12. Fejezet
Jungkook szemszöge.
Amint realizáltuk a helyzetet Taeminnel bepattantunk a kocsiba, és gyorsan Jiminék háza felé vettem az irányt. Út közben elfogott egy rossz érzés, ami egyre jobban nőt benne, ahogy közeledünk a célunk felé. A házuk előtt hamar kipattantunk a járműből és sietve tettük meg a távot a beállóról, a bejárati ajtóig. Egyszerre kezdtünk el kopogni, és csengetni mire a házvezetőnő ajtót nyitott.
-Jó napot fiatal urak. Miben segíthetek?- amivel nem foglalkoztunk csak félre toltuk az idős hölgyet, majd be sietünk a házba.
Taemin Jimin szüleit kereste én meg Jimin szobájába szaladtam.
-JIMIN!?? - nyitok be fenn hangom a szobába, de csak az üresen álló helyiség fogadott, ami a hangomtól kongott. Ekkor vissza lementem a nappaliba ahol már Jimin szülei próbálták elérni a fiúkat, sikertelenül.
-Taemin gáz van nincs a szobájába sem.- lépek be az említett helyiségbe. .
-Tudom a szülei sem tudják jól van. - jegyzi meg aggodalmasan.
-Elnézést, de be kell jelenteni az eltűnését!- lépek Jimin anyukája mellé, aki zokogva ül a kanapén. Majd rám néz könnyáztatta szemeivel.
-Szívem hívd fel a rendőrséget! Most! - hangzik el a nő szájából, majd a egy zsebkendővel elkezdi törölgetni a szemeit. Erre felállt a férfi és kiment a nappaliból ott hagyta minket a kétségek között. Én leültem Jimin anyukája mellé és próbáltam nyugtatgatni kisebb-nagyobb sikerrel. Kis idő múlva az idős férfi is visszatért, majd a kanapéra rogyott le. - Mi az? Beszélj már? - szólítja fel a felesége őt hisztérikus állapotban.
-Szóval azt mondták, hogy 24 órát kell várni mivel kiskorú. Utána be lehet jelenteni az eltűnését. - a mondat végére kezeibe temette az arcát a férfi. Taemin és én gyorsan egymásra néztünk, majd egy bólintással jelztük egymásnak, hogy menjünk.
-Mi most elmegyünk. Holnap jövünk újra. - mondom a két szülő felé és egy meghajlás után ki sietünk a házból. Ekkor szöget ütött valami a fejemben, aminek hangot is adtam.
-De Jimin nem jönne el a suliból egyedül önszántából. - jegyzem meg a mellettem sétáló barátomnak.
-Nem bizony. Én ismerem régóta, ha azt mondja neki valaki maradjon ott akkor ő egy tapodtat sem mozdul. - nézek rá kikerekedett szemekkel.
-Te ho… honnan ismered ennyire őt? - kérdezek rá az igazságra, amit tudok, de nem említem szó szerint a dolgot. Mire vesz egy mély levegőt és rám vezeti tekintetét.
-Ezt még senkinek nem mondtam el. De… Szóval Jimin és én… mi egy árvaházban voltunk. - fejezi be a mondatot, és ezzel el is halkul.
-Hogy mi van? Te is árva voltál? - kérdezek vissza csodálkozva.
-Igen… és innen ismerem Jimint. Ő soha nem tette ilyet. Pedig elég sok szart kapott eddig az élettől. - jegyzi meg minden tudóan, és közben beszálltunk a kocsiba.
-Haza vigyelek?- fordulok felé kérdően.
-Hát félútig jó lenne. Köszönöm. - majd ezek után csend telepedett ránk. Hamar odaértünk a nagyobb kereszteződéshez itt barátom hamar kipattant a járműből, és egy intés után el is ment. Végre egyedül lehettem a gondolataimmal és azzal a tudattal, hogy Taemin is árvaházi gyerek volt. Ekkor fejbe csapot a felismerés így hamar félre álltam és barátomat tárcsáztam be. Amint rányomtam a zöld kis ikonra alig csörgött 2 már fel is kapta a készüléket.
