Wadkiel szemszöge:

- Nem nincsen semmi. -akadok ki egy picikét, miután észhez tértem. -Hol vagyok, és ki vagy Te? -teszem fel neki sorban a kérdéseimet. A mosolygós arca megváltoztatta. A szomorúság, majd a kétségbeesés, de még talán düh is átfutotta e röpke másodperc alatt az arcát.

- Itt az ideje, hogy mindent megtudj a családodról, az örökségedről, és azt is, hogy mi minden történt, úgy ahogyan történt. Sajnos a múltat ​​nem tudom megváltoztatni, de ha tehetném, akkor megtenném, és akkor minden másképpen alakult volna. -mondta szomorúan, sa végén egy nagyot fel is sóhajtott. Már kíváncsian vártam, hogy mit is fog mondani, mert szerintem nem mindennap találkozik az ember olyannal, hogy így hirtelen mindenre fény derül, főleg, ha a családunkról van szó.

- Kérlek a monológom közbe ne kérdez, és ne szakíts félbe. Nekem ez nagyon kényes téma, és nem hinném, hogy második nekifutásból sikerülne elmondanom. Majd, ha lesz kérdésed, azt majd a végén tedd fel.

-Az egész a kezdeteknél kezdődik, mikor csak egy világ létezik. Az emberek világán kívül van az úgynevezett Mennyország és az Alvilág is. A Mennyországban nincsenek lelket, kik a haláluk után került oda, hanem mi angyalok és különböző lények, kik az Első Nagy Háborúban Isten oldalán álltak. Az Alvilágban pedig a lázadók, Isten ellen fordultak vannak, kik büntetésből démonokká lettek. -egyre jobban zavarodok össze, hogy kerül ez egy teljesen ide? Miért beszél nekem valamilyen angyalokról és démonokról, pedig nekem semmi közöm sincsen! Jobb mesét nem tudott volna kitalálni?! Tudom, hogy én is álmodozó típus vagyok, és különböző fura dolgokat látok, lásd mikor megtámadtak. De az semmit sem magyaráz! Betudtam magamnak, hogy mindig élénk a fantáziám, mikor valami rossz dolog történik velem. Ez egyáltalán nem illik a képbe,

-Még az egész csata megkezdődött volna, a Te anyukád, ki a legjobb barátom volt, összeismerkedett az apukáddal. Az anyukádat Rafaelnek hívják, míg az apukádat Krisztiánnak, aki ember volt. Mikor vége lett a háborúnak az emberek halandókká váltak, és ez alól az apukád sem volt kivétel. Így el lettek a szüleid eltérő szakadva, ami miatt Rafaelt nagyon megbántotta lelkileg. 15 éven keresztül volt egy kisebb fajta depresszióban, de mindig végigkísérte az apukádat, bármit is csinált. Akkoriban nem lehet találkozniuk, ez csak később lett megengedve, de ez már addigra késő volt, mert az apukád meghalt. Biztos, hogy felmerülhetett benned az a kérdés, hogy akkor hogyan jöttél világra. Az anyukádnak voltak nő szervei, annak minden, hogy a férfi volt. Sajnos csak egyetlen egy babája lehet, mert ahogyan te világra jöttél, úgy a méhe megrongálódott. Többé már nem tudott volna állapotos lenni, ezért nem lett volna testvéred.

Akkor derült ki, hogy veled terhes, mikor a depressziós korszakában volt, így miattad hamar kilábalt belőle. Az angyaloknál nagyon természetes, a megszokott 9 hónap helyett 100 évig is eltarthat, míg a kisbaba világra tud jönni. Ez a szám az angyalok szemében csak egy röpke év, ezért nem is volt meglepő, hogy a szülés az apukád halála után története. De mégsem a tervek szerint ment minden, mert Krisztián halála után Rafael megint depresszióba eset, így -még ma sem tud- a fejlődés abba maradt. Ott voltál az anyukád hasában, és ugyan úgy voltál mint eddig, de nem fejlődött semmit. Semmilyen elváltozás, vagy baj nem mutatkozott, ezért senki sem tett semmit. Ez egészen addig tartott, míg 2000 év után végleg el tudta engedni egy kis ideig az apukádat. Miután világra jöttél Rafaelnek nem maradt semmi ereje, így az ágyban elhunyt. Az angyaloknál porrá válnak, majd abból a pórból semmi sem marad. - itt nekiállt sírni. A vállai reszketek az elfojtott zokogás miatt, később már az egész teszt remegett, és már hangosan fel is zokogott. Odamásztam mellé, és ahogyan tudtam átöleltem. A szívemnél nyomasztó érzés kerített hatalmában, és nekem elindultak a könnyeim az akaratomon kívül. Igaz egyiküket sem ismertem, és most hallok először róluk, de ez akkor nagyon fáj. Olyan, mintha mindvégig ott lettem volna, és mindent átéltem amit az anyukám is. és nekem is elindultak a könnyeim az akaratomon kívül. Igaz egyiküket sem ismertem, és most hallok először róluk, de ez akkor nagyon fáj. Olyan, mintha mindvégig ott lettem volna, és mindent átéltem amit az anyukám is. és nekem is elindultak a könnyeim az akaratomon kívül. Igaz egyiküket sem ismertem, és most hallok először róluk, de ez akkor nagyon fáj. Olyan, mintha mindvégig ott lettem volna, és mindent átéltem amit az anyukám is.

Miután mind a ketten megnyugodtunk, halkan, de még sírós hangon folytatta tovább a történetet.-De ez akkor nem így történt. A por helyett két tárgy maradt ott. Egy nyaklánc, amit még Krisztiántól sárga -ami ott lóg a nyakadban-, és egy kardot, amit mi a Fénység Kardjának neveztünk el. Hófehér pengéje van, mely a fénye segítségével bármit meg tud gyógyítani. Ez volt az anyukád képessége is.