Sziasztok. Itt a folytatás...
Remélem tetszeni fog a rész. De vágjunk is bele.
Jó olvasást.

Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️

Jungkook szemszöge. 

Amikor bejött a terembe az új fiú valami olyan kisugárzást éreztem, amit nem tudok leírni. Van az az érzés amikor valami nem stimmel, na pont ez történt velem is csak ez a Park Jimin váltotta ki belőlem. És mi az, hogy néma mindenkinek vannak hangszállai tud ő beszélni csak lusta, vagy csak az arra méltokkal áll szóba. Na majd szünetben kiderítem. Gondolkodom el a szőke fiún, aki szomorú tekintettel nézett felém, amikor haladt a padok közt az egyetlen szabad ülőhely felé. De ekkor egy tanár rontott be és az ofőnk elszaladt. Majd ezt a Jimint kezdte faggatni aki kicsit megszeppenve állt fel és kezdett mutogatni a kezével. És persze ennek a kotnyeles Taehyung is bele kellett szólnia. 

Haaa meg, hogy jelbeszéd hagyjuk már… és a csengő hangja szakítja félbe a diskurálásomat. Az össze diák ki özönlött a teremből, majd én is követtem a példájukat.  A folyosón telefonom elő véve kezdtem el kutakodni a szőkeség után a suli oldalán. Hát igen az egyik haverom feltörte az iskola szerverén, így szabad bejárásom van a titkosított papírok olvasásában. De az ő kartonja valamiért nincs meg, lehet még nem vitték be a gépbe. Na akkor ez későbbre marad. Teszem el a készüléket de ekkor egy ismerős hang üti meg a fülem, és kapva kapok az alkalmon. Lazán kirakom a lábam és hopsz már esik is a néma fiú a földre. És tényleg egy nyikanást sem szólt. De Taehyung annál inkább. Vehemensen áll előttem mire megkapom a pólója gallérját és húzom magamhoz közelebb. Ekkor viszont az egyik osztálytársam szétszed minket, pedig szívesen kidekoráltam volna a képet ennek a bájgunárnak. A tekintetemmel keresem a szőke néma fiút, amikor is ki szúrtam egy széken ülve,  könnyes pillantással néz felém. De várjunk csak én ezt a nézet már láttam valahol! De vajon hol? Ki vagy te Park Jimin?! Ki kell derítenem, addig nem nyugszom. Így miután kiértünk az udvarra lerázom magamról ennek a nyominak a kezét, és kifelé veszem az irányt. Az utcán előkapom a telefonom, és tárcsázom a legjobb barátomat. Három csörgés után már fel is veszi. 

-Szia bro! Na mizu van? - szól bele. 

-Szia Namjoon! Kéne egy kis kutatómunkát végezni. 

-Ki a tag? 

-Park Jimin a neve ma jött a suliba! És tudod van az az érzés, amikor már találkoztál valakivel. De nekem nem esik el ki is a srác valójában. 

-Rendben. Csörgök ha van valami! 

-Kösz szia. - evvel le is tettem a készüléket és indultam tovább haza felé. Otthon  levágtam magam a laptopom elé és a neten kezdtem el keresgélni. És egy régi cikkben megakadt a szemem. 

"Saját családját mészárolta le a 18 éves fiú!" 
"Egy túlélője van a családi mészárlásnak!" -gyorsan bele olvasmat a cikkbe, és egy PJ nevű akkor 8 éves srácról írnak benne. Ő is megsérült. Majd tovább keresgéltem, majd sok más írást is találtam.
"Elmegyógyintézetbe került a gyilkos bátty!"
Ezt a szalagcímet olvasva mélyebben bele olvastam. De semmi érdemleges nem találtam. Majd hirtelen rezegni kezdett a telefonom, és az a hívás volt amit eddig vártam. Hamar elhúztam a zöld ikon felé az ujjam, majd a fülemhez emeltem a készüléket. 

-Szasz Bro! Ez gyors volt. Na mesélj. 

-Pfff nem tudom ki neked ez a srác, de nagy zűrös. 

-Mond már! 

-Szóval… a Szent Ágoston árvaházba került 8 évesen. És most kapaszkodj a saját bátyja gyilkolt le a szüleit, és majdnem ő is meghalt. 

-Várj várj… Szóval akkor ő egy intézetis? 

-Igen. Viszont örökbe fogadták és így került gondolom ide! Csóró 8 éves kora óta nem szólalt meg. 

-Akkor nem is néma? 

