Jung szemszöge. 


Ahogy elmondta kinek a kije vagyok láttam a szemükben a döbbenetet, de a magas srác tekintetében mást is megpillantottam, dühöt és még valami mást is… 

-Te ki vagy? - tettem fel az első kérdésemet a sötét hajú felé. De nem igazán akart válaszolni, helyette ökölbe szorult a keze és felém kezdett el jönni. 

-Héé Kook állj már le! Ne az iskola előtt! - fogja vissza Taemin a másik fiút. 

-Hagyj… nem érdekel! Tudod, hogy ki ő egyáltalán? Ne védd már… - kiabált rá barátjára Kook, ha egyáltalán ez a neve. 

-Nem védek senkit, csak racionálisan gondolkodok. Előbb kérdezz, aztán üss, ha van rá indokod. - válaszolt neki higgadtan. 

-Nem tudok higgadt maradni. Miatta lett olyan Jimin amilyen! Érted miatta nem mert megszólalni hosszú évekig! - fordult felé, és a vállába marva beszélt hozzá. 

-Miért? Mit tett ő? - mutat rám a barna hajú kérdőn. 

-Elég! Azért engem is meghallgathatnátok mielőtt elítélnétek.- szóltam közbe a nagy diskurálásnak.

-És mi volna az?? - kérdezi agresszívan a magasabb srác. 

-Hadd mondjam el! De ne itt kérlek, üljünk be egy kávézóba. - tettem javaslatot nekik, mire egyöntetően bólintottam, majd a szemben lévő kávézó felé indultak el. Az öt perces út nagyon hosszúnak ígérkezett olyan volt mintha 1 órába telne oda érni. Csendben bementünk a kis helyiségbe majd a legtávolabbi boxba ültünk le, és csak egymást bámultuk.

-Nos! Feszült figyelemmel hallgatunk. - tette fel a kezét az asztalra, és az álla alatt összefonta azt, majd úgy nézett rám. 

-Huu, hol is kezdjem… - vágott közbe a barna hajú. 

-Hát az elején!!!- nézett rám hatalmas szemekkel. 

-Szóval… amikor Jimin kicsi volt én védtem meg mindig mindenkitől. Én voltam neki a nagy és erős bátyó. De amikor betöltöttem a tizenhetet minden megváltozott. Az… - vettem egy nagy levegőt és ki fújtam azt. -... az apánk egyik este részegen jött haza, és az én szobámba jött be. Aznap este elvesztettem a szüzességem. Másnap anyának elmondtam, de nem hitt nekem. És azután majdnem minden este molesztált sze… szexuálisan. Addig voltam nyugodt valamilyen szinten, amíg apa nem nyúlt hozzá Jiminhez. Ezekbe az időkben rossz társaságba is keveredtem, és a drogok adta repülésre rászoktam azokra. - fejemet lehajtva meséltem el nekik ezt. 

-Na várj várj… azt mondod apátok molesztált téged? És miért ölted meg őket? Jimint miért akartad megölni? - jött a kérdés Kooktól, ha tényleg így hívják. 

-Akkor drogok hatása alatt álltam, és apám megfenyegetett, ha nem csinálom azt amit ő mond akkor Jimint is meggyalázza. Ezt pedig nem hagyhattam. Jimint véletlenül sebesítettem meg. Nem volt szándékos. De a szüleim megérdemelték amit kaptak. - vakartam meg a tarkomat, mondandóm végére. 

-Ez akkor sem mentség. Jimint a némaságba taszítottad! És miattad árvaházba került. Fel fogod mit tettél? - akadt ki a velem szemben ülő. 

-Amúgy te ki vagy Jiminnek? - biccentettem a magasabb felé. 

-Ahhoz neked semmi közöd. - válaszolt nekem flegmán, mire a mellette ülő vállba bökte finoman. - Most mi van??? Rohadtul nincs köze már hozzá! - kiabált fel arogánsan. 

-Jungkook azért őt is megérthetnéd. Az öccsét védte meg magát. - fogott a vállára Taemin gyengéden. 

-Nem ez… elbasszta Jimin életét azzal, hogy megölte a szüleit. És majdnem őt is!- mart a vállába. 

-Én…. én már teljesen tiszta vagyok. És ezért engedtek ki a szanatóriumból. - néztem rájuk bünbánoan. 

-Az egy diliház volt. És ne a drogokra fogd azt amit tettél. - csapott az asztalra mindkét kezével a magasabb fiú.

-Héé állj már le egy kávézóban vagyunk. Ki fognak dobni… viselkedj!- rángatta meg a karját a mellette ülő. 

-Nem mentegetni akarom magam, de ez az igazság. Én sohasem akartam bántani az öcsémet. Értsetek meg kérlek. - néztem rájuk könyörgően. 

-Figyelni foglak! - szólalt meg a sötét hajú két ujjával a szemeire mutatott, majd rám. - Amúgy Jeon Jungkook vagyok, és ő itt Lee Taemin. - mutat magára, majd a barna hajú angyalomra. Enyhén elmosolyodtam és kezet ráztam velük. 

-És ha már a témáknál vagyunk! Taemin, hogy értette Jimin amit mondott?-szegezte neki a kérdés kerek- perec. Szegény srác se köpni, se nyelni nem tudott, de egy sóhajtás után szólásra nyitotta a száját. 

-Nos… de kérlek ez maradjon hármunk között.- bólintottunk egyszerre és nagy szemekkel néztünk rá mikor kezdi el.-Szóval én… én is ugyan abba az árvaházba éltem, amibe Jimin került. - hajtotta le a fejét félszegen. 

-Miii??? -nézett rá Kook kikerekedett szemekkel. 

-Igen. Én is egy senkiházi árva vagyok, ahogy a magadfajta szokta hívni. -kezdett el szipogni, majd kicsi kezével a szemeit kezdte törölgetni. 

-Huuu ez nekem sok mára… - fogott a fejére Jk. 

-Sa… sajnálom. De a hátam mögött akartam hagyni a múltam. És nem beszéltem erről senkinek. - kapott a keze után. Hirtelen kikapta a mancsát Taemin kezéből és a zsebébe kezdett kotorászni, mire a telefonját húzta ki belőle ami csörgött. 

-Jimin az!!! Maradjatok csendben. - piszegett le minket, és felvette a készüléket. - Halló. Jimin??-szólt bele.

-.... 

-Semmi baj. De most nem vagyok otthon kis tücsök. - válaszolt neki kedvesen. 

-.... 

-Egy kávézóban a sulival szemben. 

-.... 

-Miii? Ő ne… nem vagyok egyedül. - nézett ránk pánikolva. 

-.... 

-De jimin… kicsim!!! Halló??? - elemelte a telefont a fülétől és csodálkozva nézett rá. 

-Mi van? Mond már? - rángatta meg ruháját a barna. 

-I… ide jön. - ahogy kimondta ezt a két szót már nyílt is a kávézó ajtaja. Hirtelen oda kaptam a tekintettem és öcsém állt velem szemben teljes életnagyságban.