A kávézóban ülve arra jöttem rá, hogy én többet érzek Jimin iránt, mint az gondoltam volna valaha is. És ezért van az az érzés amikor rá gondolok. Milyen érzések is ezek? Hát...minden apró kis mozdulata hiányzik úgy, ahogy ő maga is. A kedves mosolya, a kecses mozdulatai, olyan mintha balettozott volna annyira finoman használja a kezét a jelbeszédhez, a gyönyörű szőke haja, amin megcsillan a szélben, ha megfújja, és a szemei hmmm… az a tekintetett soha nem felejtem el. Annyi szomorúság van benne ,na meg fájdalom, mintha a világ összes fájdalmat egy törékeny testbe lenne bezárva és próbálja feldolgozni azt. Ami persze nem megy neki ezért kell segítség. Én nem is értem, hogy lehet valaki ennyi törékeny, de mégis erős. A mai napig nem tudom mikor szerettem bele a szőkeségembe, de megtörtént. Viszont nem tudom, hogyan közelítsek majd felé!. Annyi minden kavarog a fejemben csoda, hogy még nem bolondultam meg. Ekkor barátom hangját hallottam meg… 

-Kook, Joo gyertek! Ezt nézzétek …. - mutat a monitor felé csodálkozva. - Megérkezett a kávézóba, de nem ment be. - jelenti ki Nam. Erre Joo nyomozó odalépett, és szemügyre vette a történéseket.
- Hívd fel! Most. Lássuk mit fog csinálni. - szólalok meg én is. 
-Jó pillanat! - így elszaladt az üzlet nyilvános telefonjához, és elkezdte be tárcsázni a kívánt számot. Namjoon addig a monitor bámulta az eseményeket figyelte. 

-Vegyél fel mindent. - súgom oda barátomnak aki csinálta, amit mondtam. Majd bő 5 perc múlva visszajött hozzánk a nyomozó és kérdőn nézett ránk. 

-Na mi volt?! - kérdezte feszülten. 

-Hát… telefonált Lee nyomozó, de közben egy pasitól valamit átvett, és elhajtott a helyszínről. De nem tudom merre… - vágok közbe hirtelen barátom eszme futtatásába. 

-És a GPS koordinátái? Azt tudod követni te mondtad! -kérdezek rá a dologra.

-BAZD MEG… hát persze - csapja magát fejbe hirtelen. - Egy pillanat türelmet kérek. Joo kérem Lee telefonszámát! - szól a mellette állóhoz. Kim nyomozó hamar megtalálta, és már diktálta is barátomnak. Néhány billentyű ütés után, már jöttek is az adatok. És a térképen követjük nyomon, hogy merre is tart most pontosan. Ahogy látom kifelé halad tehát elhagyta a várost. Mennyire kis beszari alak… jegyzem meg magamban, amíg a térképen a villogó kis pöttyöt néztem. Kb 20 perc bambulás és csend után, ami ránk telepedett a feszültség miatt Namjoon hirtelen kiáltott fel, és bennem az ütő is megállt egy percre. 

-NÉZZÉTEK MEGÁLLT ÉS OTT VAN JÓ PÁR PERCE. Lehet ő tartja fogva Jimint?! -kapkodja a fejét kettőnk között.

-Hol van most pontosan? - kérdezi a beavatott rendőr barátomtól. 

-A közeli erdőben a főúttól kb 10 km-re. Miért kérdezed? 

-Mert oda megyek. Jössz Jungkook? - kérdezi tőlem, amire egyből mellé pattanok indulásra készen.
- Hívj ha elindult… - dobja oda a telefonját a gép előtt ülőnek, aki egy kézzel elkapta, és maga mellé tette le az asztalra. 

-Rendben nagyon vigyázz Jk. - szólt ide nekem. 

-Sose félts! - majd ezek után kisietünk a helységből. Hamar kocsiba pattantunk, majd padlógázzal száguldottunk ki a városból. Ekkor telefonom csörrent meg és gyorsan felkapom. 

-Mond!? -szólok bele.

-Menjetek azon az úton tovább és kb 1 km után lesz a bal kanyar egy földútra. Azon menjetek tovább. 

-Rendben. Még ott van?- kérdezem idegesen. 

-Igen úgyhogy óvatosan és Kook!? Ne hősködj. - jegyzi meg barátom a telefon túl végéről.

