Mire hazatértem, Jimin otthon volt. A kanapén ült, és a tévét nézte.

-Szia Jungkook. -lepődött meg Jimin.

-Jimin? -lepődtem most én meg. -Nem számítottam rá, hogy visszajössz. -mondtam ki hangosan gondolatomat.

-Ó, lebuktam. -vakarta meg idegesen a tarkóját. -Csak elmentem haza pár cuccomért. -válaszolt, a fel nem tett kérdésemre. Már éppen szólásra nyitnám a számat, mire beelőzött:

-Nem szóltam senkinek. Egypáran kerestek, de azt mondtam nekik, hogy elutazok, piheni. -olvasott megint a gondolataimba.

-Jó. -vágtam oda neki bunkóan, és magára hagytam a nappaliban. Majd később elintézem. Előtte még a bátyámmal le kell rendeznünk a dolgokat.

Time skip

Jimin mit sem sejtve elvolt a házban. Tegnapi kis lógása után, nem próbálkozott semmivel. Hol a laptopját, hol a telefonját bújta. Este az ágyában valami idióta könyvet olvasott.

Míg Kwag fel nem kelt, addig utána néztem Jiminnek. Nagyon meglepődtem rajta, hogy nyomozó. Egyáltalán nem néztem volna ki belőle. Ahogyan viselkedik, és amilyen a kinézete ... Az az ártatlan gyerek kinézett, formás seggel, őzike szemekkel és dús ajkakkal megáldva.

Tegnap sikeresen beszéltem a bátyámmal, és elmondta a helyzetet. Anya meghalt, apa alkoholista lett. Neki kell fenntartania magukat. Szegény bátyámat megsajnáltam, ezért felajánlottam a segítségemet. Eleinte nem akarta elfogadni, de kő kemény egy órás veszekedés után, már beletörődött a dolgokba. Mondtam már, hogy mennyire makacs tudok lenni? Főleg, ha valamit a fejembe veszek?

Erről jut eszembe. Jiminkét meg kell büntetni, de kegyetlenül. Úgy is rég volt, hogy szórakoztam valakivel kölcsön adott egy pincében. Legalább most megtanulja, hogy hol a helye. Főleg nálam.

-Jimin! -rontok be szobájába. Az ágyon ülve búja megint a laptopját. -Mond mit nézel ilyen elmélyülten? -kérdezem meg tőle, formálisan.

-Ja, semmit. Csak egy-két régi dolgot. -hajtja le a laptopját. -Miért vagy itt? -kérdezi meg kíváncsian. Ekkor mosolyra húzom ajkaimat. Ez nem kedves mosoly volt, hanem rémísztő. Most én vagyok a vadász, Jimin az áldozatom, aki csapdába esett.

-J-jungkook. -kezdett el dadogni. -Mit szeretnél? -kérdezi remegve.

-Hogy én mit szeretnék? -úgy teszek, mintha elgondolkoznék rajta. -Téged. Hallani, ahogyan alattam nyögsz, többért rimánkodva. Hallani az édes, kínkeserves sikolyaidat, amik az egész pincében hallatszik. -közlöm vele szemrebbenés nélkül. Imádom a reakcióját. Ijedve menekülne el, de a lábára fogok.

-A-aaa! Nem megyünk sehova Jimin! -mondom neki, és még közelebb húzom magamhoz.

Hirtelen ajkaira tapadok. Azokra az édes, dús ajkakra, amik csak úgy vonzzák az ember tekintetét. Erősen harapdálva puszilgatom ajkait. Ezt megunva kérek bejutást a szájába, amit nem igen akar megadni.

-Jimin, ha nem azt teszed, amit mondok, nagy büntetésre számíthatsz! -figyelmeztetem Jimint, aki nagyra nyitott szemekkel bámul felém.

-Nem vagyok egy senkid! Így nem bánhatsz egy emberrel! -háborodik fel. Ha ő azt tudná, hogyan lehet az emberekkel ... Na majd leginkább megtapasztalja a kicsike.

Nem szóltam hozzá. Egyszerűen befogtam az orrát, és újra ajkaihoz nyomtam sajátomat. Nem tetszett neki. Sokáig bírta levegő nélkül, de egy idő után feladta. Kitárta száját, ahova gyorsan becsúszantottam a nyelvemet. Az eddiginél még durvábban csókoltam meg. Már a számban éreztem Jimin kesernyés vére ízét.

Jiminek lényeg ez nem tetszett. Apró kis mancsaival próbált magától ellökni, kisebb sikerrel. Olyan kevés energiát adott bele, hogy meg sem éreztem. Csak egy picike nyomást. Ezután ököllel próbálkozott, ugyan olyan eredménnyel.

-Ezért még több büntetés jár. -utaltam a mostanira.

-Nem vagy az apám, hogy így bánj velem! -vágott vissza Jimin.

-Szeretnéd, hogy az apucid legyek? -húzom vigyorra az ajkaimat. -Ha ez a legnagyobb vágyad, megadhatom neked. -mondom drámaiassan.

-Álmodik a bolond. -vetette el a sulykot Jimin.

-Na most van vége! -szólok rá eréjessen. A nyakánál fogva viszem le a pincébe. Nem érdekel, hogyan kapálózik, ordibál vagy könyörög. Ezt már kiprovokálta magának. Viselje hát a következményeket.

Nem törődve vele, hajítottam le a pince lépcsőjén, úgy, ahogyan volt. Mire leért elvesztette az emlékezetét, és folyt ki belőle a vér. Szerencsére nem egy főér pattant el. Azért megnyugodva tovább vonszoltam az egyik cellába. Itt szép kis időket fogunk eltölteni, édes kettesben.