teszem fel a költői kérdésem neki, amit magamban meg is mosolyogtam. 

-Hát… őő idáig futottam. - nevetett fel zavartan. De nekem ez akkor is furcsa… Jung meg olyan furcsán néz rá! Sántikálnak ezek ketten valamiben. - jegyeztem meg magamban mire párom hangját hallottam meg magam mögül. 

-Jimin… - szóhoz sem jutottam annyira lesokkolt a dolog. 

-Szia Taemin miújsá… - csuklott el a hangja, amint meglátta a bátyját. Hirtelen sápadt le és leverte a verejték is. 

-Kicsim nyugodj meg! - léptem elé, majd szemeibe próbáltam nézni. De csak a semmibe révedt! 

-Jimin? - szólalt meg a hátam mögül egy hang. 

-Most menjetek el! Később beszélünk. - zartam le gyorsan a témát, majd gyosan elköszönve bezártam a ajtót. - Kicsim! Nézz rám! - fürkésztem továbbra is arcat, mire nagy nehezen rám vezette lélektükreit. Viszont gyönyörű szemeit most könnyek homályosították el. - Nem fog bántani! Érted? Én vigyázok rád ! - öleltem át gyönge testét, ami reszketett a félelemtől. Nyugtatolag simogatni kedztem a hátát, majd így indultunk a nappali felé. A kanapéra leültünk ugy ringattam tovább törékeny testét, mire elaludt, és azt hiszem én is. 

Jól esően nyamogtam párat, majd kezemmel tapogatni kezdtem magam melletti részt, de csak a hideg felülettet találtam a kezem alatt. Lassan nyitogatni kezdtem pilláimat és akkor realizáltam, hogy kint már jócskán sötét van. Hamar pattantam fel a kanapéról és kezdtem keresni páromat viszont a ház teljesen üres volt. Amikor visszaértem a nappaliba a dohányzó asztalon egy papírt láttam még. Hamar felkaptam és olvasni kezdtem azta a néhány sort ami rá volt firkantva. 

"Átmentem Taeminhez. Ne haragudj, hogy nem keltettelek fel! Sietek haza. :) 

Szeretlek Jm." 

Ahogy a végére értem azonnal a telefonom után nyúltam, és barátomat kezdtem hívni. Amit elég gyorsan fel is vett. 

-Halló Jungkook? - szólt bele kissé idegesen. 

-Taemin! Jimin nálad van?- bombázó meg a kérdésemmel. 

-Még nem ért ide. Felhívott, hogy beszélni akar velem. És ennek kb 1 órája. - jegyezte meg nekem a telefon másik végéről. 

-Miii??? Még nem ért oda?! - és itt egy nagyon rossz érzés kezdett kavarognak bennem. 

-Neeee… ez nem lehet igaz!!! - ennyit tudtam kinyögni a telefonba, és megszakítottam a hívást. Azonnal kirohantam a házból és Taemin felé kezdtem szaladni. Közben az eső is eleredt így sós cseppjeim elfedve a kíváncsi szemek elől. Ne! Megint!? Nem veszíthettem el őt! Abba belehalnék. Kb 10 percbe sem telt és oda is értem barátom házához, majd a csengőt megnyomva toporogtam az ajtó előtt. Mire egy nem várt személy nyitott nekem ajtót. 

-Teeee….