Amiel szemszöge:

Miközben csináltam a tojásrántottát, magamon éreztem a tüzetesen vizsgálgató tekintetet. Erre tettére magamban jól elmosolyogtam, és akaratlanul is furcsábbnál furcsább gondolatok jutottak az eszembe. Ezért, hogy kizökkentsem magamat, gondolatban egy pofont adtam az arcomra. A további időben a tojásoknak szenteltem a figyelmemet, és melléjük még pár darab zöldséget is felszeleteltem, amit találtam a hűtőben. Itt sem volt sok minden, csak annyi, hogy pár napig ki lehessen bírni. Nem kell lettem hozzászokva, és nem is kell, hogy magamnak vagy másoknak kell valamit megcsinálni. De ettől függetlenül élveztem csinálni, főleg azért, mert az Angyalkámnak lesz. És ekkor egy másik gondolat hasított bele a fejembe, hogy mind itt leszek, remélhetőleg jó sokáig, addig el kell mennem dolgozni, vagy olyan tevékenységet kell csinálnom, hogy mind a kettőnket el tudjam tartani. Azért mégsem szeretnék Angyalkám nyakán élni, mint egy élősködő, aki semmit sem csinál, csak egész nap fekszik, meg megeszi előle az ételt. Így is szegény körülmények közt él, és alig jut valami még saját magára is. És ekkor jöttem rá, hogy olyan gondolatok és érzések keringenek a fejben, ami az elmúlt 29 évben nem történt velem: valakit megsajnáltam. Vagyis nem úgy, hanem elgondolkodtam rajta, hogy miken mehetett keresztül, és ezért. De nem, nem is ezért, hanem ............. na mindegy, mert ezt már kimagyarázni már nem tudom. A lényeg benne, hogy már kezdek egyre jobban érezni iránta valamit, mint szükséges. A mi világunkban sok szabály vagy ha úgy tetszik sok törvény van, ami kimondják, hogy kit vehetek el feleségül vagy hol élhetek, milyen körülmények között, és sok sok ehhetek

Gondolatban megint messzire elkalandoztam, ezért visszatérek az éppen megsütött tojásokhoz. Mindent szépen elrendezem a tányérokon, majd egy tányért Angyalkám elé teszek le, míg a másikat magam elé. Erre a tettemre szegénykém nagyon megijedhetett, mert hirtelenjében akkor ugrott, hogy majdnem leesett a székről. Mire sikeresen visszaszerezte az egyensúlyt, utána egyenesen a szemembe nézett bele, amire az arca lángba borult. Magamban elmosolyodtam rajta, de ez tényleges megcsinálhattam, mert az eddigi pirosas arca, mégjobban olyan lett.

Sok veszekedés árán, de sikerült meggyőznöm, hogy ő hadd aludjon a saját ágyában, míg nekem tökéletesen megfelel a kanapé is. Múlt éjszaka, mikor sikeresen elájultam, akkor is ő aludt a kényelmetlen kanapén, míg én a kényelmesebb ágyán aludtam.

Már úgy éjfél körül járhat az idő, de én mindig mindig nem tudok aludni. Valami nagyon nyomaszt, de nem tudom, hogy mi. Érzem, hogy valami nagyon rossz dolog fog történetet, és ahhoz ébren kell lennem, hogy meg tudjam védeni az Angyalkámat. Sokáig kattogott rajta az agyam, mire sikeresen két óra múlva már el tudtam aludni.

Másnap reggel magamhoz képest korán keltem, ami egy egyéni rekorddal is megfelel. Úgyan még álmosan, de bementem a konyhába, és nekiálltam magunknak reggel készíteni. A szerény étel elkészítése után mentem az Angyalkám szobájába felkelteni. Kopogtam az ajtón, hogy hátha öltözik, vagy bármi mást csinál, de választ nem kaptam. Ígyhát benyitottam a szobájába, de az ottani látvány nagyon megmismisztett. Tudtam, nem is inkább éreztem, hogy valami nagy baj fog történni, de még erre számítottam.