Hydával való beszélgetésünk után a palotába mentem vissza. Összeszedtem az összes olyan cuccaimat, amire szükségem lehet, és Wadkielnek is. Mert most az a célom, hogy megtaláljam, azután jöhet ez a mindent elnyelő féreg, vagy mi. A nagy pakolászásom közepette apám jött hozzám.

-Merre visz elsőnek az utad? -kérdezte kíváncsian.

-Elsőnek Wadkielhez megyek, majd majd meglátom. -mondtam neki, könnyen pakoltam a szükséges dolgokat az útra. Csak akkor fordultam meg, mikor az apukám nagyot sóhajtott.

-Akkor erre szükséged lesz. A mennyek előtti helyen fogod megtalálni. Ott élnek azok a kiváltságos halandók, kik nagy szolgálatot tettek Istennek. Habár lehet, hogy Mennyekben találod meg, akkor veszed ennek hasznát. -vett elő egy másik tárgyat, ami egy érmére hasonlított. de van olyan érzésem, hogy ez nem egy közönséges érme. Amit elsőnek vett elő, az egy kis erszényt, ami fekete színe van, míg ezüstös színek díszítik.

-Ez a pénzérmének álcázott kard, kaput nyit a Mennyek birodalmába, és csak ezzel tudsz belépni. Nagyon vigyáz rá, mert ez az az enyémmé. Magamat ismerve nem hinném, hogy már használni fogom. Jobb helye lesz nálad. Ez az erszény pedig mindent elnyel, amit belé raksz. Mérete, súlya nem számít neki. Ezt egy ősi boszorkány adományozta nekem, amiért lebuktattam a férjét. És ha elfogadsz egy jó tanácsot, akkor rejtsd el a démoni létedet, de a szerelmednek okvetlenül mond el. Most, ami készülődik, fontos, hogy legyen olyan társ, akire még az életedet is rábízod. De ezt bizalom nélkül nehéz. Ajánlom hozzá, hogy tanítsd meg gondolatok olvasására, és azoknak az elrejtéséről, és minden olyan dologról, amire a legszükségesebb lesz. Őt nem tanította senki, ezért majd neked kell.

-Mindent telhetőt úgyis megteszem érte. Tudom, hogy ez furán hangzik tőlem, de szerintem, nem is, inkább tuti biztos, hogy ő életem szerelme. Nélküle úgysem tudnék létezni sem, ezért minden erőmmel azon vagyok, hogy megvédjem. Meg van olyan sejtesem, hogy ebben az ügyben ő lesz a kulcs. Ő sting mindennek a sorsát eldönteni, és én ott leszek mellette, mint a társa és szerelme.

-Jól van fiam. Legyél csak mellette, mivel kellene lesz rád, meg neked is rá. -megértően bólintottam, majd a sárga tárgyakat is eltettem. Régebben kaptam az erszényhez hasonló tárgyat, annyi különbséggel, hogy ez egy normális táska.

...

A Pokolt elhagyva mentem észak felé, mihelyst ott lehet a legkönnyebben a Mennyek kapujához érni. Ezt az égen úszó fénycsíkok jelzik. Minél sűrűbben és éles színben vannak, közelebb van a kapu.

A kapuhoz érve előveszem a biztonság kedvéért az érmet, amit még apámtól kaptam. Hirtelen vakító fényben úszott minden, majd a következő pillanatban már egy zöld dombon álltam, és nem is olyan messze egy fehér kis palota állt. Ezek szerint ez lehet a Mennyek és a halandók közti rész, ahol lehet itt találom meg Wadkielt. Így hát nagy reményekkel indultam meg a távolban álló épülethez, mint gondolataim csak egy személy körül forogtak, hogy hogy van az én kincsem.