Jungkook szemszöge.


Amint fel értem az igazgatóhoz Taemin barátom is ott állt a folyosón. Lassan közelítette felé, és egy fejbiccentéssel köszöntem neki. 

-Szia hát te? - teszem fel neki a kérdésem. 

-Hali. Passz egy srác kimért az óráról. Te? 

-Detto. Fogalmam sincs mi történhetett. - válaszolom neki vállat vonva. Ekkor egy egyenruhás tiszt lépett ki az ajtón, majd ránk nézett. 

-Gyertek be! - szólít fel mindkettőnket. Hirtelen egymásra néztünk csodálkozva, lassan be is léptünk a helyiségbe. Ahol másik két rendőr ült a igazgató társaságába. Félve lépkedtünk közelebb, és leültünk a másik két székre velük szemben. 

-Szóval fiúk. Azért hívtalak ide titeket, mert egy fontos dolgot szeretnék kideríteni.-kezd bele az intézmény vezető.

-Ez kié? - szólal meg az egyik tiszt és felmutat egy kicsi zacskót benne egy cigivel, ha jól látom. 

-Nem az enyém! - válaszolunk nekik egyszerre, és csodálkozva összenézünk. 

-Maga Jeon Jungkook? - kérdezi a nevem a jobb oldali tag. Mire bólintok és a papír halomra néz maga előtt. - Magának rengeteg balhéja volt az iskolában. Azt tudja, hogy a legutolsó verekedés miatt akár börtönbe is kerülhet? De ezért....! - mutatja fel nekem megint a nejlont. 

-De… az csak önvédelem volt. - fejtem ki neki a verekedés okát, amikor is szöget üt a fejembe egy kérdés, aminek hangot is adok. - Az micsoda? - mutatók a keze felé. 

-Ez egy füves cigaretta! Srácok mondjátok meg az igazat. Ti szívjátok ezt a szemetet? - néz rám a rendőr aztán Taemin barátomra, amikor is leesik a 20 filléres. 

-Maguk azt hiszik cigizünk az iskolában? - kérdezek vissza már idegesen. 

-Figyeljetek. Megértem ha szívjátok ellazít meg minden, de ez nem játék. Egy névtelen telefonálótól kaptuk a füles ma reggel. Ezeket pedig a ti szekrényetekbe találtuk. Tehát minden adott, csak mondjátok meg az igazat. Honnan szereztétek?-darálja el a bal oldali egyenruhás pasi. 

-De én nem szívok ilyet! Értsék meg kérem. - válaszol kétségbeesetten a mellettem ülő. 

-Nem az enyém! - jelentem ki higgadtan. - De ha nem hisznek nekünk, miért nem csinálnak vérvizsgálatot? A vérből bármit ki lehet mutatni. - folytatom tovább az eszme futtatásomat. 

-Igen már gondoltunk erre. Ezért is hívtunk ide titeket. Nemsokára ideér az egyik kollégánk az örsről, és leveszi a mintákat. - válaszol a középső tag. De vajon kinek az érdeke lehet minket besározni? Ez annyira furcsa, és hihetetlen. Meg kinek lehetett hozzáférése a szekrényekhez, igaz bárki bele rakhatta. Vakarom meg a tarkómat zavartan, mert nem értek semmit sem. Ekkor a csengő hangja töri meg a csendet, és én kezdek egyre jobban ideges lenni, ahogy Taemin is mellettem. Szegény Jimin biztos meg van ijedve. Ki kell találják valami, muszáj írnom neki. 

-El… elnézést kimehetnek a mosdóba? - kérdezem tőlük higgadtságot színlelve. 

-Persze, de mindent hagyjon itt! - szólít fel a rendőr, majd felállt a székből, és hozzám lépett. Nagy sóhajt engedtem ki majd engedelmeskedve, szép lássa a kipakoltam a zsebeimet. De már így nincs értelme mosdóba menni. A kurva életbe! Káromkodok magamban ,és úgy szét tudnék csapni valamit idegemben. Lassan elindulok kifelé az egyik tisztel a sarkamban. Hát ez rohadt jó… még ez is. Most akkor ez mérni fogja meddig hugyozok vagy mi?! Mérgelődök magamban tovább a mosdó felé haladva. Gyorsan bementem elvégeztem a dolgom, és a csengő újra megszólalt. Vagyis az utolsó óra elkezdődött. Remélem Chim nem rémült meg nagyon. Minél hamarabb el kell szabaduljak innen. Haza kell vinnem Jimint… megígértem neki. Fejem leszegve indultam vissza az irodába, amikor benyitottunk 4 szempár szegeződött ránk. Nagyszerű még mindig nincs itt ez a faszi aki levenné a vért! Csapom magam homlokon, majd lassan vissza battyogok az ülőhelyemre. Bő fél órával később kopogás ütni meg a fülem, és a falap felé fordulunk mindannyian. Lássatok csodát végre itt van, aki megszabadít engem innen. Adok hálát istennek magamban. Hamar le pakol az asztalra és mindent előszedett a táskájából. Gyorsan át estünk a tűszúráson, majd feszült figyelemmel néztük barátommal a gyors teszt eredményét, ami fehér maradt. Tehát negatív. Nézek rájuk elismerően. 

-Ez még nem jelent semmit! - jelenti ki a tiszt velünk szemben. 

-De nekem igen! Az, hogy ártatlanok vagyunk mindketten. - jegyzem meg hangosan és barátomra nézek, aki csak elismerően bólogatott. Erre a középső pasi sóhajt egy nagyon és összecsapja az előtte lévő mappát, majd felállt . 

-Figyelni fogunk titeket! - mondja elismerően nekünk és végre valahára kijutunk ebből az abszurd helyzetből. A folyosón végig sietve szaladok be az utolsó óra teremébe, de már üres. 

-Jk nyugi! Lehet a kocsidnál vár Jimin. Tudod, hogy nélkülünk nem mer elindulni. - fejti ki a véleményét Taemin. Mire a parkolóba rohanunk, de ott sincs Jimin! Idegesen kapom ki a zsebemből a telefonomat, és nyitom meg a messenger alkalmazás. Majd elkezdek neki pötyögni.

Jeon Jungkook. 
Jimin hol vagy? Itt várunk a parkolóban! 

Hamar a küldés gombra nyomtam, de nem ment át az üzenet, csak üres pipa díszelgett a szöveg jobb sarkában. Erre eldöntött egyfajta pánik, ideg de most nem borulhatok ki. Taemin barátom is írt neki de ugyan az. Ekkor már nagyon  ideges voltam, és feltárcsáztam a számát, de az automata szólalt meg. 

"A hívott szám pillanatnyilag nem elérhető, ismételje meg a hívás később!". Elemelem a készüléket a fülemtől, és a csak kijelzőt  tudtam bámulni. 

Merre vagy kicsi Jiminie!!! 



Sziasztok csajok. Hát itt a folytatás a dolognak. Kinek mi a furcsa!?!?!?

Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️