Egymástól elválva indultunk el a kastély felé; vagyis jobban mondva húztam magam után Amielt. Az őrök nem akartak minket beengedni, de az az őr valamit mondott nekik, és egyből utat engedtek nekünk. Mit nem tudva, hogy merre megyünk, mentünk csak egyenesen. Egy biztonságos helyet keresek, ahol egymással nyugodtan is tudják beszélni a dolgokat. Ahol voltam -szobában- nagyjából emlékszek, hogy merre van. Valamilyen hosszú folyóson mentünk végig, amelyiken láttam meg Amielt. Előtte pedig kacskaringóztunk, de ha ott lennénk majd, akkor remélem megismerem az utat. Csak akkor leszünk nagy bajban, hogyha nem arra kellett volna menni.

...

Az ideiglenes szobámba visszajutva, invitáltam be Amielt, majd az ágy közepére ülve kezdtem el mondani, hogy mi történt velem. Kezdve, a szüleimmel, majd, hogy mi is vagyok -habár ez engem is érdekelne, hogy ő kicsoda, micsoda-, és az állítólagos sorsomat is elmondtam neki.

Ez után jött ő, aki leginkább nekem okozott egy-két meglepetést. Egyikről sem hittem volna, még az álmaimban sem fordult volna ilyen elő. De mégis őt szeretem, így történjen bármi, én mindig vele leszek.

Miután sikeresen megemésztettük a hallottakat, nekiálltunk egy terv elkészítésének. Azért mégsem indulhatunk csak el, úgy hogy azt tudják, hogy merre menjünk.

Elsőnek a fegyvereket kell beszereznünk. Nálam van a gyógyító kard, de kell a párja, a Halál kardja is. -Ez az a kard, ami egy kis karcolást okoz neked, és már abba belehalsz. A legendák szerint ezt a kardot régen egy kovács készítette el. Mindenféle olyan anyagból hozta létre, ami alkalmas egy ember kioltására. Ezeket az anyagokat minden egyes teliholdkor szerezte be, akiknek őket egy karddá, majd az elkészült pengét, csak teliholdkor kovácsolta, tökéletesen hozta és csak abba a fátte A tökéletes kardod, végül odaadta egy katonának, aki hamar híressé vált, azzal, hogy őt bizony senki le nem győzi. Ekkor döbbent rá, a kovács, ki a kardod készítette, hogy mekkora fegyvert is hozott világra, ami csak pusztításra van. Így nekiálltak imádkozni a természet erőinek, hogy átkozák el a kardot. A hosszú imái, végül meghallgatásra találtak, de ennek ára volt. A kard el lett átkozva, ahogyan a kovács kérte, de ő, és aki forgatta, szörnyet haltak. A penge pedig életre kelt, és csak ő fogadja el, hogy ki forgassa. Így aztán, akit nem tart leendő gazdájának, mind meghaltak, egytől egyig. Ezért is terjedt el róla, hogy már az érintésétől is meghal tőle az ember. Az idő múltával senki nem volt megfelelő számára, és az emberek kerülni kezdték a helyet. Lassan feledésbe merült, és csak a legendája maradt fen - Eléggé nehéz lesz azt megtalálni. Ami talán segíthet nekünk, és ha igaz a legenda, akkor a katonát kell megtalálni a lelkek között. Ő használta utoljára, szóval a mai napig ott kell lennie. De ennek is vannak rizikói. Mint például nekem le kell mennem az Alvilágba, amitől egy kicsi félek. Sokféle mítoszbeli szörnyekről olvastam,

A kard megtalálása után, meg kell találnunk ezt a férget vagy mit, aztán egy készülő háborúnak is véget kell vetnünk. Mert a Mennybéliek a Pokolbelieket hibáztatják, míg ez fordítva igaz. Nem akarják elfogadni, hogy mindketten egyformán feledésbe merülnek, ha most nem fognak össze. És erre csak kevés időnk van, míg ki nem tör, ami már nehezíti a dolgainkat.