Odakint már alkonyodott az idő. Város esti fényei szűrődtek be az ablakon. A képernyő erősen világított a sötét szobában. Nagy szenvedéssel, de kikeltem az ágyból. Elhúztam a függönyöket, lezuhanyoztam, és újra visszabújtam a már hideg takaró alá. Mielőtt lecsuknám az elfáradt szemeimet lekapcsolom a tévét, ezzel együtt sötétbe burkolódzik a szobát. Kényelmesen elhelyezkedve csukom le szemeimet, és merülök el az álmok tengerébe.

Time skip

Hatalmas csapódásokra kelek fel. Olyan mintha valaki teljes izomból bevágta volna az autó ajtaját. Hallom ahogyan az egyik ajtó hangosan csukódik be. Félve húzom össze magamat, és nézek riadtan az ajtóm elé. A szó szoros értelemben remegek. Hallom, ahogyan valami zajt csap az így is csendes házban. A következő pillanatban egy ismerős hangot hallok meg. Egy üveg földre érkezve ezer darabra esett szét. Ezt követi egy káromkodás, majd még egy üvegtörés.

Negyedóra múlva -ami nekem felért két órával, hanem többel -valaki motoszkál a zárral. A kilincs lassan lenyomódik, és belép rajta az a srác. Ettől megnyugszok, de egyből félni kezdek, mert nem éppen nyugodt állapotban van. Ugyan dülöngélve, de határozottan közelít meg. Pervez mosolygó terül szét az arcán, és már a szemeivel felfalt. Sajnos tudom, hogy mi jönne. Ebben az esetben kipattannék az ágyból, kikerülném, -vagy valahogyan túljutnék rajta -és elszöknék innét jó messzire. De a testem meg sem bír moccanni. Olyan mintha megfagytam volna. Hiába sikoltozik az agyam, hogy ebben a helyzetben mit kell csinálnom, de mégsem megy. Oda az összes edzésem, a mögöttes jelenlegi éve, hogy megvédjem magamat. Minden oda veszett. Megkövülten nézem ahogyan felém közelít. A testem már remeg, szemeimet ellepte a könnyek. Még egy csepp sem folyt le az arcomon,

-Mi az édesem? Miért sírsz már leginkább? -kérdezte meg tőlem akadozva. Beszéd közben megbotlott a nyelve, jelezve jelenleg teljesen részeg.

Nem szóltam hozzá egy szót sem. Úgy látszik őt ezt feldühítette. Erőszakosan rántott magához, és nézet bele a riad lélektükreimbe. A remegésem még nagyobb lett az eddiginél.

Erőszakosan nyomta az ajkait az enyémekhez, és kezdte el harapdálni. Próbáltam eltolni, de mi haszna sem volt. Túl erős hozzám. Az egyik kezét tarkómhoz vezette, míg a másikat a derekamra tette. Még közelebb húzott hozzá. Szemeimből már megállíthatatlanul folytak le a könnycseppek.

Erőszakosan húzta meg a hajamt, hátra rántva a fejemet. Sikítanék, ha nem éppenséggel az ajkaimat harapdálja. A nyelve erőszakosan tört utat a számba. Minden egyes kis helyet bejárt, majd egyre mélyebbre nem ment. Már annyira mélyen volt a nyelve a számba, hogy fulladozni nem kezdtem. Ezt egyszerűen már nem bírom. Erősebben próbáltam eltolni, de semmi változás nem történt. Szabad kezeimet hátát ütöttem. Ennek meglett a végeredménye. Erősen belemarkolt a popsimba, és újra erőszakosan harapdálni nem kezdett. Már a számban éreztem a saját vérem ízét.

Végre elvált az ajkaimtól. Az egyik kezét a mellkasomra tette, és teljes erejét bevetve lenyomott az ágyra. Próbáltam felkelni, vagy kiszabadítani magamat, de újfent sikertelenül jártam. A másik kezével levette a fekete nyakkendőjét, és ráült a csípőmre. Lábaimmal kapálóztam, kezeimmel igyekeztem eltolni. Megunva szánalmas kiszabadulásomra tett kísérleteimet, összefogta a kezeimet, és a fejem fölött az ágyhoz kötözött ki.

