1 Fejezet.
2. Fejezet
3. Fejezet
4. Fejezet
5. Fejezet
6. Fejezet
7. Fejezet
8. Fejezet
9. Fejezet
10. Fejezet
11. Fejezet
12. Fejezet
13. Fejezet
14. Fejezet
15. Fejezet
16. Fejezet
17. Fejezet
18. Fejezet
19. Fejezet
20. Fejezet
21. Fejezet
22. Fejezet
23. Fejezet
24. Fejezet
25. Fejezet
26. Fejezet
27. Fejezet
28. Fejezet
29. Fejezet
30. Fejezet
12. Fejezet
Jungkook szemszöge. 

Amint realizáltuk a helyzetet Taeminnel bepattantunk a kocsiba, és gyorsan Jiminék háza felé vettem az irányt. Út közben elfogott egy rossz érzés, ami egyre jobban nőt benne, ahogy közeledünk a célunk felé. A házuk előtt hamar kipattantunk a járműből és sietve tettük meg a távot a beállóról, a bejárati ajtóig. Egyszerre kezdtünk el kopogni, és csengetni mire a házvezetőnő ajtót nyitott. 

-Jó napot fiatal urak. Miben segíthetek?- amivel nem foglalkoztunk csak félre toltuk az idős hölgyet, majd be sietünk a házba. 

Taemin Jimin szüleit kereste én meg Jimin szobájába szaladtam. 

-JIMIN!?? - nyitok be fenn hangom a szobába, de csak az üresen álló helyiség fogadott, ami a hangomtól kongott. Ekkor vissza lementem a nappaliba ahol már Jimin szülei próbálták elérni a fiúkat, sikertelenül. 

-Taemin gáz van nincs a szobájába sem.- lépek be az említett helyiségbe. . 

-Tudom a szülei sem tudják jól van. - jegyzi meg aggodalmasan.

-Elnézést, de be kell jelenteni az eltűnését!- lépek Jimin anyukája mellé, aki zokogva ül a kanapén. Majd rám néz könnyáztatta szemeivel. 

-Szívem hívd fel a rendőrséget! Most! - hangzik el a nő szájából, majd a egy zsebkendővel elkezdi törölgetni a szemeit. Erre felállt a férfi és  kiment a nappaliból ott hagyta minket a kétségek között. Én leültem Jimin anyukája mellé és próbáltam nyugtatgatni kisebb-nagyobb sikerrel. Kis idő múlva az idős férfi is visszatért, majd a kanapéra rogyott le. - Mi az? Beszélj már? - szólítja fel a felesége őt hisztérikus állapotban. 

-Szóval azt mondták, hogy 24 órát kell várni mivel kiskorú. Utána be lehet jelenteni az eltűnését. - a mondat végére kezeibe temette az arcát a férfi. Taemin és én gyorsan egymásra néztünk, majd egy bólintással jelztük egymásnak, hogy menjünk. 

-Mi most elmegyünk. Holnap jövünk újra. - mondom a két szülő felé és egy meghajlás után ki sietünk a házból. Ekkor szöget ütött valami a fejemben, aminek hangot is adtam. 

-De Jimin nem jönne el a suliból egyedül önszántából. - jegyzem meg a mellettem sétáló barátomnak. 

-Nem bizony. Én ismerem régóta, ha azt mondja neki valaki maradjon ott akkor ő egy tapodtat sem mozdul. - nézek rá kikerekedett szemekkel. 

-Te ho… honnan ismered ennyire őt? - kérdezek rá az igazságra, amit tudok, de nem említem szó szerint a dolgot. Mire vesz egy mély levegőt és rám vezeti tekintetét. 

-Ezt még senkinek nem mondtam el. De… Szóval Jimin és én… mi egy árvaházban voltunk. - fejezi be a mondatot, és ezzel el is halkul. 

-Hogy mi van? Te is árva voltál? - kérdezek vissza csodálkozva. 

-Igen… és innen ismerem Jimint. Ő soha nem tette ilyet. Pedig elég sok szart kapott eddig az élettől. - jegyzi meg minden tudóan, és közben beszálltunk a kocsiba. 

-Haza vigyelek?- fordulok felé kérdően. 

