Prológus
1.rész
2.rész
3.rész
4.rész
5.rész
6.rész
7.rész
8.rész
9.rész
10.rész
11.rész
12.rész
13.rész
14.rész
15.rész
16.rész
17.rész
18.rész
19.rész
20.rész
21. rész
22. rész
23. rész
24. rész
25. rész
26. rész
27. rész
28. rész
22. rész

Amiel szemszöge:

A negyedik nap délelőttjén még egyszer ránéztem Wadkielre, hátha felkelt, de nem. Fél óra elteltével újra benyitottam a szobába, mikor meglepetten vettem észre, hogy már az ágyban ül. Boldogan mentem oda hozzá, és egy ölelésbe részesítettem. Eleinte lefagyott a hirtelen jött ölelésre, de kis idő után ő is visszaölelt. Percek teltek el így, mikor végül megszólalt.

-Amiel, valamit mondanom kell neked. -mondta nekem Wadkiel halk hangon. Bólintottam neki, jelezve, hogy figyelek rá.

-Nem tudom, hogy mi történt. Az egyik pillanatban még Szafár hátán lovagoltam a következő pillanatban már Mennyországban voltam. Egy férfi mellett álltam, ki pajzzsal védekezett egy nagy sötét felleg ellen, amiben zombikhoz hasonló ember katonák vannak. Mielőtt magamhoz tértem volna, egy hang mondta nekem, hogy ez a sötét felleg a katonáival együtt a Mennyeket szigorúan megtámadni. Mind a hat eddig elesett, és már csak a hetedik van hátra. Utána, ha jól gondolom a Pokol jön. Ott is voltam. Láttam a szüleidet, akik egy térkép felett tanácskoztak. Aztán a hang ezt mondta nekem: "Menjetek észak felé. Skandináviában van egy eldugott falu. A falu szélén van egy hatalmas fenyőfa, amely nagyobb a többinél. A használható feli. A használható fel tudtokott Arra lettek kiképezve, hogy parancsszóra mindet elpusztítsanak. Hívd össze a sereget, mely neked hagytam hátra, majd vezesd őket "-itt abba is hagyta a mondani valóját. Nagyon meglepett, hogy ez történt vele, habár számíthattam volna rá.

-Amiel, milyen szeregről beszélt nekem? -tette fel a kérdést Wadkiel, mire csak sóhajtottam egyet.

-Tudod az apádnak volt egy titkos serege. Senki nem tud róla, csak a szüleid. Ha ebből indulunk ki, az a hang a végén, lehet, hogy az apukád volt. Arról, hogy nekem miért miért van tudomásom, azt Hydrának köszönhetem. Mielőtt elmentünk volna, elmentem hozzá beszélni. Ő mondta el ezt nekem akkor, csak nem akartam neki hinni. Néha zagyvaságokat is össze szokott hordani, csakhogy engem idegesítsen. Visszatérve a sereghez: régen az apukádnak örök hűséget fogadtak. Nem hajtja őket semmi, csak annyi, hogy az ő vezetőjüknek engedelmeskedjenek. Mikor a szüleid meghaltak, ők is eltűntek. Senki nem tudja, hogy hova lettek. Egyesek szerint megölték saját magukat, mások szerint inkább elbújtak a világ elől, élvezve tovább az életüket. Hydra állítása szerint fent észak környékén Skandináviánál alapján. Lehet azért mondta neked azt a helyet, hogy ott találjuk az elveszettnek hitt sereget. Majd utána ezek szerint meg kell küzdenünk a sötétséggel. Nem lesz egy könnyű dolgunk, de nem is lehetetlen. Az már csak jó, hogy nagyon nem kell keresnünk azokat a kardokat, mert anékül is le tudják őket győzni. Csak egy jó erős sereg kell ide, meg egy jó vezető. -mondtam el neki, aki elképedve hallgatott. Összeszedte magát, majd az ágyból felkelve indultunk el a lovaink felé, kik már készen álltak a hosszú útra. Feltüzelte őket, hogy újra rajtuk ülünk, és versenyt futhatnak a széllel. aki elképedve hallgatott. Összeszedte magát, majd az ágyból felkelve indultunk el a lovaink felé, kik már készen álltak a hosszú útra. Feltüzelte őket, hogy újra rajtuk ül, és versenyt futhatnak a széllel. aki elképedve hallgatott. Összeszedte magát, majd az ágyból felkelve indultunk el a lovaink felé, kik már készen álltak a hosszú útra. Feltüzelte őket, hogy újra rajtuk ül, és versenyt futhatnak a széllel.  

© ktimi13,
книга «Angyal és Démon szerelme -befejezett».
Коментарі