Nem szólt hozzám egy szót sem. Ide már nem is kellenek a szavak, hogy tudjam, most jön az élet legrosszabb része, amire sosem készült fel. A nyakhoz hajol, és teljes erejével belémharapott. Hangosan ordibáltam, de nem hatotta meg. Úgy tett, mintha ezt az egészet meg sem hallaná. A harapás helyén kiszökött a vérem, ami lassan csurogni kezdett. A rajtam ülő elégedetten nézte meg remek művét, és elismerően bólintott rá egyet. A mellkasom föl-le mozgott, a szemeimből csak úgy áradat a kifolyó könnyek. Majd újra a nyakamhoz hajolt, de ez úttal a másik oldalra. Ott is ugyan ezt eljátszotta, talán még mélyebb is volt. Következett még egy, aztán még egy harapás, mindaddig, míg már az egész nyakam nem vérzett. Ügyesen az ütőereimet kihagyta. Bár azok lennének megsérülve, és akkor nem fájna ennyire a nyakam!

Nyakam harapdálása után, a rajtam jelenlegi pizsamának szánt pólómat egyszerűen ketté szakította. Olyan volt, mintha ezt nem előszőr csinálná meg. Az anyagokat félre hajította, és rátért az eddig fedett kulcscsontomra. Azt is harapdálni kezdte, de szerencsére nem olyan mélyen, hogy vér is kiszökjön. Már most eléggé csúnya foltokat hagyott maga után. Ez után jöttek a mellbimbóim. Azokat is egy fogai közé vette. De nem gyengéden csinálta, hanem erőszakosan. Ordibáltam, sikoltoztam, de semmit sem értem el vele. Szörnyű másodpercek után lejjebb ment. Az egész hasamat, oldalamat harapdálta, egy kis helyet sem kímélve. Szerencsére valahol megszívta a bőrömet, ezzel lila foltokat hagyva maga után.

Ahogyan csúszott lejjebb, és jobban dőlt rám, megéreztem valami keményet. Csak ekkor jöttem rá, hogy mindez, amit teszek, hogy ordibálok, mozgó alatta, próbálom kiszabadítani kezeimet, közönség szírok, mindez felizgatja. Már hangosan sírok, és minden reményem elszállt, mikor a melegítőnadrágommal együtt az alsómat is vele együtt lerántotta. Teljesen mesztelenül, kiszolgáltatottan fekszek alatta. Ő is hamar lekapta magáról ruha darabjait, és az ágytól jó messzire elszórta. Már feladva feküdtem alatta. Nem tudok semmit sem tenni ez ellen. Józan és szel sem tudnék rá hatni, mivel csak úgy árad belőle a pia szaga. Totálisan részeg, ennél jobban már nem is lehetne.

Lábaimat szétfeszítve fér hozzá a helyhez hozzá, amit kiszemelt magának. Még az a szerencse, hogy hajlékony vagyok, különben érezném ennek a borzasztó fájdalmait. Hirtelen egy erős fájdalmat éreztem meg az alfelemnél. Teljes hosszával belém hatolt. Az üvöltéseim közepette is hallottam, ahogyan felszakadt ottlent a bőröm. Elkezdett bennem mozogni. Eleinte lassan és gyengébben csinálta, ám az idő múlásával gyorsabban és erősebben csinálta. Nem törődött velem egyáltalán, mintha egy élő bábuval játszadozna.

Nem tudom, hogy mennyi ideig csinálta. Az biztos, hogy sokkal több idő telt el, mint mikor harapdált, vagy mióta itt van a szobába. Az erőteljes lökései közben már mindent elveszítettem. Kezdve a reménnyel, a szűzeséggemmel, a hangomtól és végül az érzékeimtől. Most már valóban egy bábu vagyok. Egy cseppnyi hang sem jön ki a torkomon, már nem érzem azt az elviselhetetlen nagy fájdalmat, ami eddig körbe vett. A bőrömön ugyan érzem, hogy odalent erősen vérzek, valamint a nyakamnál és a hasamnál sem álltak meg a vérfolyások. Szerintem nekem majd most jön el a vég. Vérhiányba fogok meghalni, hogy az elrablóm megerőszakolt. Ennél jobb halált nem is kívánhatnék!

Megint egy hosszadalmas idő után elveszítettem az eszméletemet. Már többször is elment, de mindig újra kemény lett, és folytatta ott, ahol abba hagyta. Valamikor már ki sem húzódott belőlem. Várt egy kicsikét, összeszedte magát, és újra akcióba lendült.

Végre nem érzem magam körül. A nagy semmiben lebegek. Ha nem éltem volna át mindezt, akkor talán félnék, hogy ide kerültem. De most örülök neki, hogy itt vagyok. Legalább itt nyugton lehetek, senki sem bánt, nem ér többé semmilyen fájdalom. Szerintem jobb itt a semmiben lenni, mint a valóságban, ahol szörnyű kínokkal, és mocsokkal van tele.