-Hát félútig jó lenne. Köszönöm. - majd ezek után csend telepedett ránk. Hamar odaértünk a nagyobb kereszteződéshez itt barátom hamar kipattant a járműből, és egy intés után el is ment. Végre egyedül lehettem a gondolataimmal és azzal a tudattal, hogy Taemin is árvaházi gyerek volt. Ekkor fejbe csapot a felismerés így hamar félre álltam és barátomat tárcsáztam be. Amint rányomtam a zöld kis ikonra alig csörgött 2 már fel is kapta a készüléket. 

-Szasz Kook! Mi a pálya.? - jön egyből a kérdése. 

-Hali Nam. Te figyi meg tudsz úgy találni valaki, hogy ki van kapcsolva a telefonja?- térek egyből a lényegre. 

-Persze… csak kell a telefonszáma. Az tök lényegtelen, ha kivan kapcsolva. - válaszol nekem ami kicsit megnyugtat.

-Fasza...el...el mehetek hozzád? 

-Hát… nem is tudom!! És ha követ valaki? 

-Kerülő úton megyek… oké? Fontos lenne! - jegyzem meg neki. 

-Rendben. Akkor várlak. Hali. - ahogy letettem a készüléket egyből beindítottam a kocsit. A fél órás út helyett, vagy 45 perc volt mire oda értem. Hamar kipattantam a járgányból, és szaladtam az 5 emeletes tömb felé. Sietve rontottam be az épületbe ami elhagyatott volt, de a léptem miatt zengett az egész lépcsőház. A kívánt ajtó elé érve kezdtem el eszeveszetten kopogtatni, mire a nálam jóval magasabb barna hajú srác ki nem nyitotta. Egy biccentéssel betessékelte, és egyből a nappaliba rontottam be. 

-Na mi olyan sürgős? - jött utána nyugodtan, majd az ajtó félnek támaszkodva nézett rám. 

-Emlékszel arra a srácra aki után nyomoztál nekem? 

-Várj, hogy is… Park igaz? 

-Igen Jimin. - mondtunk ki egyszerre a nevét. 

-Szóval eltűnt. De ő nem szokott ilyet csinálni. A barátja állítás szerint. Szóval meg kéne keresd.

-Hmmm ez teszik egy kis nyomozósat kell játszani. -nevette el a mondat végét, és hamar elfoglalta a helyét a gépek előtt. 

-Mondd a számot! - szólít fel mire fejből ledarálom neki. - Huuu mióta tudod te ennyire valakinek a számát? - néz rám kérdőn. 

-Jaj most ne velem foglalkozz! - szólok rá mire elkezdi a klaviatúrán zongorázni. 

-Na meg is van. Nézd! - mutat a monitorra. - Szóval még itt be volt kapcsolva, majd elindult. 

-Te honnan tudod ezeket? - nézek rá értetlenül. 

-A mobil kibocsát egy jelet, amit a legközelebbi vevő torony vesz így pontról pontra nyomon lehet követni bárkit. Érted? 

-Nagyjából. És? 

-Szóval. Nézd Jimin itt ment végig. - mutat a monitorra. - Hohóó itt van amit te keresel! - kiált fel Namjoon nekem, mert közben kimentem a konyhába egy pohár üdítőért. A hang hallatára vissza siettem és a tekintetemet a képernyőre szegeztem.

-Nézd itt megállt, és valahova beszáll! - jegyzi meg barátom. 

-Ő nem száll be csak úgy egy idegen kocsiba. 

-Hát pedig megtette.…. 

-Úristen! - kiáltok fel hirtelen dühömben. - ELRABOLTÁK!!- turok idegesen a hajban evvel próbálom levezetni a haragomat. 

-Hé Jk nyugi lehet az egyik haverjánál van! - áll fel barátom és úgy próbál nyugtatgatni. 

-NEM! HÁT NEM ÉRTED? NEKI NINCSENEK HAVERJAI! - rogyok le a kanapéra. 

- Akkor be kell  jelenteni! 

-És mit mondjak? Hhaaa? Az egyik haverom Hacker és a barátomat lenyomozta?? 

-Nem érdekel most ez sem. Ha ez neked fontos akkor bevállalom.-válaszol nekem teljes komolysággal. 

-Jóóó akkor telefonálok. - evvel elő is vettem a készüléket és be tárcsáztam az örs számát. Remélem azért hinni fognak nekünk. 

Tarts ki Jimin!! Minden tőlem telhetőt megteszek.

© Virg224 ,
книга «Néma Szavak (Jikook) Complet.».
Коментарі