Már kb 4 hete, hogy Jimin elrabolta valaki. És nekem azóta egye jobban haldoklik a szívem. Nem is értem miért csak annyit, ha a szőke néma fiúra gondolok elönti a szívemet a boldogság. De mellette a keserűség is, mivel nem tudom merre van. A rendőrök se találtak semmit, mindennap felhívom a nyomozott, de folyton nemleges választ kapok. A kétségbeesés sötét alagútjában bolyongok, és nem találom a kivezető utat, ami Jimin. Taemin próbál lelket önteni belém, de nem nagyon megy neki. Már vagy 100-szor voltunk abba a kávézóba kérdezősködtünk, de mindig falakba ütköztünk. Namjoon barátom is gőzerővel keresi Jimin GPS adatait, de az biztos, hogy teljesen lemerült a készüléke. Gondolataimból Taemin barátom hangja ránt vissza a komor valóságba. 

-Jk mi lenne ha még egyszer megnéznénk a kamera felvételeket. Hátha látunk valakit akit ismerünk rajta. - szólal meg, és amúgy ez nem is hülyeség. 

-De hogyan a rendőrség már megnézte nem láttak semmit sem. És… 

-A barátod nem tud segíteni? - hát igen beavattam Nam dolgaiban, és megígérte, hogy tartja a száját. 

-Ez jó ötlet akkor órák után elmegyek hozzá. Kösz.. - így remegve a sikertől, és az idegességtől vártam az óra végét. Amikor meghallottunk a csengő hangját felpattantam a helyemről, majd egyből barátom lakása felé vettem az irányt. A kocsiba ülve feszülten kanyarodtam ki a parkolóból, és az úton duplán oda kellett figyeljek. A kormányt úgy markoltam mint ha az életem függne tőle. A háza elé érve gyorsan kiszálltam, majd hamar besiettem az épületbe. A kívánt ajtó elé érve nagyot sóhajtottam és sűrű kopogások közepette nyomtam a csengőt, hátha hamarabb kinyitja nekem a falapot. Ami meg is történt egy ideges vérben forgó szemekkel találtam szemben magam. 

-Pfff Kook ha még egyszer így vered az ajtót fejbe csaplak. - néz rám dühösen. 

-Nam ez fontos engedj már be baszki. - evvel félre söpörve őt léptem be a kis lakásba. 

-És mi olyan fontos?! Talán a biztonsági felvételek érdekelnek? - kérdez vissza tőlem, és rátapint a lényegre. 

-Honnan?! 

-Csak egy tipp volt, pont hívni akartalak. - jegyzi meg és a gép elé siet. - Gyere nézd… - szól ki barátom a szobából. Gyorsan mellé sietek és a monitort kezdtem bámulni. 

-Na kb délután 3 körül indulhatott el haza. Igaz? 

-Igen! 

-Akkor az előtte lévő rövid idő intervallumot kell nézni. - hamar oda is tekeri a felvételt és keresünk valakit aki ismerős lenne. Ekkor egy ismerős alakot vélek felfedezni a felvételen. 

-Héé várj… tekerd vissza 14:55-ig!- szólok idegesen barátomnak aki teszi amit mondtam. 

-Mi az mit láttál?- néz rám hatalmas szemekkel. 

-Ott!!! - mutatom a képet, amin egy ismerős alak tűnik fel. 

-Mi a faszom?? 

-És nézd csak, ahhoz a géphez ült. Azt mondtad arról törték fel a telomat, és írták Jiminnek. 

-Igen! - csapja fejbe magát barátom, és egyből kinyomtatja a felvétel képet a lehetséges elkövetőről.

-Gyere megyünk a rendőrségre. 

-Deeee… 

-Nincs de! Kim nyomozónak szólunk, és elmondunk neki mindent. 

-Mindent? - kérdezek vissza idegesen. 

-IGEN jól hallottad! - fog a kezemre és el kezd kifelé húzni a lakásból. 

Hamar az örsre értünk én vonakodva, de kiszálltam a kocsiból, míg Namjoon hatalmas léptekkel szelte át a parkoló az épületig. A recepcióhoz érve kifújtam magam és az ott álló tisztre néztem. 

-Johhh napot Kim nyomozóval szeretnénk beszélni. Nagyon fontos!- tettem hozzá a mondókámhoz, mivel sürgős. A fiatal srác se szó, se beszéd el is ment szólni neki. Kész örökkévalóság volt, mire visszajött. 

-Sajnálom nincs bent csak a társa. - közli a rideg tényeket. 

-Nagyon köszönöm. - meghajoltam és hamar kisiettünk az épületből. Sietve a kocsi felé vettem az irányt, majd gyorsan beültünk. 

-Add a telefonod! - szól nekem barátom és felém nyújtotta  a kezét. 

-Minek az neked?? - nézek rá kérdőn. 

-Istenem ne tökölj add már…! - kiabál rám ami nagyon meglep hisz soha nem emeletre még fel a hangját velem szemben. Idegesen átadtam neki mire ő elővett egy laprágót és a  fémes papírt  levette róla. Össze hajtogatta, majd belefújt, ami egy sípoló hangot adott ki. Majd oda tartotta a készüléket és újra belefújt. A telefonom teljesen meghülyült, és fel-le villogott. Majd még nyomkodott valamit rajta és vissza adta nekem. 

-Mi a francot csináltál? - kérdezem tőle csodálkozva. 

-Le titkosítottam a számod, és ingyen tudsz telefonálni. Most hívd fel Kim nyomozott! - válaszol nekem már higgadtabban. Hamar elő szedtem a kis papírt amit adott és gyorsan be tárcsáztam számát. Alig három csörgés után már bele is szólt a nyomozó. 

