Amiel szemszöge:

Mikor benyomott a szobájába és nem találtam az ágyon, a kezelőben lévő tálcával a földre esett.

-Remek, akkor ezt is takaríthatom fel! - morogolódtam rajta még pár sort, majd fogtam magamat és kimentem innét. Sőt mi több még a lakást is elhagytam. Ott semmilyen információhoz nem jutok, hogy hol is van Ő? Így hát fel kell keresnem az egyik legrégebb óta ismert barátomat. Ő mindenkit megtalál bárhol is legyen.

Egypár szó róla, teljes találkozás vele. Egy több mint 100.000 éves hydráról van szó, akinek csak három feje van. A mi világunkban ez furcsa, mert a legtöbb hidra az 9 fejű vagy annál sokkal több. Ezért mindenki úgymond kirekesztette őt. Mikor még nagyon pici voltam, szinte nem is emlékszem arra az időre, mikor is találkoztam vele először. Egy barlangban volt ahol van egy hatalmas tó, amiben a mai napig ott él. Visszakanyarodva arra, hogy a nagyon pici énem pont abba a barlangba ment be, amelyikben hidra volt. A nagy kíváncsiságomnak kellene jobban beljebb mentem a barlangba, míg a belsejében meg nem láttam a tavat, amibe természetesen belementem volna. Ekkor jött elől a víz alól eléggé dühös fejjel, de ez engem akkoriban egy kicsit sem érdekelt. Mikor velem egymagasságba hajolt le, mosolyogva simogattam meg az orrát. Az volt a nagy szerencsém, hogy viszonylag több időt megélt, így nem egyből harapta le a fejemet, hanem az orrával lökdösött kifelét. Azt tudni kell rólam, hogy amit egyszer a fejembe veszek, az mellől sosem tágítok. Így hát magamat megmakacstolva ott maradtam vele, és a fejét kikerülve a farkába ütköztem bele, amivel nem tudom hogyan, de nekiálltam vele játszani. Csak később derült ki, hogy három feje van, amin el is csodálkoztam, és mosolyogva próbáltam vele játszani.

Így hát attól a naptól fogva minden nap minimum egyszer elmentem hozzá, de mikor csak tehettem többször is elvoltam nála. Így az idő haladtával egyre jobban megismertük egymást, egyfajta szoros barátság alakult ki köztünk.

Természetileg nagyon nyugodt, türelmes, de ha valaki megsérti, felkel, vagy a hozzátartozó -jelen esetemben engem, vagy Kirát- bántják, akkor ő a világ legfélelmetesebb lénye. Egyszer erre volt rá példa, hogy valaki nagyon felhúzta -nyugi nem vagyok voltam- és megállás nélkül csak tombolt. Akkor nagyon féltem tőle, egészen mi több, még a szüleim is, de ahogyan elnéztem mindenki megijedt tőle. Azóta nagyban kerüli mindenki azt a barlangot, kivéve én, aki előszeretettel járt oda, és ha lehet még idegesítettem is egy picikét.

Külsőleg egy átlagos hidrának mondanám, csak annyi különbséggel, hogy három feje van. Pikkelyes teste van, ami a szürke és talán pici lila színeiben pompázik, és a hátán egy pár hatalmas szárny található ugyan ezekben a színekben. Emberek számára sem veszélyes, vagyis a szagától és az egyéb dolgaitól nem nézte a világot. De más hydranoidokkal ellentétben tudd tüzet fújni, mind a három fejével.