Írói szemszög:

Min Jun nagy csodálattal nezte azt a festményt, amelyet nehezen árán, de sikerült meglovasítania. Régebben még Tohjont kérte meg, hogy az egyik gazdag lakásáról szóljon, amikor ezt a festményt. De Tohjon nem adta neki oda, hanem kölcsönzött egy pincéjében őrizte. Min Jun pedig tudta, hogy Tohjon oda rejtette el a festményét, így segédmunkásnak álcázva lopta el tőle a műalkotást.

Min Jun ravasz volt, így még a helyszínen készítette a tökéletes álcát, ahová el tudná rejteni a képet. Kivette a képet a helyéről, majd két lap közé tette, és úgy gondolta, hogy egy másik képet. Ha a rendőrök lemennének a pincébe akkor már csak az eredeti keretet találnák a helyszínen. A két lap egyik oldalán ő maga festett rá egy kép, így tökéletesen lett álcázva.

Amikor a rendőrök az egyik fogdaügynök jelentését felkeresték otthonában, de nem látták el az eltűnt képet. Mikor annál a képnél voltak, akkor hirtelen befeszült a válla, ideges lett. Később jöttek csak rá a rendőrök, hogy ott van az eredeti festmény a kép mögött.

Min Junt orgazdasággal és lopással akartam csak letartoztatni, de ez nem jött össze nekik, mert külföldre szökött. Azt nem tudni, hogy hova, de minden addigi megoldás megoldott, s többé senki semmit nem tudott felőle semmit.

A festményt meglovasított Tohjon a fogdaügynök hatására tört meg. Az elfogását figyelembe véve ellenségként kezelhető a zsarukat, így a sárga mellé egy "társat" A hozzá került fogdaügynök úgy forgatta a lapokat, úgy játszott az elméjével, ngy érebenz. Csak a valóságban ez teljesen másként volt. Később úgy játszott vele, hogy Tohjon jobban nyugtalanabb, idegesebb lett. A vele egy cellában lévő fogdaügynököt rendszeresen vitték "kihallgatásokra", majd az utolsó alkalomnál megemlítették őt, hogy milyen jó tette, hogy elmondta a rendőröknek a bűneit. Sokkal nyugodtabb lett a cellatársa, és ez ösztönözte Tohjont is, hogy mindent bevalljon a rendőröknek.

Tohjonnal ellentétben Yejunt már keményebb fából faragták. Thojnnal együtt ő is rablásokból élt, és néha találkozott az útjuk egy-egy közös munka miatt.

Yejun eleinte önszántából vallott be mindent, de Chihuról és Songról semmilyen bizonyítékot nem mondott. Ők hárman alkottak egy csapatot, mely az egyik sikertelen rablásuk következtében mindegyiküket lecsukták. Yejun vallomása koránt sem volt annyira őszinte, mint amennyire el akarta magát hitetni.

Ezért a rendőrök egy fogdaügynököt állítottak rá, hogy majd az idő haladtával beismerő, őszinte vallomást tudjon tenni, vagy csak néhány információt csepegtessenek el neki. A terv végül bevált. Eleinte olyan hírekkel szolgált neki, amelyek a társairól szóltak, és milyen módon mondtak el a rendőröknek. Ekkor már Yejon nem bízott meg egykori társaiban. Később a fogdaügynök betörésekkel kapcsolatos kérdéseket tett neki, amelyek őszi válasz válaszoltak. Később az ő módszereit is elmondta neki, és még a jövőben milyen új dolgokat tud még kipróbálni. A fogdaügynök sem volt rest. Minden "kihallgatáskor" jelentette a rendőröknek, hogy mi mindent tudott meg Yejuntól. Így együtt erővel végül két hét erős nyomás alatt tartott Yejunt, végül a társai ellen is ment.

A rendőrök ekkor újra elővették Songot, aki egy kicsikével közlékenyebb lett, de még így is hetekbe került mire szóra bírták. Bár nem mondott sokat, de ép eleget ahhoz, hogy Chihut szóra bírják. Chihu sosem bírta az ekkora nyomást, ezért egyből mindent elmondott a rendőröknek. Végül Song is megtört és teljes vallomást tett a rendőröknek. Yejun nyolc, Chihu két és Song tíz év börtönbüntetést kaptak.

Ekkor tájt már sorra leplezőtek le a betörőbandák. Mindenkit elfogtak és feleőségre vonták őket. Vagyis nem teljesen mindenkit, mert akik külföldre menekültek, ők már nem tudták. Az egytelen ilyen kivétel az Jung Hoseok jobb keze, aki nem éppen volt könyörületes. Ellene azért nem indíthattak eljárást, mert már úgy találtak rá, hogy elme zavaros lett. Onnéttól fogva az egyik intézmény örökös tagja lett, inkább az elembetegsége miatt gyógykezelték.

Ahhoz, hogy a rendőrök ilyen messzire el tudta jutni, az annak köszönhető, hogy a börtönbe lévőket próbálták egymás ellen hangolniuk. Az egyikük Jong a rendőrök kérésére úgy érezte, hogyan működik, miként fonódnak a szálak az alvilági életben. Elmesélte nekik, hogy hogyan dolgoznak össze az ügyvédekkel, és milyen más új bandákkal jönnek létre. A rendőröknek még azt érezzük, hogy milyen jól játszanak más országokkal, többek között Japánban, Kínában és az Egyesült Államokban. Az ők tanácsaikkal, kéréseikkel dolgoztak, és alkalmazták a módszereiket. Ezáltal a rendőröknek egy új kaput nyitott, és az eddig már úgy gondolt nyomozás a végét járja koránt sem volt így.