Wadkiel szemszöge:

Egy szavát sem hiszem el. Ennál nagyobb jobb mesét kellett volna kitalálnia. Meghogy az anyukám -aki férfi- egy angyal volt, de csak egy nyaklánc és egy kard maradt belőle. Pedig azt reméltem, hogy például megtudok róluk valami igazságot. Nem mondom, hogy nem csalódtam semennyit, mert akkor saját magamat hazudtolnám meg.

-Nem hiszel nekem ugye? -kérdezte meg a csalódó fejem láttán, mire csak egy bólintás volt rá a válaszom. Mélyet, szomorúan sóhajtott egyet, majd az ágyról felkelve a hatalmas ablak felé sétált. Az egyik kezét az ablak üvegére tette, még a homlokát is, csak azt egy picikét lehajtva.

-Tudod vannak olyan emberek, kik ezért összetennék a kezüket, hogy ide kerültek, nem pedig a Pokolba. De vannak olyanok, akik inkább a poklot választják e helyett. De a mi fajtánk, meghaltunk után, megsemmisülünk. Számunkra nincs olyan, hogy Túlvilág, mert mi pontosan ebbe tartozunk.

De az idő haladtával, az emberek hitte kezd eltűnni. Régen különböző történéseket, istenek kitalációjával magyarázták meg. De ez is helyeként, időként változott. Kezdetben az ókori görögök különböző isteneket találtak ki, hogy megmagyarázzák a természet működését. Mikor bőség, gazdaság, nyugodt égbolt, víz volt, akkor az istenek jókedvét tükrözték, de ha ez az ellentettje volt, akkor rossz kedvben voltak. Abban az időben nagyon ki voltak szolgáltatva a természetnek, ezért csináltak belőle isteneket. Érezte, hogy valamilyen felsőbb dolog van, csak pontosan nem tudták, hogy mi. De ez volt más népeknél is, más-más variációk. De a lényeg sosem változott. Ez volt addig, míg Jézus világra nem jött. Ő is olyan félvér volt, mint Te. Egy halandó anyukának és Istennek a gyerek volt. Ő hirdette az egy istenhitet, és a különböző tetteinket. Neki köszönhetjük, hogy mi is a köztudatba tudtunk lépni. Igaz előtte is voltak, akik ezt hirdették, de utána sokkal jobban felfigyeltek ránk.

Tudod annak ellenére, hogy már mi is jelen voltunk az erőnk egyre jobban csak növekedett. Minél többen hisznek bennünk, annál erősebbek vagyunk, és ez fordítva is igaz. Az idő haladtával mi voltunk a legerősebbek, de mint az előttünk lévőeknek, nekünk is eljött a szürkület, majd az este is. Az emberek egyre kevesebb része hisz bennünk, és ez egyre nagyobb bajokat fog hozni. Nekünk angyaloknak össze kellene fognunk a végzett ellen. Még mi sem tudjuk pontosan mi ez, de ha nem cselekszünk, akkor mindennek vége van. Többé nem lesz ez a világ, sem a földi, sem a pokol, vagy más kitalált világok. Mindannyian megsemmisülünk, és ez alól még Isten sem kivétel. -majd szép lassan elfordult az ablaktól, és egyenesen rám nézett.

-Ennek az egésznek a megakadályozása érdekében járunk a halandók közt, hogy újra megtanítjuk őket hinni. Csak Isten, és mi angyalok sem vagyunk képesek fizikailag megjelenni az emberek előtt, csak láthatatlanul tudunk nekik segíteni. De Te más vagy. Mihelyst félvér vagy, így mindkét oldalt tudod képviselni. De ehhez Rád is szükség van, de ahhoz hinned kell bennem, Istenben és anyukádban is. Hogy amit most mind elmondtam az az igazság, és ez ellen csekély esélyünk van, de van fény, min elindulhatunk. A fénybe tartozol Te, csak is Te, senki más! Ez a sorsod, ha jobban tetszik a végzeted, hogy megtanítsd újra hinni az embereket Istenbe.