Jelmagyarázt.
Jimin jelbeszédét evvel (~) jelel fogom mutatni és dőlt betűvel.
❤️❤️❤️



"Hamar a szám elé kaptam a kezem és lefordultam tőle. Az nem lehet, hogy ő az… Jungkook." 

Gondolkodásomból egy kéz ránt vissza a valóságba ami a vállamon landolt. Hirtelen oda kaptam a tekintetem, de egy ismeretlen szempár nézett velem farkas szemét. 

-Szia Lee Taemin vagyok. És gondolom te vagy az új diák! - mutatkozik be nekem, de abba a pillanatban esik le, hogy ki is ő valójában. Nagyon megörültem neki hisz évek óta nem láttam, és azt sem tudtam hol vehetem fel vele a kapcsolatot. Eszme futtatásomból Lee keze ránt ki. Hamar kapcsoltam és egy hatalmas ölelésben részesítettem. Ez amolyan örülök, hogy új látlak ölelés számomra. De kívülről lehet más jelent másnak. Én viszont nagyon örültem Lee viszontlátásának. 

    ~Szia Lee! Én vagyok az Park Jimin! Tudod az árvaházból. - mutogatom neki a mondandómat, mire látom, hogy neki is leesik ki is vagyok. És hatalmas mosollyal az arcán ölel meg most ő. 

-Jimin? Tényleg te vagy az? Jézusom… ezt nem hiszem el! - örvendezik nekem, amin csak mosolyogni tudok. 

-Héé Taemin menjen és vezesse körbe az új diákot. Nekem ezt el kell intéznem. - mutatott a két véres arcú fiúra akiket időközben két biztonsági őr szedett szét. 

-Rendben uram. - válaszolt a mellettem álló barátom. Majd kézen ragadott és maga után kezdett húzni. És képzeljétek itt tényleg minden nagyon modern. Megmutatta az infó termet, a kosárpályát, és még külön ebédlő is van. Én azt hittem csak egy snassz büfé lesz de nem. Amikor végeztünk kimentünk az udvarra és leültünk egy padra. 

-Tudod amikor örökbe fogadtak, és elmentem onnan nagyon hiányoztál nekem. Minden nap rád gondoltam, hogy mi lehet veled, és ki akar esetleg bántani. De most a sors újra egymás mellé sodort minket. - fejezi be a mondandóját és a vállamra teszi a kezét, majd megpaskolja azt. - Amúgy csak szólni szeretnék itt nem kotyogj mindenfélét. Főleg azt ne, hogy intézettis vagy. Mert nagyon sznob népség jár ide. 

    ~Figyelj szerintem kevesen vannak akik értik a jelbeszédet. Csak te! - kuncogom el a mondat végét, amit ő is megmosolyog. 

-Amúgy igazad van! De legalább tudunk normálisan beszélni. Ha kell én is használom a jelbeszédet. - jegyzi meg kezét széttárva. - Na de most már menjünk be, mert órád lesz, és nekem is. - csak bólintani tudtam, majd elindultunk vissza az épületbe. 

-Amúgy melyik osztályba jársz? - kérdezi tőlem. 

    ~A tizedik évfolyamba! - válaszolok neki, de hirtelen megtorpan és kétségbeesve megszorítja a kezem. ~Mi a baj? - kérdezem tőle. 

-Nagyon vigyázz magadra! Abba az osztályba jár az a fiú aki reggel összeverekedett Yoonginal. Nagyon agresszív, és alattomos típus. 

    ~Jó vigyázok! De nem tud semmit tenni ellenem, mert hát… Szóval érted!- mutogatom neki a megnyugtató szavakat, de rajta  egyre jobban eluralkodik a pánik. 

-Jól van. Óra után itt találkozunk. - válaszolt, majd váltunk szét a lépcső tetején. Én egy bólintással válaszoltam és elindultam az új osztályos felé. Amikor beléptem az összes szem rám szegeződött, és a hátsó sor utolsó padjában megpillantottam Jungkookot. Aki egy kaján molyost küldött felém. Nyelnem kellett, mert nem kicsit ijedtem meg tőle. Majd egy kedves hang ránt vissza bambulásomból. 

-Szervusz te vagy az új diák igaz? - intézi hozzám a kérdését a bent tartózkodó tanár. Csak bólogatni tudtam és remegve léptem beljebb a terembe. Megálltam a tanári asztal mellette és lesütöttem a tekintetem. - Szóval gyerekek hadd mutassam be nektek Park Jimint. Nemrég költöztem ide. Remélem segíteni fogtok neki mindenben. - meghajoltam, majd az egyetlen szabad padhoz mentem és leültem. 

