Valamikor régen egy világ létezett. Nem volt elválasztva a halandó emberek másokkal. Akkoriban nem volt elkülönülve a Menny és a Pokol. Mindenki egy helyen élt, békességben és harmóniával. Abban az időben nem léteztek az alvilági lények, hanem mind angyalok voltak, akik Istent szolgáltatták, hirdették tanításait és igét, ezzel együtt békét tartottak fenn mindenkivel. De, mint ahogyan minden történetben lenni szokott, itt valaki vagy valakik mindent megváltoztattak. Kezdetben Lucifer "uralkodott" mindent angyal felett. Olyan hatalmat szeretett volna, amilyen Istennek van, ezért kell angyalt az oldalára állítani, és ellenszegült Isten akaratának. Ezzel kezdődött a harc Isten és Lucifer között, de a végén csak egy győztes lehet, és ez az Isten volt. Lucifert és társait démonokká változás, és leküldte őket az Alvilágba. Az embereknek pedig halandó életet adott, és az életbe maradásuk miatt dolgozniuk kellett.
Minden jónak látszott a két világ között, de az Alvilágban Lucifer és társai nem fogadták el a sorsukat. Mint az angyaloknál ott is megmaradt a hierarchia, ezzel együtt Lucifer, avagy Sátán lett a Pokol ura. Egy ideig feljönni nem tudtak az emberi világba, de az embereknek a természeti ott bujkál a gonoszság. Ennek következtében egy idő után felszínre tudtak jönni, de akkor sem pusztítottak. Egy részük ott élt az emberek közt beolvadva, míg mások látógatóba járnak fel. Természetesen az angyalok is ott élnek vagy látógatóban vannak ott. Ilyenkor, ha egymással találkoznak, az általában nem szokott jól elsülni. Az ilyen "harcokat" az emberi természet megérti, habár ezeket eléggé furán és viccesen szokták megmagyarázni.
Ahogyan, mint minden élőlény megtalálja a lelki társát, úgy tűnik, hogy Pokol Ura sem tudta ezt később. Egy Asmodeus nevű, vele együtt bukott szeráfba szeretett bele. Mihelyst az Alvilágot a Sátán uralta, ezért egybe tudtak kelni. Ebből a házasságból született meg a fiúk Amiel.