Figyelmeztetés.!!!
Enyhe Erőszakos jelenet lesz benne.

Ha nem bírod lapot.
Viszont ha maradsz jó olvasást. 🥰

Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️










"Így realizálódik bennem egy konkrét tény! Elrabolta engem is!" 


Amint tudatosult benne a dolog egyből próbáltam kiszabadulni. Zsebemben éreztem a telefonomat legalább az megvan, nem vették el. Jó hülye lehetett az a valaki! - jegyeztem meg magamban önelégülten. De kezek nélkül semmi esélyem használni. - gondolkodtam el a tényen. A hideg fémes érzés a két kezemen lévő bilincs, ami  fogva tartott a szék karfáján. Hosszú killodásomból felocsudva halk neszekre lettem figyelmes, és egyre közeledő léptekre. Próbáltam rendezni soraimat és megnyugodni! A kulcs bele csusszant a zárva, majd elfordult egy kattanást hallatva. A hatalmas fém ajtó nyikorogva ki nyílt, és egy magas testes férfi lépett be rajta, ami elég ismerős volt nekem. Vissza zárva maga mögött a nehéz fém tárgyat, majd egy hirtelen világosság vakított el engem. Nagyokat pislogva néztem az előttem állóra, és amikor rájöttem ki is az tudtam… - Nagy bajban vagyok!-mondogatta magamban. Személyes Lee Cho állt előttem önelégült vigyorral az arcán. 

-Na mi van? Csak nem megleptelek? - nézett rám ördögi vigyorral. Én csak fejemet csóválva mosolyogtam kínomban. 

-Hát ami azt illeti nem! Gondolhattam volna, hogy te lehet olyan segg hülye, hogy a telefonom is nálam hagyod! - vettem fel egy érzelemmentes maszkot, és úgy beszéltem hozzá. 

- Haa nagyon vicces kedvedben vagy látom. Na ne vágj ilyen arcot! De tudod mit…? - fogott a vállamra majd a fülemhez hajolt. -... van egy nagy meglepetésem számodra. Úristen nagyon fog neked tetszeni! - egyenesedett fel és két kezét összecsapta, mint egy debil fóka a cirkuszban. Ezek után a háta mögül egy pisztolyt húzott elő, majd egy szemkötővel bekötötte a szemem. Az egyik bilincs lekerült a kezemről, majd a másikkal össze is zárta a két csuklómat. Fegyverét a tarkomhoz nyomta, majd felállított a rozoga székről, és egy adott irányba kezdett el lökdösni. - Na lodulj te szar zsák! - a megnevezésemen kicsit felkaptam a vizet és a vállammal ellöktem a pisztoly csövét magamtól. - Csak semmi meggondolatlan, hirtelen mozdulat! - nagyot sóhajtva indultam tovább, majd bukdácsoltam fel egy lépcsősoron. Ezek után balra fordultunk és egy másik helyiségbe vezetett be engem. Ugyan úgy mint lent egy székhez bilincselt, majd a szememről is levette a textilt. Nagyokat pislogva próbáltam kivenni valamit a szobából és pár másodperc után meg is történt. Egy hatalmas vörös függöny előtt ültem, a falak szürkék és porosak voltak. Fullasztó volt idebent a levegő, ennél még a pince is szelősebbnek tűnt. - Na mingyárt kezdődik nézd… - biccentett a fejével a függöny felé majd csitítani kezdett. -Shhh... még pár perc! Nagyon fog neked is tetszeni!! - kuncogja el magát, majd a függöny mögé lépett. Ekkor viszont feltárult előttem a vörös textillel elrejtett helyiség. Ahol Lee és az őrült doki egymást ölelve csókolóztak! Hogy mi van??? Ezek most kajak előtte turkálnak egymás szájában? Ooo baszki azt hiszem mingyárt elhányom magam. Hééé hééé de akkor ezek szerint végig össze játszottak? És az orrunknál fogva vezetett mindket? A sokktól felocsúdva kapom el a tekintettem az enyelgő párról. A cuppogás abbamaradt majd léptek közelednek felém. Felvettem ugyanazt a póker arcot amit lent is. De mire rá nézhettem volna hajamnál fogva rántotta maga felé a fejem, hogy nézzek ennek a mocsoknak a pofájába. 

-Na mi van szaros?! Talán nem tetszik a műsor? - kérdezi gúnyosan hangnemben… drága jó istenem de beverném a pofáját ennek a tetű ládának. - jegyeztem meg magamban. - Viszont van nekem valamim a számodra! - vihog fel majd elengedi a hajam, és hátrálni kezd. Megállt egy kis éjjeli lámpa mellett és meg is nyomta a gombot. Amint világosság tárult a szemem elé, a szívem szorult össze. Ott feküdt szerelmem egy ágyhoz kötözve ennek a fasznak a társaságában. 

-Jimin!!! Kicsim… kérle… - hirtelen a szavamba vágott a doki és felhúzta Leet az ágyról. 

-Pofa be! Vagy…?! - nyúlt az ágy melletti kis szekrényhez és egy injekciós tűt tartott a kezében. -...a kis barátodnak olyan élményben lesz része, amit soha nem fog elfelejteni. - nézett rám agresszívan ez az őrült. Mire én rángatni kezdtem a bilincseket, de azok nem engedték el a már így is véresre horzsolt csuklómat. 

-Hozzá ne merj érni! Hallod? - kiabáltam vissza idegesen, majd felrobbantam a méregtől.