-Szóval gyerekek holnap lesz egy tanulmányi kirándulásunk egy arborétumba. És… - nem tudta befejezni a tanár a mondatot mert valaki kopogott az ajtón. Egy "Tessék!" után nyílt a falap, és egy 40 éveiben járó nő lépett be rajta. 

-Elnézést, hogy megzavarom az órát de egy fontos telefonja van! - szabadkozik a nő neki. 

-Tudsz vigyázni a gyerekekre addig?- kérdezi. 

-Persze, de menj, mert fontosnak hangzott. 

-10 perc és visszajövök. - majd ezzel ki is lépett a teremből az osztályfőnököm. A helyettesítő tanár leült a tanári asztal elé helyezett székre, majd körbe pásztázza az osztály, de rajtam megakadt a szeme. 

-Szia te új vagy gondolom. Mutatkozó be kérlek. - kéri tőlem! Én viszont nem tudom mi tévő legyek, ezért csak remegve bólogattam neki. - Na nem kell szégyenlősködni. Állj fel nyugodtan nem esz meg senki. - az utolsó mondatára az osztály elkezdett halkan kuncogni. Így nagy nehezen felálltam, és meghajoltam a tanár előtt tisztelet gyanánt. Majd elkezdtem mutogatni a mondandómat, amit ő kikerekedett szemmel figyelt. Majd fejét csóválva csapott az asztalra. Nagyon megijedtem a hirtelen jött hangra, majd a mellettem lévő pad felől egy kellemes hangot hallottam meg. 

-Elnézést tanárnő, de ez jelbeszéd. Nem csak hadonászás.- jegyzi meg neki a barna hajú fiú. 

-És ha szabad tudnom mit hadonászott az előbb?- erre leszegtem a fejem, mert annyira megalázó volt a szituáció, hogy ott helyben tudtam volna elsüllyedni. 

-Park Jiminek hívják, és nemrég költöztek ide vidékről. 

-Értem. Üljön le. - válaszol nekem a már nem szimpatikus tanár. Ekkor oldalra néztem és enyhén biccentett a fejemmel neki köszönet gyanánt. Ekkor viszont kivágódott az ajtó és szeretett tanárom lépett be rajta. Majd sietett  kolléga nőjéhez akinek súgott valamit a fülébe, majd sietősen távozott. Az óra többi része zavartalanul eltelt,  a csengőt meghallva nyúltam a táskám után, és dobtam fel a vállamra. Majd egy kezet éreztem meg rajta. Enyhén megugrottam az érintésre majd lassan hátra néztem. 

-Szia én Kim Taehyung vagyok. - mutatkozik be nekem a srác aki kihúzott a csávából órán. Erre aprót biccentek, majd indulok el kifelé. A folyosóra érve Taehyung is velem tart, majd rengeteg kérdéssel kezdett bombázni. Ám ekkor egy lábba elbotlok, majd hirtelen a földön találom magam. Barátom hamar ide szalad hozzám és segít felállni. 

-Jézusom. Nagyon megütötted magad? Minden rendben? - vizslat körbe. 

-Na mi van néma fiú! Nagyon fájt? - hallom meg a hátam mögül, ezt az egy mondatot ami nagyon szarul esik nekem, és egy könnycsepp is ki bugyan a szememből. 

-Képzeld el fájt neki bazd meg! - kiabál rá a mellettem álló fiú. 

-Nem téged kérdeztelek Kim. Hanem a néma fiút. - nevetni el a mondat végét.

-Te tényleg paraszt vagy Jeon szállj le róla. - ekkor Taehyung ruháját megkapta húzza magához és néztek egymással farkas szemét. Én gyorsan közéjük ugrottam és újdonsült barátom kezére fogtam, hogy hagyja abba. De Jungkook hatalmas kezével könnyedén elsodort, majd a földre este ismét. Könnyes szemekkel néztem fel rájuk. Ekkor Taemi lépett mellém és guggolt le hozzám. 

-Héé jól vagy?? - tette fel a kérdését aggódva. Amire csak bólintani tudtam. És csak az előttem kialakult problémára tudtam koncentrálni. 

Mi lesz ebből? Kár volt ebbe a suliba jöjjek!