Jungkook szemszöge:

-Mutasd a dohányt! -parancsolom meg a beszari kis emberkének az egyik autóparkolóban. Az elmúlt egy évben nagyon sokat változott. Mélyebb lett a hangom, szélesebbek lettek a vállaim, valamint több izmot is felszedtem. De nem a kinézetem ment át egy kis változáson, hanem a képességeim is. Egyre gyorsabban török ​​fel, és már Sowun is elismerő pillantásokkal ajándékoz meg. De ez már hidegen hagy, csak egy cél lebeg a szemem előtt, mégpedig én leszek egy maffiának a vezetője.

Az előttem remegő lábakkal álló emberke félve húzta elő zsebéből a dohányt, s nyújtotta át nekem. Alaposan szemügyre vettem a zacskó tartalmát. Már ránézésre is meg tudom állapítani, hogy ezzel csak akar akar-e csapni, vagy sem.

-Ez hamis! -mondtam neki dühös mély hangon.

-Az lehetetlen. Ha azt gondolod, hogy hamis, akkor alaptalan az üzlet is. -szeretne minél előbb elmenni, de ebből sajnos most nem eszel.

-Rendőrség! -kiáltotta el magát Nam. Az utolsó időben ő és Jin velem együtt úgymond eltűntünk, és inkább fejlesztettük magunkat. -A legtöbb megvagytok! -mondta győzelemittasan Nam, aki mellett megjelent Jin is. Azszem most kéne eljönnie annak a résznek, hogy bevetem a nagy színészi tudásomat, amire mindenki sajnálatára nem köd bekövetkezni.

-Rendőrök vagyunk, és a legtöbb beviszünk titeket a főkapitányságra. Az egész beszélgetést felvettük hangrögzítőre. -mondta Jin. Ez milyen béna mondat volt. Ennél jobbat nem tudott kitalálni?! De ennek a jelenlegi hatásos volt, mert az előttem álló halálsápadt arccal nézett felé.

-Nyugi, rendesek leszünk, és nem viszünk titeket be a kapitányságra. De ennek ára van. -vette át a szót Nam.

-Mi? -ment meggondolatlanul bele.

-Meg kell találnunk egy drogbárót. Ha segítettek nekünk, akkor megsemmisítjük a bizonyítékot, és szemetek láttán törjük darabjaira ezt a készüléket.

-Benne vagyok! -felelte.

-De hogy bízzunk meg bennetek? Ha most mindent megsemmisítünk, akkor semmilyen biztosíték nem maradt arra, hogy nem vertek át minket. Ezért ezt a szép kis mennyiségű drogot elvesszük, ami lesz a biztosíték. -mondta nekik Nam. Mindannyian tudjuk, hogy az előttünk állónak az a legnagyobb lehetősége, hogy pénzt szerezzen. Habár neki nem csak ez az egy bevételi forrása van, hanem más, régi módszerekkel próbálkozik továbbra is. A rendőrök már a sarkában van, és csak idő kérdése, hogy rá találjanak.

Még egy darabig kocsikáztunk, és úgy egy óra elteltével kiraktak minket. Amilyen hamar csak lehetett eltűntem az árnyékok közé, s követtem a mi kis drogbárónkat.

Nem is kellett olyan nagyon csalódnom benne. Attól, hogy megjelentek Namék rendőri álruhába, egyből riadót fújt mindenkinek. Egy taxist leintett, és egyenesen az otthona felé vette az irányt. A tömegben megbújva figyeltem a lakását, ahonnan egy óra elteltével két nagyobb táskával jelent meg. Azokat betette egy kocsi csomagtartójába, majd sietve hajtott volna el, ha nem lenne a dugó. Hát mit ne mondjak kis barátom, ez nem a szerencsés napod.

Jobb szemem sarkából megláttom meg, hogy felénk közeleg egy rendőrautó, ahonnan tényleg rendőrök szálnak ki. Úgy látszik Namék sikeresen elintézték a feladataikat. A rendőrök pontosan tudták, hogy mit, kit és miket kell keresniük. Amit nála találnak az épp elég, hogy legalább húsz évig biztos, hogy a rácsok mögött csücsüljön.