Jimin szemszöge. 



Jó pár hét eltelt már és Jungkookot kiengedtek a kórházból. Otthon lábadozik tovább amibe nekem is sok közöm is van. Mivel szeretem őt. Igen, igen úgy szerelmes vagyok belé. Bár nem tudom ő ugyanígy érez-e de nekem ez is elég, hogy vele lehetek. Kook szépen gyógyult minden héten jár kontrollra a kórházba és ezen a héten a varratokat is kiszedik neki. Végre úgy mozoghat, ahogy szeretne, és nem lesz senki segítségére szorulva még az enyémre se. Így nem lesz több ürügyem, hogy mellette legyek. Pedig ez a leghőbb vágyam… mellette biztonságba érzem magam és semmitől, senkitől nem félek. Úgy érzem mintha legyőzhetetlen lennék. Gondolat menetemből telefonom csörgése rántott vissza a csúfos jelenbe. Hamar előszedtem a zsebemből és a kijelzőjét néztem Kook anyukája keres… felvegyem, vagy talán ne? Mit is akarhat tőlem ő! Pár perc gondolkodás után a zöld ikon felé húztam az ujjam, de pont letette. Csodálkozva néztem a készülékem mikor újra felvillanó a neve ekkor már biztosabban húztam el az ujjam majd emeltem a fülemhez a telefont. 

-Halló. - szoltam bele kedvesen. 

-Szia Jimin végre. Csak azért telefonálok, mert el kell utazzak a másik városba egy konferenciára. Pár nap lenne, remélem ezt az időt nálunk töltöd! - darálja le nekem a mondandóját.

-Öhm…rendben, ha Jungkooknak nincs ellene kifogása. - egyeznek bele a dologba egyből. 

-Oh ugyan már szerintem örülne neki. - kuncogott egyet a telefonba. 

-Akkor jó délután megyek is. - válaszoltam neki határozottan.

-Köszönöm Chim. Akkor majd pár nap múlva… szia. 

-Igazán nincs mit. Viszonthallásra. - köszöntem el illedelmesen majd leraktam a telefont. Az ágyamon ülve bámultam magam elé. És akkor tudatosult bennem, hogy jó pár napig együtt leszek vele. Azt sem tudom majd, hogyan viselkedjek vele. De mindegy is, csak barátok vagyunk és csak barátként szeret nem akarok többet belegondolni mint ami. Sóhajtottam nagyon eszmefuttatásom végére, és elkezdtem pakolni a ruháimat egy sporttáskába. Amint készen lettem elindultam Kook-ék felé, aki most csak egyedül van otthon. Hatalmas gonboc nőtt a torkomban mire a házuk elé értem, majd reszkető kézzel nyúltam a csengő felé, és megnyomtam azt. Nem telt bele pár másodperc már nyílt az ajtó és egy mosolygós Jungkook állt velem szemben. 

-Szia Jimin. - köszönt vidáman nekem. 

-Szi… szia Kook. - viszonoztam köszönésére, de a dadogásom 7 éves korom óta elmúlt, most viszont ismét itt van velem és megkeseríti a dolgaimat. 

-Gyere be. Látom anya felhívott. - mondja kuncogva az előszobába érve. Gyorsan levettem a cipőm és tovább mentem a nappali felé. - Jimin elkészített anya a vendégszoba neked oda beviheted a táskád. - szólt ismét hozzám mire csak bólintottam és elindultam az említett szoba felé. Belépve a helyiségbe a szekrény mellé tettem le a cuccom és elővettem belőle egy mackót, egy régi kinyúlt pólót. Csak természetesen, nyugi Jimin ő csak Kook! Nem lesz semmi baj. - próbáltam nyugtatni magam kisebb-nagyobb sikerrel ment is. Majd elindultam vissza a nappali felé. Elmém főszereplője a kanapén fetrengett és valami unalmas műsort nézett. 

-Mit csinálsz? Mit szeretnél enni? - bombázóm meg a kérdéseimmel. 

-Tv-t nézek, de unatkozok. Nem sütünk inkább valami finomat? - kérdezi tőle hatalmas boci szemekkel. Amit csak meg mosolyogni tudtam hirtelen. 

-Hmm… mondjuk muffin? Az neked jó? 

-Nekem mindegy csak süti legyen. - jegyzi meg nekem határozottan, mire csak bólintottam és a konyha irányába indultam meg. A hűtőből kivettem a tojást, majd a szekrényből a többi hozzávalót. De a liszt a legmagasabb polcon volt, amit még lábujjhegyen sem értem el. Így nagy gebeszkedésem közben egy meleg mellkas ért a hátamhoz, majd simult hozzám teljesen. A lehelete borzongással töltött el, mire becsukta a szemem és élveztem az ilyesfajta közelséget felőle. 