-Szasz Kook! Mi a pálya.? - jön egyből a kérdése.
-Hali Nam. Te figyi meg tudsz úgy találni valaki, hogy ki van kapcsolva a telefonja?- térek egyből a lényegre.
-Persze… csak kell a telefonszáma. Az tök lényegtelen, ha kivan kapcsolva. - válaszol nekem ami kicsit megnyugtat.
-Fasza...el...el mehetek hozzád?
-Hát… nem is tudom!! És ha követ valaki?
-Kerülő úton megyek… oké? Fontos lenne! - jegyzem meg neki.
-Rendben. Akkor várlak. Hali. - ahogy letettem a készüléket egyből beindítottam a kocsit. A fél órás út helyett, vagy 45 perc volt mire oda értem. Hamar kipattantam a járgányból, és szaladtam az 5 emeletes tömb felé. Sietve rontottam be az épületbe ami elhagyatott volt, de a léptem miatt zengett az egész lépcsőház. A kívánt ajtó elé érve kezdtem el eszeveszetten kopogtatni, mire a nálam jóval magasabb barna hajú srác ki nem nyitotta. Egy biccentéssel betessékelte, és egyből a nappaliba rontottam be.
-Na mi olyan sürgős? - jött utána nyugodtan, majd az ajtó félnek támaszkodva nézett rám.
-Emlékszel arra a srácra aki után nyomoztál nekem?
-Várj, hogy is… Park igaz?
-Igen Jimin. - mondtunk ki egyszerre a nevét.
-Szóval eltűnt. De ő nem szokott ilyet csinálni. A barátja állítás szerint. Szóval meg kéne keresd.
-Hmmm ez teszik egy kis nyomozósat kell játszani. -nevette el a mondat végét, és hamar elfoglalta a helyét a gépek előtt.
-Mondd a számot! - szólít fel mire fejből ledarálom neki. - Huuu mióta tudod te ennyire valakinek a számát? - néz rám kérdőn.
-Jaj most ne velem foglalkozz! - szólok rá mire elkezdi a klaviatúrán zongorázni.
-Na meg is van. Nézd! - mutat a monitorra. - Szóval még itt be volt kapcsolva, majd elindult.
-Te honnan tudod ezeket? - nézek rá értetlenül.
-A mobil kibocsát egy jelet, amit a legközelebbi vevő torony vesz így pontról pontra nyomon lehet követni bárkit. Érted?
-Nagyjából. És?
-Szóval. Nézd Jimin itt ment végig. - mutat a monitorra. - Hohóó itt van amit te keresel! - kiált fel Namjoon nekem, mert közben kimentem a konyhába egy pohár üdítőért. A hang hallatára vissza siettem és a tekintetemet a képernyőre szegeztem.
-Nézd itt megállt, és valahova beszáll! - jegyzi meg barátom.
-Ő nem száll be csak úgy egy idegen kocsiba.
-Hát pedig megtette.….
-Úristen! - kiáltok fel hirtelen dühömben. - ELRABOLTÁK!!- turok idegesen a hajban evvel próbálom levezetni a haragomat.
-Hé Jk nyugi lehet az egyik haverjánál van! - áll fel barátom és úgy próbál nyugtatgatni.
-NEM! HÁT NEM ÉRTED? NEKI NINCSENEK HAVERJAI! - rogyok le a kanapéra.
- Akkor be kell jelenteni!
-És mit mondjak? Hhaaa? Az egyik haverom Hacker és a barátomat lenyomozta??
-Nem érdekel most ez sem. Ha ez neked fontos akkor bevállalom.-válaszol nekem teljes komolysággal.
-Jóóó akkor telefonálok. - evvel elő is vettem a készüléket és be tárcsáztam az örs számát. Remélem azért hinni fognak nekünk.
Tarts ki Jimin!! Minden tőlem telhetőt megteszek.