-Te ne akard megmondani mit csináljak! - állt fel az ágyról majd gyorsan felém kezdett jönni. Majd gyomorra mért egy hatalmas ütést, amitől csak előre görnyedni tudtam. Hatalmas levegőt vettem… huu ezt visszakapod bazd meg. - jegyeztem meg a második rossz pontot. Lihegve emeltem fel a fejem de jött a következő ütés az arcomba mire fejem oldalra bicsaklott, és számban a jellegzetes fémes ízt éreztem meg. 

-Héé Feng nyugodj meg. Még hátra a műsor, ne verd felholtra. - jegyzi meg Lee az előttem dühöngő állatnak. Mire kezére simított és kivette belőle a fecskendőt. Majd az ágyhoz lépett és semmi finomkodással Jimin karjába döfte a tűt, az összes szert bele nyomta ezzel. 

-Mit akarsz? Pénzt? Szabadságot? - vettem fel a póker arcot, de belül ordítottam volna a fájdalomtól. Mi a faszt adtak be ezek neki. Az idegei pattanásig feszültek már nem bírom tovább. 

-Hát tudod örülök, hogy feltettem ezt a kérdést. - mosolygott rám avval az őrült vigyorával. - Szeretem a fájdalmat…, de ez a pipogya fasz már nem tesz nekem eleget. Így más módszerekhez kellett folyamodjam. - nézzet Leere majd vissza rám. - MENJ KI! - szólt rá az ágyon ülőre, aki riadtan tekintett az előtte állóra. 

-De nem úgy volt, hogy együtt csináljuk végig? - kérdez vissza bátortalanul majd mellé lépett. 

-Változott a terv! - nézett rá ridegen rezzenéstelen arccal. - Takarodj már… és figyelj inkább kint. - lökte el magától testvérét, mire ő szó nélkül tette amit mondott. 

-Nos már csak hárman maradtunk így… - hallgatott el hirtelen, én pedig Jiminre vezettem a tekintettem. A teste rakódott majd nyöszörögni kezdett. -... nézd kezdődik a műsor. Remélem azért tetszeni fog majd. - húzta kaján vigyorra a száját, majd az ágy mellé lépett, és Jimin fölé tornyosult. Tányér nagyságú szemekkel bámulom mit is akar csinálni vele, de azt hiszem valahol legbelül sejtem. Mire mérhetetlen düh kerekedett a lelkemben és erősen ráncigálni kezdtem a bilincseket. 

-HOZZÁ NE MERJ NYÚLNI!!! - sziszegem fogaim közül, de mindhiába, szemeim könnybe lábadtak, és ez a fránya szar sem akar engedni a szorításból. 

-Ahhhh… - kiáltott fel szerelmem ami egyre jobban fészkelte be magát a fejembe. 

-Ez azzz kiabálja Csak- kezdte el csókolgatni a nyakát. - … hallani akarom a hangod! Ahogy könyörögsz nekem!!! - orditja ez a beteg barom evvel megtörve a szoba csendjét. 

-ÚRISTEN HAGYJA MÁR ABBA!! - kiabáltam rá torkom szakadtából, de süket fülekre tálat a hangom. Ekkor egy szakadás hallottam meg és a szőkeségem zokogása ütötte meg a fülem. Ez a paraszt letépte róla a pólóját. 

-A aaaaa… - ordított fel hirtelen Jimin mire a doki egy vércsíkkal a szája sarkában felém fordult. 

-Nagyon finom… azt hiszem ő már az enyém. - fordult vissza az említetthez, majd folytatta a nyaka kínzását. Mire Lee zihálva ront be a kis szobába és csapta be az ajtót maga mögött. 

-Feng! - lépett oda hozzá, de csak ellökte onnan, majd nagy puffanással ért földet. Hamar felpattan onnan és megpróbáltam leszedni őt  Jiminről. Viszont ekkor egy pisztoly zaja csapta meg a fülem majd Lee élettelen teste hullott le a földre. 

-Ahhh bazd meg Lee. Mondtam, hogy ilyenkor ne zavarj! - förmedt rá barátjára, de az meg sem mozdult. A mellkasából szivárogni kezdett a vörös folyadék evvel szinezve be a poros parkettát. - Na ne szórakozz kelj már fel a kurva életbe! - mászott le az ágyról és Lee mellé lépett. Mire realizáltam mit is tett és hirtelen rám fogta a pisztolyt. - EZ IS A TE HIBÁD! - remegett meg a kezében a fegyver, amit rám szegezett. De ekkor egy hatalmas nagy robaj ütötte meg a fülemet, majd hirtelen egy tucatnyian lettek a kis szobában. 

-Állj rendőrség! Hong Feng Dobja el a fegyvert! - ordít rá három egyenruhás egyszerre. Mire a szekrényről elvett még egy injekciós tűt, de abban semmi sem volt csak fel volt szívva. 

-Egy tapodtat sem. Vagy kinyírom a kölyköt!! - szúrta bele a tűt kedvesem karjába. Én csak feszülten figyeltem a fejleményeket ugyanis még mindig a székhez voltam bilincselve. 

-Neeee! - szóltam oda neki elcsukló hangon. 

-Elég tételt veszek a testvérem miatt… - kezdte volna belenyomni az oxigént, de egy pisztoly dörrenés süvített keresztül a szóbában, majd Feng élettelen teste hullott le a földre testvére mellé. 

Végre vége! De ki lőtte le őt?