Jimin szemszöge. 



Azóta is az a nap jár az eszemben, amikor elindultam haza egyedül. Nem kellett volna! Most akkor nem lenne ez… és egyáltalán mit akar tőlem ez az őrült? Vajon keres valaki? Hiányzom-e valakinek? Biztos nem egy ilyen kis néma senki, aki még a széltől is megijedek ha úgy fúj. Jungkook és a többiek biztos élik a maguk kis életüket és nem hiányzom neki. Lehet így jobb talán, ha eltűnök nem jelentek már senkinek problémát. Igen mert az vagyok mindenkinek egy hatalmas nagy probléma, vagy gond. A nevelő szüleim is biztos így vélekednek rólam. "Háá nézzétek eltűnt végre a hisztis néma fiú." Ezt gondolhatják. Senki sem szeret engem egy néma lelkileg sérült, visszahúzódó, félek szar darab vagyok. Jk is biztos azért küldte azt az üzit, mert már unhatta, hogy folyton engem kell kísérgetnie. Biztos egy csinos lány karjaiban van és élvezi, hogy törődnek vele. Rövid kis eszme futtatásból egy könnycsepp ránt vissza a gondolataimból. Miért fáj ennyire ha erre gondolok? A szívem szakad ketté ha Jungkookon jár a fejemben és az, hogy mással van. Könnyeim már patakokban záporoznak a szememből de le törölni nem tudom őket. A vastag erős kötél masszívan tartja magát el nem eresztve vékony csuklómat, amibe már teljesen belefúródott. Kb pár nappal ezelőtt éreztem először mintha valami folyna végig a kezemen, de semmi olyan nem volt a közelemben amihez köthettem volna. Így arra jutottam magamban, hogy biztos a kötél megtette a hatását és felsértette a bőrömet. Könnyeim továbbra is csak hullanak megállíthatatlanul, ekkor a nagy és nehéz vasajtó nyikorogni kezdett és belépett ő, hogy kicsoda is hát Feng a volt iskola orvos. 

-Hát szép reggelt te némaság királya. Jaj mi történt? Csak nem a kis barátocskád jár a fejedben. Jaj mindjárt megsajnállak. - beszél hozzám gúnyosan, és a mondat végét is elneveti, mintha ez egy természetes dolog lenne. Hát lehet neki az, de nekem sajog a szívem. És pontosan Jungkook miatt! Mert ilyen aljas mondom elbánt velem. - Tudod van némi ráció, hogy néma vagy! Jól bírsz hallgatni, és a hallgatás nagy erény még neked is. Így elmondok egy titkot. De shhhh ez titok ne mondd el senkinek! - nevet gúnyosan, majd hozzám lép, és az arcom két oldalát megfogva néz mélyen a szemembe. - Én küldtem neked üzenetet akkor… - nevet tovább nekem pedig a sokktól csak még jobban hullanak a könnyeim. - Jaj most mit bömbölsz itt!!? Teljesen el eszed a kedvem az egész dologtól, pedig sok mindent terveztem neked mára! - nyalja meg perverzen a szája szélét, amitől nekem a hátamon is felállt a szőr, és kicsit remegni kezdtem. Majd egy hirtelen mozdulattal szakítja szét az ingem, majd esik neki a nyakamnak. Próbálok ki szabadulni, de nem sikerül, csak a kötél még jobban bele vájja magát a húsomban. Fáj nagyon fáj némán sirok egyre kétségbe esetten, amikor is egy hatalmas zajra lettem figyelmes és arra, hogy valaki el löki tőle ezt a pedofil állatot. Amiből én a földre kerültem és újfent a kezemen fekszek nem látok semmit csak a hangokból következtetek arra, hogy dulakodik valaki vele. Majd újra csend és egy ismerős illat csapja meg az orromat. Amikor kinyitom könnyes iriszeimet alig hiszek a szememnek Jungkookot pillantom meg. De ez biztos csak délibáb ezért újra lecsukom a szemeim és veszek egy mély levegőt, de nem merem kinyit. 

-Jimin istenem végre! - hallom meg ezt a mondatot, és úgy pattannak ki a szemeim mint akit fejbe csaptak. - Segítek… - evvel felállított a székkel majd kioldotta a csomót, ami isten tudja hány napja, vagy hete van a kezemen. - Mindjárt itt van az erősítés. - beszél hozzám még mindig az előttem álló de alig hiszek a fülemnek. Itt van! Megmentett! Amint kiszabadultak a kezeim szoros ölelésbe vonom, és újra néma zokogásban török ki a viszontlátás miatt. - Shhh most már minden rendben lesz! Nyugodj meg kicsim. - súgja ezeket a szavakat a fülembe, amitől lassacskán megnyugszok, és a sírásom is kezd alábbhagyni. Majd hatalmas nagy robaj úti meg a fülünket, kiabálás és cipő dobogást hallok meg fentről, ami egyre közelebb ér  hozzánk. Ami végül a pinceajtó előtt elhallgatott, és a nehéz vas ajtó új nyílik ki mint egy könnyű kis harmonika. Kb vagy hatan özönlenek be a kis helyiségbe, majd fogják le fogva tartómat. 

-Szép volt Jungkook. De mondta, hogy várj meg minket. - jegyzi meg egy idegen pasi az engem ölelőnek. 

-Sajnálom Joo de minden másodperc számított… - hajol el tőlem Jk, hogy a mentősök megtudjanak vizsgálni. Tekintettemmel csak a két beszélgető személyt tudom nézni, amikor is kintről hatalmas nagy kiabálás hallatszik és újra cipők kopogását hallok meg. Ami a pince ajtóban megállt. Oda kapom tekintettem és az őrült doki áll ott fegyverrel a kezében. A szobában megfagy még a levegő is, és senki sem mer mozdulni. 

-Tegye le a fegyvert! - szólítja fel egy ismeretlen hang őt, de csak tovább tartja a fegyvert rám szegezve.

 - Azt mondtam tegye le! - kiabál rá egy másik rendőr kintről, aminek semmi haszna. 

-Tegye le, vagy lőni fogok! - hallatszik mellőlem a mondat és amikor oda nézek Kook melletti pasi kezében is fegyver van. Jk csak aggódva néz rám, majd a fegyveres őrültre az ajtóban. Erre csak egy ördögi nevetést lehetett hallani… 

-Ha nem lehet az enyém senkié se legyen! - ordítja ,és ekkor hallottam meg egy fegyvert eldördülni, amire össze szorítottam a szemem. És vártam a fájdalmat de helyette, két ölelő kart éreztem meg, és egy ismerős illatot. Lassan nyitom ki a szemeimet és Jungkookot pillantom meg amit engem ölel át, de valami megváltozott az arcán. Majd térdre rogyva hullik le a földre élettelen teste. 




Sziasztok.
Sajnálom, hogy eddig nem volt rész de próbálom pótolni a dolgokat.
És remélem nem nagyon vagytok rám mérgesek.

Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️