Amint realizáltuk a helyzetet Taeminnel bepattantunk a kocsiba, és gyorsan Jiminék háza felé vettem az irányt. Út közben elfogott egy rossz érzés, ami egyre jobban nőt benne, ahogy közeledünk a célunk felé. A házuk előtt hamar kipattantunk a járműből és sietve tettük meg a távot a beállóról, a bejárati ajtóig. Egyszerre kezdtünk el kopogni, és csengetni mire a házvezetőnő ajtót nyitott.
-Jó napot fiatal urak. Miben segíthetek?- amivel nem foglalkoztunk csak félre toltuk az idős hölgyet, majd be sietünk a házba.
Taemin Jimin szüleit kereste én meg Jimin szobájába szaladtam.
-JIMIN!?? - nyitok be fenn hangom a szobába, de csak az üresen álló helyiség fogadott, ami a hangomtól kongott. Ekkor vissza lementem a nappaliba ahol már Jimin szülei próbálták elérni a fiúkat, sikertelenül.
-Taemin gáz van nincs a szobájába sem.- lépek be az említett helyiségbe. .
-Tudom a szülei sem tudják jól van. - jegyzi meg aggodalmasan.
-Elnézést, de be kell jelenteni az eltűnését!- lépek Jimin anyukája mellé, aki zokogva ül a kanapén. Majd rám néz könnyáztatta szemeivel.
-Szívem hívd fel a rendőrséget! Most! - hangzik el a nő szájából, majd a egy zsebkendővel elkezdi törölgetni a szemeit. Erre felállt a férfi és kiment a nappaliból ott hagyta minket a kétségek között. Én leültem Jimin anyukája mellé és próbáltam nyugtatgatni kisebb-nagyobb sikerrel. Kis idő múlva az idős férfi is visszatért, majd a kanapéra rogyott le. - Mi az? Beszélj már? - szólítja fel a felesége őt hisztérikus állapotban.
-Szóval azt mondták, hogy 24 órát kell várni mivel kiskorú. Utána be lehet jelenteni az eltűnését. - a mondat végére kezeibe temette az arcát a férfi. Taemin és én gyorsan egymásra néztünk, majd egy bólintással jelztük egymásnak, hogy menjünk.
-Mi most elmegyünk. Holnap jövünk újra. - mondom a két szülő felé és egy meghajlás után ki sietünk a házból. Ekkor szöget ütött valami a fejemben, aminek hangot is adtam.
-De Jimin nem jönne el a suliból egyedül önszántából. - jegyzem meg a mellettem sétáló barátomnak.
-Nem bizony. Én ismerem régóta, ha azt mondja neki valaki maradjon ott akkor ő egy tapodtat sem mozdul. - nézek rá kikerekedett szemekkel.
-Te ho… honnan ismered ennyire őt? - kérdezek rá az igazságra, amit tudok, de nem említem szó szerint a dolgot. Mire vesz egy mély levegőt és rám vezeti tekintetét.
-Ezt még senkinek nem mondtam el. De… Szóval Jimin és én… mi egy árvaházban voltunk. - fejezi be a mondatot, és ezzel el is halkul.
-Hogy mi van? Te is árva voltál? - kérdezek vissza csodálkozva.
-Igen… és innen ismerem Jimint. Ő soha nem tette ilyet. Pedig elég sok szart kapott eddig az élettől. - jegyzi meg minden tudóan, és közben beszálltunk a kocsiba.
-Haza vigyelek?- fordulok felé kérdően.
-Hát félútig jó lenne. Köszönöm. - majd ezek után csend telepedett ránk. Hamar odaértünk a nagyobb kereszteződéshez itt barátom hamar kipattant a járműből, és egy intés után el is ment. Végre egyedül lehettem a gondolataimmal és azzal a tudattal, hogy Taemin is árvaházi gyerek volt. Ekkor fejbe csapot a felismerés így hamar félre álltam és barátomat tárcsáztam be. Amint rányomtam a zöld kis ikonra alig csörgött 2 már fel is kapta a készüléket.
