/Magyarázat: Jimin jelbeszédét dőlt betűkkel lesznek evvel a jellel(~) /


Jimin szemszöge.

Ahogy rápillantottam az ajtónak támaszkodónak teljesen lesokkolt amit az imént mondott. 

"-Jimin! Te vagy az sok évvel ezelőtről? " - csak ez visszhangot a fejemben, és nem tudtam másra gondolni mint, hogy kijussak innen. Bár hálás vagyok neki, amiért segített, de nem bízom benne. 

-Mi a baj? Jól vagy? - teszi fel a kérdéseit nekem és lassan közeledni kezdett felém. Ahogy ő közeledett én úgy hátráltam de a fal egy idő után megállított. - Jimin ne félj! Nem akarlak bántani. És Sa… sajnálom a tegnapi dolgot is. - nyújtja felém a kezét, amire össze szorító a szemem, és vártam a fájdalmat meg a gúnyos nevezést, de helyette az arcomra simított. Hirtelen kipattantak a szemeim, majd bekönnyesedtek egy perc alatt. Nem értem ezt! Most, hogy rájött ki is vagyok biztos szétkürtöli a suliba. Ahogy el léptem előle volt hozzá pár keresetlen szavam. 

    ~Már ne haragudj. De neked most mi a bajod? Tegnap még az egész suliba engem egettél, ma meg játszod a megmemtőmet? Jó okés köszönöm a segítséget de… - nagyot sóhajtva engedem le a kezem, és csak legyintek. Ez komolyan veszett fejsze nyele. Annyit ért ő a jelbeszédhez mint tyúk az ABC hez. És egyáltalán, hogy jött rá, hogy én vagyok az a kisfiú akivel beszélgetett. Rengeteg kérdés cikázott a fejembe Jk felé, de nem tudom jó ötlet-e felteni őket neki. Ahogy kifelé indultam a helyiségből egy kéz visszarántott és maga felé fordított. Én egyből a kezeimet védekezőleg felemeltem, hogy védjem a fejem, de nem jött a fájdalom. Óvatosan néztem az előttem állóra, és egy furcsa csillogás véltem felfedezni a szemeiben. 

-Mondtam már, hogy sajnálom. Érted? Jól figyelj rám! Ezentúl ha valaki piszkál, vagy beszól szólj nekem egyből. Oké? - nézek rá döbbenten, kikerekedett szemekkel. Hogy mi van? Ő akar lenni az őrangyalom?! Haggyuk már eddig is jól meg voltam ezután is megleszek. 

        ~Köszönöm de meg tudom magam védeni! - hamar lesöpörtem a kezét magamról és vissza indultam az osztályteremben. A folyosón mindenki össze sugott a hátam mögöttem, ami annyira most nem zavart. De normál esetben rosszul esne. 

-Várj Jimin! - kiált utána egy hang ami nem más mint az őrangyalomat játszó személy. Keservesen felsóhajtottam, és hátra fordulok. Majd pont előttem termett Jungkook. - Jimin gyere vele. Be kell panaszolni ezt a perverz állatot. - mondja nekem már sokkal halkabban. 

        ~Ismerem az ilyet nem érek vele semmit. És egy gyerek szava a felnőttével szemben semmit nem ér! - mutatom neki a mondandómat, amire egy igen furcsa fejét vágott.

-Jaj ne fintorogj gyere már! - mar a kezem után és elkezd maga után húzni az igazgatóhoz. Amint odaértünk Jk egy kopogás után már be is rontott a helyiségbe. Az igazgató az asztala mögötti székbe ült, és a papírjaiba volt temetkezve, de amikor beléptünk enyhén megugrott és ránk vezette tekintetét. 

-Magunk? Jeon Jungkook mit képzel magáról? Miért töri rám így az ajtót, a saját irodám ajtaját? - emeli meg a hangját az idősebb. 

-Igazgatóbá nagy gáz van. - jegyzi meg a fekete hajú. 

-Milyen gáz? - kérdi.

-Szóval… a suli doki, hogy is mondjam… Szóval Jimint molesztálta az előbb. Én segítettem neki. - amint befejezte a mondatot az igazgató felpattan a székéből, és elem rohan. 

-Héé jól vagy?! Azonnal telefonálok a szüleidnek. Arról az aberrált faszról pedig gondoskodom.

        ~Jól vagyok köszönöm. Csak az ingem szakadt el. - próbálok kommunikálni vele, de rám sem hederit. Ez annyira bánt és kicsit frusztráló is. 

-Jimin neee ez nagyon komoly dolog. Már nem… - szólt hozzám Jk de abba is hagyta a mondatot. Amit furcsáltam eddig mindig mindent kimondott most meg ez. 

Kis idő elteltével váratlanul betppantak a szüleim és egyből ölelésébe volt anyám. Apám az igazgatóval kezdett beszélni majd együtt vártuk meg a rendőröket is akik pár perccel utánuk érkeztek meg. Majd az igazgatóval karöltve mentek le ahoz a perverz állathoz, aki éppen rendet próbált rakni a dulakodás után. Én a folyosón álltam és csak hallgattam a hangos magyarázkodás a részéről. De a két tiszt nem hitt neki. Időközben Taemin is megjelent és egy csomó kérdést rakott fel nekem. Amire válaszoltam is és először rosszallóan nézett a megmentőm felé, de egy kis idő után ellágyult a tekintette. Lehet, hogy Taeminek bejön Jungkook? Ha igen, majd én segítek nekik. Ekkor hirtelen gondolatmenetemből anya keze rántott vissza, ami a vállamon landolt és simogatni kezdett nyugatásom gyanánt. 

-Gyere kicsim! Hazamegyünk. Mindent köszönünk. - hajol meg anya az igazgató előtt apám pedig egy erős kéz rázás után elindult felénk. 

        ~Szia Taemin holnap találkozunk. Majd a házit küld el, nem akarok lemaradni. - mutogatom neki a mondandómat, majd hátat fordítva elindultunk együtt haza. Ahogy hazaértünk a szobámba mentem és bezárkóztam. Annyira szánalmas vagyok. Mindenki csak lenéz és összesúgnak a hátam mögött. Azt hiszik süket is vagyok? Pedig nem mindent hallok és látok. Ekkor hirtelen telefonom pittyegni kezdett. Hamar előkaptam a készüléket. Biztos Taemin küldte a házit. De nem kicsit döbbentem le amikor megláttam a kijelzon egy nevet. 

Jeon Jungkook ismerősnek jelölt. 

Megerősít.            Elutasít. 

Amint ranyomtam a megerősítésre jött az újabb értesítő. 

Jeon Jungkook üzenetet szeretne küldeni. 

Kis hezitálás után rányomtam az elfogad feliratra. És már olvastam is amit üzent nekem. 

Jeon Jungkook. 

Szia Jimin! Remélem már jobban vagy. 
És amit mondtam, azt be is fogom tartani. Rendben?! Amúgy az igi az mondta, már ezen a héten nem jössz suliba! Miért? 

Park Jimin. 

Szia. 
Köszönöm kérdésed jobban, mert már itthon vagyok. És mondtam már nem kell nekem őrangyal! Én erről nem tudok!!! Majd megkérdezem a szüleimet. 

Az üzenet után már nem írt többet aminek én nagyon is örültem. De miért érzem magam ennyire furcsán? Ha róla van szó? Ahhh biztos azért van ez, mert… 

Sziasztok csajok.
Nos itt a következő rész. Remélem nem lett nagyon uncsika. És bocsika a csúszás miatt.

Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️