Wadkiel szemszöge:

A nevem Wadkiel, és 18 éves vagyok, Sydney városban élek egyedül egy panellakásban. Viszonylag sovány és alacsony vagyok, olyan 170 cm magas. Fehér színű hajam, és jade zöld szemem van. Csecsemő korom óta árvaházban éltem, ebből kifolyólag nem ismerem a szüleimet.

Ebben a városban kisgyerekként is neki lehet állni dolgozni, így én is elmentem. Eleinte nagyon nehéz volt, egyszers dolgozni, tanulni, és az árvaházi szabályokat betartani. Ahogy betöltöttem a 18-at, addigra lett egy biztos keretem a megélhetéshez és egy saját lakáshoz is. Így a születésnapom utáni nap már mentem és megvettem a picike lakást, amit kinéztem. 18 éves létemre, még mindig járok iskolába, de most már éjszakaiba benyúlóan is dolgozók. Az utca végén lévő kis kávézóban dolgozók, délutánosként. Így egyszerre a kettőt meg tudom csinálni. Szerencsére a munkatársaim nagyon kedvesek, és rendesek velem, így, ha kevés vendég van, segítenek tanulni. Az órámra ránézve veszem észre, hogy már este 10 van. Az utolsó vendég is elment, majd fogok egy törlő ruhát és valamilyen vegyszert, s ezekkel képesek letörölgettem az asztalokat. Nagyjából rendet rakok, feltöltöm a hiányzó vagy kevés készletet, elmosogatok, és megyek átöltözni az utcai ruhámba. Végezetével mindenhol szétnézek, hogy minden rendben van-e, és bezárom a kávézót. Hulla fáradtan megyek haza a sötét utcán, amin csak a lámpának a fénye világít be. Egy magas kigyúrt férfi jön felém, majd csak futó pillantásra méltányos a másikat. Ilyenkor természetes, hogy az ember sétál az utcán, mert ilyenkor pezsdül fel a város. (éjszaka) A cuccaimat ledobva megyek fürdeni, utána valamit bekapok vacsora gyanánt, majd megyek bedőlni a pihe-puha ágyamba. Egy magas kigyúrt férfi jön felém, majd csak futó pillantásra méltányos a másikat. Ilyenkor természetes, hogy az ember sétál az utcán, mert ilyenkor pezsdül fel a város. (éjszaka) A cuccaimat ledobva megyek fürdeni, utána valamit bekapok vacsora gyanánt, majd megyek bedőlni a pihe-puha ágyamba. Egy magas kigyúrt férfi jön felém, majd csak futó pillantásra méltányos a másikat. Ilyenkor természetes, hogy az ember sétál az utcán, mert ilyenkor pezsdül fel a város. (éjszaka) A cuccaimat ledobva megyek fürdeni, utána valamit bekapok vacsora gyanánt, majd megyek bedőlni a pihe-puha ágyamba.

Amiel szemszöge:

Most is mint általában halálra unom magamat. Kiskorom óta (kb. 1 évesen) egyfolytában tanulok ........ úgy mindent. Szinte mindenhez értek, kivéve a jövőbe látást. Szerintem tök felesleges, mihelyst, ha tudomást szerezz valaki róla, akkor mindig meg akarja változtatni. Ami előbb vagy utóbb, de be fog következni. Ez a sorsa, ami elől nincs kibúvó ....... még nekem sem, pedig én vagyok szerintem a leglustább démon az egész pokolban. Amilyen lusta vagyok, annyira vagyok erős is. A szüleim Lucifer és Asmodeus. Igen, mind a ketten egykor szeráfok voltak Jó Madár (Isten) oldalán, de hát az apám ellenszegült neki, így kitört egy kis csete-patté. A lényeg benne, hogy az egykori szeráfok most démonok lettek, és az alattuk lévőek pedig ugyan úgy alsóbb rendűek maradtak. A szeráfok közt is Lucifer áll nagyobb rangon, így mint a gyermeke annyi jogom van, mint neki. Persze nem csinálhatok ezt-azt, de ha alvilágival kell harcolnom, akkor egyszerűen ezt a hatalmi rangot kihasználni. Itt a pokolban az számít, hogy kik a szüleid (milyen rangúak), mert ez alapján vagy rangsorolva. Ezzel együtt nagyobb erőd van, mint másoknak, akik gyengébbek. Felettem csak az édesapáim miatt, senki más.-Fiam! -front be az ajtóbon az apukám. -Mihelyst az elmúlt 30 évben nem csináltál semmit, és csak csak lustálkodtál, ezért a másik apáddal együtt elküldünk innét. Egy órát kapsz, aztán nem szeretnénk itt meglátni téged.-Miez már, hogy kiraktok innét!? Egy jelenleg hova fogok menni? Itt a pokolban egyik kis démonnal sem szimpatizálok, az egyetlen egy barátom itt Hydra.-Elégé nagy vagy már fontos, hogy a saját lábad állj meg, megaztán nem csak a pokol van, azáott -Oda aztán nem megyek. -Az már a te problémád lesz. -majd fogta magát, és az ajtómon kiment. Most mihez fogok kezdeni? Végül is úgy döntöttem, hogy már egyszer onnan kirakják a bőrömet, akkor az emberek világába fognak menni. Ahogy elnézegettem őket, vannak egyes helyek, ahol nem lehet unatkozni, így lehet, hogy oda megyek. Sydney egy igen forgalmas nagyváros teli emberekkel, de nem kell velük. Az elmúlt pár évben sok furcsa dolog történt, így leginkább oda tartok. Hogy ott mi lesz? ......... Azt nem tudom, de majd kiderül. de nem velük. Az elmúlt pár évben sok furcsa dolog történt, így leginkább oda tartok. Hogy ott mi lesz? ......... Azt nem tudom, de majd kiderül. de nem velük. Az elmúlt pár évben sok furcsa dolog történt, így leginkább oda tartok. Hogy ott mi lesz? ......... Azt nem tudom, de majd kiderül.