-Nem ez orvosilag megállapított tény! 

-Baszki….. - kiáltok fel a telefonba. 

-Na mi van? 

-Én… én azt hiszem már találkoztam vele. - hüllők el az emlék hatására. 

-Mi van? 

-Bocs most le kell tegyem. Kösz a segítséget Nam. Szia. 

-Szia…. - gyorsan rávágtam a telefont és csak magam elé tudtam bámulni a sokk hatása miatt. Ő volt az a kisfiú akivel beszéltem! Mármint csak én jártattam a számat ő hallgatott. Ezért volt olyan ismerős nekem, ahogy a széken ült a suliba. De akkor honnan ismerheti Taemint? Ezt ki kell deríteni. 

Másnap reggel hamar megébredtem gyorsan elvégezte a napi rutinomat, majd siettem a suliba. Hátha ma tudok vele pár szót váltani. Tegnap néztem a youtubon ilyen jelbeszédes videókat remélem megértem amit mond. Amikor oda értem éppen szállt ki egy kocsiból az említett személy, egy pillanatra összeakadt a tekintetünk, ugyanaz a szomorú szempár volt mint sok évvel ezelőtt. Hogy miért nem ismertem fel hamarabb?! Viszont egy fehér kötésen megakadt a szemem a csuklóján. Ezt én csinált tegnap? Nem akartam ilyen erősen ellökni. De innentől kezdve megfogadom magamnak, hogy megvédem mindenkitől. Bambulásomból Yoongi hangja ránt vissza. 

-Na mi van Jeon?! Ki után csorgatod ennyi a nyálad? - kiabálja nekem ide az a fasz. Oohhhh drága jó istenem én mingyárt felrúgom ezt a faszt! Elmélkedek magamban Yoongival kapcsolatba. 

-Semmi közöd hozzá! Húzz a francba. - lököm odébb és gyors léptekkel követtem Jimint. Viszont, ahogy az épületbe értem nem láttam sehol sem. Csak Taehyung és Taemint. Merre lehet biztos a mosdóba ment na nem baj, úgy is oda akartam menni. Siettem végig a folyosón és az orvosi szoba előtt is elmentem ahol nagy csapkodás és káromkodás lehetett ki hallani. Kicsit közelebb léptem a falaphoz és hallgatózi kezdtem. 

-Jaj ne szaladgálj már te hülye gyerek! Ha már néma vagy ki kell használnom a lehetőséget. - amint meghallottam ezt a mondatot hirtelen lenyomtam a kilincsét, de zárva volt. Fasza ez a pedofil bekulcsolta az ajtót. Most mit csináljak? Így kicsit távolabb léptem az említett tárgytól, nagy lendületet vette és vállal neki szaladtam az ajtónak. Ami egy másodperc alatt kinyit és azonnal Jimint kerestem. Aki ott kuporgott a sarokba. Ahogy megláttam egyből neki mentem ennek a fasznak és csépeli kezdtem őt. Már vagy 5 perce ütöttem amikor egy hideg remegő kezet éreztem meg a vállamon. Hátra pillantottam és Jimin kisírt szemével találtam magam szemben. Hirtelen felegyenesedtem, majd ölelésembe vontam. 

-Jól vagy?! - kérdezem tőle. De csak bólintott rá. Eltoltam magamtól és szemügyre vettem a sérüléseit. Ez az állat eltépte az inget és a nyakánál is van pár lila folt. Gyorsan ráterítettem a bőrdzsekimet, majd a vállára raktam a kezem és így mentünk ki ebből a pedofil fészekből. 

-Jimin adok egy pólót neked. Azt át tudod majd venni. Rendben?-suttogom neki, mert  nem akarom, hogy más is hallja mi történt vele. Hamar kikapta a szekrényemből az említett darabot és a mosdó felé kezdtem el húzni. Amit beléptünk a falapnak dőltem, hogy senki ne jöjjön be. Ő elvette a kabátom és a kézmosó pultra tette. Könnyes szemmel kezdte magáról le enni a szakadt ruhadarabokat és ekkor láttam meg egy forradást az oldalán. 

-Jimin! Te vagy az sok évvel ezelőtről?- hirtelen rám kapja a tekintetét, és teljesen le sápadt arccal néz engem tovább. - Tudtam! - csak ennyit bírtam kinyögni neki. 

Tudtam, hogy ő lesz az... az a  sok cikk, és az amit Nam kideriített róla! Ő az a kis néma szőke fiú az árvaházból