Amiel szemszöge:

Utunkat más felé vettük. Délnek indultunk, le a hegyek mentén. Emberek harcoltak egymással könyörtelenül, saját vérüket ontva. Wadkiel az ilyeneket nem bírja, így mindig mindig a háta mögött ültem. Az egyik kezemmel nyugtatóan átöleltem, míg a másikkal Szafár kantárát fogtam. Torán mint mindig követett minket. A kardot nem leltük, akár hol is kerestük. Már vagy az ötödik csatateret hagytuk el, mikor már én is kezdem azt hinni, hogy reménytelen lesz megtalálni.

Leérve Görögország déli homokos partjára, megpihentünk egy kicsikét. A parton ügetünk immár egymás mellett, mikor hirtelen Wadkiel elájult. Ijedten kaptam utána, úgy Szafár is felnyerített. Szerencsére a homokos partra esett le; komolyabb baja nem lehet a fejének, mintha a kemény talajon mentünk volna. Próbáltam felkelteni, de nem ébredt meg. Rángatózott a teste, valamilyen fura nyelven beszél, és mintha sírna is. Óvatosan megfogtam a testét, majd körbe néztem, ahova tiszta helyre tudnánk menni.

Egy picinyke fehér házon akadt meg a szemem. Látszólag üres lehetet, mert már az udvarát magas gaz takarta el. A ház helyén lévő fehér vakolat már mállott le, és a tető sem volt éppen a legfényesebb állapotban.

Wadkiellel a kezemben indultam el a ház felé. Szerencsére minden nyitva volt. Látszott rajta, hogy akik itt éltek sietve távoztak el. Talán a háború miatt mehettek el. Felforgás nyomai látszódik rajta, amit már ellepi a vastag porréteg. Az egyik helyen az ágy levolt takarva, azt felemelve tettem rá Wadkielt, immár nyugodt testét. A lovakat is hátravittem a kertben, egy eldugottabb részre, ahol a sok gaz talán tudnak egy kis füvet is enni.

A lovak lerendezését inkább nekiálltam nagyjából rendet tenni a házban. Portalanítottam, szellőztetem, és a koszos dolgokat elmostam, valamint felmostam. Fél napom csak a nappali meg a konyha kitakarításával telt, folytatja ránéztem Wadkilelre, hogy már felkelt e. De semmilyen változás nem történt az állapotát tekintve, ami kezdett már egy kicsikét aggasztó lenni. Még este is kitakarítottam egy szobát, ahol majd aludni tudunk, ha Wadkiel felkell.

Másnap sem tért magához, és harmadnap sem. Egyre kétségbe voltam esve, már az sem érdekelt, hogy a körülöttem összedől a világ.