-Én soha… - próbálok nevetni kisebb nagyobb sikerrel. - Hívj ha van változás! Szia. - evvel le is csaptam a telefont és az utat figyeltem. Majd elérkeztünk a bal kanyarhoz. 

-Nézd Joo itt fordulj le! - szólok a sofőrnek aki készségesen teszi amit mondok. Hosszú zötykölődés után meg is láttam a másik járművet, de sehol nem senki. 

-Nézd ott van… - szólalok fel és ekkor Joo lekapcsolta a fényszórók, majd úgy álltunk meg egy nagyobb bokor csoport takarásában. 

-Figyelj ha kiszálltunk csak halkan zárd be az ajtót. És ne… - vágok közbe a mondatában hisz tudom mit akar mondani. 

-Tudom tudom ne hősködjek. - fejezem be egy szem forgatással. 

-Pontosan! Na induljunk. - száll ki halkan és egy kis kattanást lehetett csak hallani ajtócsukás téren. Én is ugyan így tettem, majd csendben oda settenkedtünk a házhoz. Joo beénezett az ablakon, de senkit nem látott odabent így kicsit bátrabban léptünk be a kis faház helyiségébe. A szoba közepén egy nagy papír halom feküdt az asztalon, és a falon rengeteg papír, fénykép volt feltűzdelve. Lassan a fényképekhez léptem, hogy jobban szemügyre vegyem és akkor láttam meg... 

-Ezek… mind rólunk készültek. - jegyzem meg halkan mire barátom is mellém lépett. 

-Tehát előre kitervelték az egészet. - csapja magát fejbe a megvilágosodás miatt. Lassan nézek körbe és a papírhalom felé veszem az irányt. Egyesével emelgetem fel őket és kezdem el olvasni, mikor is egy ismeretlen nevet vélek felfedezni egy kis könyv szerűségen. Chiho Kitomi ez meg ki a fene? Teszem fel magamnak a költői kérdést és a kíváncsiságom vezérelve fellapoztam a megsárgult lapokat. Akkor esett le, hogy ez micsoda is valójában. Hiszen ez egy árvaházi kis könyv. Rengeteg név és intézmény név áll benne. Ahogy pörgetem a lapokat elérek az utolsó oldalhoz. Ott viszont egy nem túl meglepő dolgot fedeztem fel. Örökbefogadó családnév :Lee, örökbefogadás dátuma 1993.07.02. 

-Nézd! - szólalok fel egy kicsit hangosabban a kelleténél. És fel tartom a kis könyvet. Joo barátom azonnal ide siet hozzám és ő is szemügyre vette. Addig én tovább kutakodok az asztalon lévő sárga lapok között. Amikor is egy önéletrajz akad a kezembe. Hong Feng név áll rajta, vagyis a suli doki. Akit mi börtönbe juttatunk. De valami nem stimmel… 

-Add csak egy kicsit? - fordulok a nyomozó felé a papírlappal, aki készségesen át adja a kis könyvet, majd tanulmányozni kezdem a két fotót. És akkor jövök rá, hogy… 

-Megvan! - kiáltok fel hangosan, mert rájöttem. - Tehát Hong Feng és Chiho Kitomi egy és ugyanaz a személy. - csodálkozol el, majd barátom befejezni az eszme futtatásom. 

-És Lee Cho mostoha testvére. Itt a kapcsolat kettőjük között. - erre idegesen turok bele a papírokba, amikor is egy kis cetlin akad meg a  szemem, egy név és cím van rajta. 

Park Jimin 

Cim:xxxxxx… 

-Hé nem lehet, hogy itt tartják fogva Jimint? - mutatom felé a papírfecnit. 

-Hmmm egy próbát megér. Azonnal telefonálok az őrsre. - hamar ki sietett a házból én viszont még egy kicsit kutakodtam és mit látnak szemeim, egy közkórház ambuláns lapját. Jobb és bal kézen mély vágások, pszichológus javasolnak Fengnek. Hamar keresek tovább, amikor is egy olyan intézmény néven akad meg a szemem, amit már egyszer láttam de most hirtelen nem ugrik be. 

-Kook gyere!- hallom meg kintről a nevem, amire gyorsan összekaptam magam, és a papírokat majd ki siettem a házból. Gyorsan beültem a kocsiba és indultunk is vissza a civilizációba. 

Jimin lehet megtaláltalak, csak még egy kicsit tarts ki!