-Szasz Kook! Mi a pálya.? - jön egyből a kérdése.
-Hali Nam. Te figyi meg tudsz úgy találni valaki, hogy ki van kapcsolva a telefonja?- térek egyből a lényegre.
-Persze… csak kell a telefonszáma. Az tök lényegtelen, ha kivan kapcsolva. - válaszol nekem ami kicsit megnyugtat.
-Fasza...el...el mehetek hozzád?
-Hát… nem is tudom!! És ha követ valaki?
-Kerülő úton megyek… oké? Fontos lenne! - jegyzem meg neki.
-Rendben. Akkor várlak. Hali. - ahogy letettem a készüléket egyből beindítottam a kocsit. A fél órás út helyett, vagy 45 perc volt mire oda értem. Hamar kipattantam a járgányból, és szaladtam az 5 emeletes tömb felé. Sietve rontottam be az épületbe ami elhagyatott volt, de a léptem miatt zengett az egész lépcsőház. A kívánt ajtó elé érve kezdtem el eszeveszetten kopogtatni, mire a nálam jóval magasabb barna hajú srác ki nem nyitotta. Egy biccentéssel betessékelte, és egyből a nappaliba rontottam be.
-Na mi olyan sürgős? - jött utána nyugodtan, majd az ajtó félnek támaszkodva nézett rám.
-Emlékszel arra a srácra aki után nyomoztál nekem?
-Várj, hogy is… Park igaz?
-Igen Jimin. - mondtunk ki egyszerre a nevét.
-Szóval eltűnt. De ő nem szokott ilyet csinálni. A barátja állítás szerint. Szóval meg kéne keresd.
-Hmmm ez teszik egy kis nyomozósat kell játszani. -nevette el a mondat végét, és hamar elfoglalta a helyét a gépek előtt.
-Mondd a számot! - szólít fel mire fejből ledarálom neki. - Huuu mióta tudod te ennyire valakinek a számát? - néz rám kérdőn.
-Jaj most ne velem foglalkozz! - szólok rá mire elkezdi a klaviatúrán zongorázni.
-Na meg is van. Nézd! - mutat a monitorra. - Szóval még itt be volt kapcsolva, majd elindult.
-Te honnan tudod ezeket? - nézek rá értetlenül.
-A mobil kibocsát egy jelet, amit a legközelebbi vevő torony vesz így pontról pontra nyomon lehet követni bárkit. Érted?
-Nagyjából. És?
-Szóval. Nézd Jimin itt ment végig. - mutat a monitorra. - Hohóó itt van amit te keresel! - kiált fel Namjoon nekem, mert közben kimentem a konyhába egy pohár üdítőért. A hang hallatára vissza siettem és a tekintetemet a képernyőre szegeztem.
-Nézd itt megállt, és valahova beszáll! - jegyzi meg barátom.
-Ő nem száll be csak úgy egy idegen kocsiba.
-Hát pedig megtette.….
-Úristen! - kiáltok fel hirtelen dühömben. - ELRABOLTÁK!!- turok idegesen a hajban evvel próbálom levezetni a haragomat.
-Hé Jk nyugi lehet az egyik haverjánál van! - áll fel barátom és úgy próbál nyugtatgatni.
-NEM! HÁT NEM ÉRTED? NEKI NINCSENEK HAVERJAI! - rogyok le a kanapéra.
- Akkor be kell jelenteni!
-És mit mondjak? Hhaaa? Az egyik haverom Hacker és a barátomat lenyomozta??
-Nem érdekel most ez sem. Ha ez neked fontos akkor bevállalom.-válaszol nekem teljes komolysággal.
-Jóóó akkor telefonálok. - evvel elő is vettem a készüléket és be tárcsáztam az örs számát. Remélem azért hinni fognak nekünk.
Tarts ki Jimin!! Minden tőlem telhetőt megteszek.
Коментарі