-Halló Kim Joo nyomozó. 

-Jó napot kívánok Jungkook vagyok. 

-Ahhh szia Kook. De hogy hogy magán telefonról… - barátom kikapta a kezéből a telefont és ő kezdett beszélni. 

-Namjoon vagyok találkozunk a belvárosban a 6. utca sarkánál van egy kávézó. Kb fél óra múlva!

-....

-Jimin elrablásával kapcsolatban. 

-... 

-Egyedül jöjjön! Ez fontos, és ne szóljon senkinek. 

-... 

-Ott leszünk! Viszonthallásra. - evvel le is tette a készüléket, és vissza adta nekem. 

-Mi a?????!!! 

-Induljunk. - szól rám barátom és evvel gyújtás is adtam a kocsira. Kb 20 perc alatt értünk a megbeszélt találka helyre. Amikor beléptünk a hangulatos kis helységbe Nam biccentett a pultosnak, és egyből az ajtóhoz lépett, majd a nyitva feliratot zárva feliratra cserélte. Mi hamar leültünk egy eldugott boxba, és vártunk. A tenyerem izzad és a lábam járt az asztala alatt. Olyan ideges voltam, hogy szerintem szét tudtam volna valakit csapni abba a percben. Mire a nyomozó is befutott! Hamar helyet foglalt velünk szemben és kérdőn nézett ránk. 

-Nos? Miért kellett ide jöjjek?- bombáz minket a kérdésekkel. 

-Szeretnék illően bemutatkozni. - szólal meg barátom mellettem. 

-Micsoda? Bemutatkozni?! Hisz tudom ki vagy Kim Namjoon Jk barátja. - dől hátra a székén, és össze fonja a karját a mellkasa előtt. 

-Akkor helyesbítek Kim Namjoon vagyok más néven Egér! És van itt egy nagyobb probléma. - tolja a döbbent nyomozó elé a mappát, amiben az igazság lapul. 

-E… egér?! Mármint az az egér aki feltört a Kékház biztonsági rendszerét? - kérdi kikerekedett szemekkel 

-Az csak véletlen volt. De igen az! - neveti el a mondat végét barátom. 

-Idősebbnek hittelek! - néz rá kikerekedett szemekkel. 

-De most vissza a lényegre. Abban a mappában van valami, ami miatt ide hívtuk magát? - tekintete a mappára téved a keze alatt. Lassan ki nyitja és elkezdi tanulmányozni a papírokat és a fényképeket, amit Nam kinyomtatott. 

-Ez nem lehet hisz jól ismerem! Ez biztos tévedés. - hüledezik a nyomozó a képek láttán. 

-Nem. Ez a rideg valóság! És azonnal cselekednünk kell! Jimin érdekében és a nyomozás véget is. - szól közbe Nam. 

-És mit csináljak?? - kérdez vissza a nyomozó. 

-Először is adja ide a telefonját. - nyújtja ki a kezét barátom a készüléket kérve. Amit Joo át is ad készségesen. Majd ugyanazt megcsinálta a készüléken mint az enyémen. 

-Így nem tudja senki lenyomozni a hívásokat. - jelenti ki a mellettem ülő. 

-Köszönöm. És hogyan tovább? 

-Hívja fel innen Lee nyomozót és küldje ki a kávézóba. A többit én intézem. - nézek a két agytrösztre idegesen. Amit hamar el is intéz a nyomozó és várunk. Közben Nam kicsapta a laptopja, és rá csatlakozott a kávézó biztonsági kamera rendszerére. Miközben vártunk barátom utána nézett pár dolognak ami érdekelhet minket. 

-Azta kurva!!!! Megvan! - kiált fel Nam a gép elől. 

-Mi? Mi van meg? - kérdezünk vissza feszülten mindketten. 

-Nézd! - mutat a monitor felé. És elkezdek serényen olvasni. De amikor megláttam egy ismerős nevét a vér is meghűlt bennem. 

-Ez ne… nem lehet igaz. Mostohatestvérek? Jézusom… végig segített neki. És az orrunknál fogva vezetett minket. - csapom fejbe magam a sokk miatt. 

-Nyugi Jk oké. Meg lehet találni őt! Ha meg segített neki, akkor biztos tudja hol bujkál, és tartja fogva Jimint. - jegyzi meg higgadtan a nyomozó. 

-Azonnal meg kell keresni őt! - jelentem ki határozottan. 

-Ne olyan hevesen Kook először tőrbe kell csalni. És utána vallani fog. 

-Nekem már van is egy tervem, hogy csaljuk lépre Lee Chot. 

Talán hamarabb megtalállak Chim, csak még egy kicsit tarts ki. 


Jimin szemszöge. 

Egy sötét nyirkos helyiségben ébredtem fel és a szememen még mindig egy textil van. Ami megakadályozása abba, hogy lássam a teret magam körül. Ekkor egy kopogó hangot hallok meg, ami ritmusosan cseng, majd megállt és nyílt egy ajtó. Ami szerintem vasból lehetett, mert nagyon nyikorgott, majd kongó hangot adott ki. Meg sem mertem moccani mindaddig, amíg le nem vette az a valaki a szemkötőmet. Lassan vezettem körbe hunyorgó tekintettem a pince szerűségben. Amint realizáltam hol is vagyok millió egy emlék tört rám, újra és újra rettegés száguldott végig a testemen. Majd az előttem állóra néztem és alig hittem a szememnek. 

Jézusom hisz ez….