-Segítek kis tücsök. - szólt hozzám, de ez más hangszín volt, mint amit eddig hallottam tőle. Ez tele volt vággyal és vadsággal. Viszont megrémített ez az egész ugyanis én segíteni vagyok itt nem pont azért! De milyen jó is lenne ha ő is azt érezné irántam, mint én ő iránta. 

-Köszönöm. - sütöttem le a tekintettem és a kezemben lévő nagyobb tálat kezdtem mustrálni, mintha olyan érdekes lenne. Hamar kiszortam a tálba a lisztet, majd adtam volna hozzá a sütőport de Kook ezt nem hagyta. Még mindig a hátam mögött állt és engem nézett, majd egy óvatlan pillanatban elkezdte az oldalamat csikizni, mire annyira megugrottam, hogy a fején landolt a tál liszt. Mire realizáltam mit is tettem addig tekintettem rá vezettem és a nevetésemet próbáltam vissza nyelni. De nem nagyon ment, így halkan kuncogni kezdtem a lisztes Jungkook fején. 

-Szerinted ez vicces? - néz rám, és magára mutat a kezével. Mire nemlegesen rázni kezdtem a fejem, de a nevetés egyre jobban ki akart törni belőlem. 

-Ne… nem… - kezdtem egyre jobban nevetni, hirtelen megrázta a fejét és minden csupa fehér lett engem is bele érte. 

-FUSS… - hajolt hozzám közelebb. És ekkor totál elnevettem magam, majd megiramodtam a nappali felé. Ahol egy kis macska egér játékot játszottunk a kanapénak köszönhetően, mire egy óvatlan pillanatban a lépcső felé vettem az irányt. De már Kook is kacagott önfeledten, amit annyira imádok benne. Hamar fel siettem a fokokon, Kook is követett és a szobája előtt utolért majd a csuklómra fogott. Hirtelen rántott vissza és a falnak lökött kezeit a fejem mellett a falnak csapta és úgy zárta el a menekülési utamat. 

-Megvagy! - nevetett lihegve, majd egyik kezével arcomra simított. - Olyan szépek a szemeid, és az arcod… ahh sa… sajnálom. - kezdett el szabadkozni és ellökte magát a faltól így tőlem is. 

-Ne.. nem történt semmi baj! - válaszoltam neki közben arcom a piros minden árnyalatában játszott. 

-Nem tudom mi ütött belém. Ha veled vagyok minden olyan könnyed, és egyszerű. Imádok veled lenni. Hallani, ahogy nevetsz, nézni pufok arcod, érezni az illatod, meg szeretné…. - halkult el teljesen a mondat végére és így nem értettem mit akart mondani. Lehet, hogy… talán… nem az teljesen kizárt. Hogyan is szerethetne engem, jó oké szeret de úgy mint egy barátot. Én viszont ezen a szinten túl léptem, amikor a golyó elé ugrott miattam. Gyorsan összeszedtem a gondolataimat és óvatosan rákérdeztem. 

-Mit szeretnél? - néztem rá félve  ekkor felém fordult és élesen szívta be a levegőt a fogai közt. Olyan volt mint egy dúvad aki megvadult. Hirtelen tekintetünk összes kapcsolódott, és csak bámulni tudtuk egymást. 

-Ezt!!! - adta egy szavas válaszát és hirtelen mart ajkaimra. Én egy pillanatra lesokkolódtam, de pár másodperc után rendeztem a gondolataimat és viszonozta heves csókjait. Nyelveink találkoztak egymással egy gyors táncba kezdtek. Ahogy a két nyálas izlelőszerv össze ért a gyomrom megremegett, és ezernyi pillangó kezdett verdesni a mellkasomba egyszerre. Kezeim automatikusan kulcsoltam össze nyaka körül így húzva magamhoz közelebb, mire hatalmas mancsát a derekamra helyezte és óvatosan végigsimított a combomig. Kezei lábam alá értek, és egy kis ugrással az ölébe érkeztem persze a csókot meg nem szakítva. Így indult el velem a szoba felé ami tőlünk 2 lépésre volt. Finoman berúgta az ajtót és beléptünk az ő szentéjébe. Lábával becsukta a falapot és az ágy felé kezdett lépkedni. Finoman a matracra tett, majd fölém tornyosulva folytattuk szenvedélyes csók csatánkat. Lihegve váltunk el egymás mézédes ajkaitól és néztem szemébe. De csak vágyat láttam benne na meg persze mást is de az lehet csak a helyezett adta vagy csak én kepleztem be. Viszont akkor is jó érzés volt az övé lett az első csókom, és lehet ma este én is.