A rá következő időszakban már nem kaptunk ötleteket, hogy hova törjünk be. Suwon megtiltotta mindenkinek, hogy a információt a szomszédos nekünk a betörésekkel kapcsolatban. Ezért az elkövetkezési időszakban találomra törtünk be, de ez azzal van, hogy nagyobb volt a lebukás lehetősége. Kisebb zsákmányaink lettek, de néha azért megütöttük a főnyereményt is. Ekkor csatlakozott hozzánk Jinho, aki azt mondta, hogy hova is törjünk be.

Jinhot szinte majdnem minden gazdag ismeri, mert az anyja sikerült egy ilyen kis boltot alkotnia, ahova a gazdagok járnak. Ugyan is az átlagemberek az ilyen luxus tárgyakat nem engedhetik meg maguknak. Így Jinho e körben mozgott.

Szerencsénkre Jinho ötleteivel jobb jobb lettünk. A nehéz időkben nagyon sokat fejlődött az ilyen képességeim. De a kimaradt idő, sajnos meghozta a gyümölcsét. Egyre többen űzték ezt az ipart, és olyan technikákat használnak, amelyekről mi semmit sem tudunk. Segítséget úgyszintén nem kaptunk, így megint saját magunkra támaszkodhatunk. De velük szemben volt egy kis előnyünk. Azt szerencsére nem tiltotta meg Suwon a többieknek, hogy másba ne segítsenek. Így a kezdőkkel ellentétben nekünk már van egy kiépített hálózatunk. Mindenki részt vett benne, s mi jobban jobban sajátítottuk el a szervezés és a lebonyolítás sajátosságait. Úgy látszik, Suwonnak ez volt az eredeti egész, miszerint ne csak magunk csináljuk, hanem alkalmazzunk másokat, és törjünk a nagyobb felé.

Az egész úgy nézett ki, hogy én irányítottam mindenkit. A taxisoknak, más tagoknak, kurváknak mondtam meg, hogy mit csináljanak, milyen jól szerezzenek. Nam és Jin vezette a betörítéseket, így már Jinnek sincsen az ínyére, hogy ő csinálja a munka nehezebbik részét.

Egy betörést általában egy hosszas megfigyelés vette kezdetét. A kiszemelt lakásokat és annak környékét figyeltük meg, és majd ezután jött a mérlegelés, miszerint érdemes-e oda betörnünk. Ha találtunk egy kis rést, akkor azokon keresztül törtünk be. Ha ilyen nem volt, akkor maradt egy régi módszer: a bejárati ajtó feltörése. De nem ez ez volt kitervelve, hanem honnan érkezünk, és honnan távozunk, és különböző jelzéseket alkalmaztunk, így akik bent vannak tudják, milyen emberek köjelik felé De mindenhez hozzátartozott az is, hogy biztos menjünk, nincsenek otthon. Többször becsülhetünk hozzá, vagy felhívjuk őket, ha egyáltalán nem vezetik a telefonos telefonokat, amelyek nincsenek összekötődve más telefonjaikkal. És csak ez után lehet betörni.

A lakásokba bejutva már nem a kisebb érétkű tárgyakkal foglalkoztunk, hanem készpénzekkel, arany- és ezüsttárgyakkal, műkincsekkel.

Ez után jött csak a neheze: a nyomok eltűntetése. Leg jobban ezt szoktuk megelőzni, így kreatívnál kreatívabb módszereket alkalmazni, mint például kesztyűt vagy valamilyen ruhadarabot húzunk a kezünkre. A másik nehéz dolog volt, hogy úgy törjünk be, mintha ott sem jártunk volna. A tulajnak egyáltalán nem tűnjön fel, vagy pont úgy rendeztük, hogy más bandákra könnyen ráfogják a rendőröket.

A rendőrök pedig mentek a saját fejük után. Mindig azt hitték, hogy mikor egy akció során véletlenül elkapnak egy tagot, akkor már a nyeregben vannak. De mélységes sajnálatukra nem. Mi mindig egy lépéssel előtük járunk, hiába nem tudunk a nagyobb dolgokról.