Jungkook szemszöge:

Nem tudom, hogy mi történt tegnap. Arra emlékszem, hogy az egyik idióta lebuktatta magát a rendőrök előtt. Természetesen nagyon fontos szállítmány átvételéről volt szó, de ez olyan szép elúszott, mint hajó a vízen. Ezután Jin bejelentette, hogy kilép az egészből. Eleinte dühös voltam rá, és meg is akartam ölni, de Nam az utamba állt. Akkor mindig volt barátaimmal összevesztem. Nem gondolkoztam tisztán, csak az érzelmeim irányítottak.

Veszekedésünk alapján betértem egy bárba, sárga földig leinni. Az már rejtély, hogy keveredtem haza, s még nagyobb, hogyan kerülhettem meztelenül a saját ágyamba. Ez totál kiesett. Remélem azért semmi meggondolatlant nem tettem.

Az ágyból kivánszorogva elmentem fürdeni, majd reggelit készíteni. Szokásosan végeztem a reggeli teendőimet, kiegészítve plusz egy főre való reggelivel. Azt a gyereket még mindig nem merem onnan kiengedni. Túlságosan a szívemhez nőtt, ami azért nagy szó. Nem mehetek el mellette csak úgy el, hogy ne gondoljak a kinézetére, főleg arra a formában.

Egyből levert a víz, mikor észrevettem, hogy a szobája ajtaja nincsen bezárva. Nagy lendülettel nyitottam ki az ajtót, majd megnyugodva vettem észre, békésen szundikál az ágyában. Nem szerettem volna felkelteni, ezért szokás szerint letettem a tálcát a szekrényre. Mielőtt elmentem volna, az ajtót újra kulcsra zártam.

Miért volt nyitva az ajtaja? Nem emlékszem rá, hogy tegnap este vittem is neki bármit, amiért nyitva hagyhattam. Az estére gondolva újra fájni kezdett a fejem. Gyorsan odakaptam a kezemet a halántékomhoz, és indultam vissza a konyhába. Valamilyen fájdalomcsillapított beszedtem, ami talán enyhíti ezt a fájdalmat. A nap további részében intéztem a szokásos feladataimat.

Time skip

Hajnali háromkor az egyik kis minibár üzletében Jung kikísérte az utolsó vendéget. Fekete kocsimból néztem végig, ahogyan kényelmesen rágyújt a cigijére, és lassan elszívja. Ilyenkor, nyár közepén jól telik az este, tele bevételekkel. Sötét utcákon négy főből álló csapat közel meg meg Jung-ot. Ő még nem vette észre, mindaddig, míg látómezejébe nem kerültek. Jung megfeszült testtartással várta őket. Nem riadt vissza, mivel befuccsolna a hírnevének.

Négy közül az egyik hirtelen egy ütést mért Jung gyomra felé. Jung ösztönösen cselekedett, ütött vissza. Az éj leple alatt kisebb bunyó tört ki. Győztesül Jung került ki. Annak alapján, hogy a város nyugati részében szinte az összes bár az övé, nem egy kispályás alak. Még nekem is meggyűlne velem a bajom. Látszólag 186 centi magas, vékony testalkatú, gyér izomzattal. De amilyen erőt rejt magában, az jóval több. Nem csoda. Hogy négy kigyúrt állat ellen van ő maradt két lábbon.

Többen is pályáznak a helyére. Környező kisebb bandák hamar rájöttek, hogy egy-egy ilyen bárt megfenyegetnek töméntelen mennyiségű pénzt szerezhetnek. De most ez az egész csődöt mondott. Úgy látszik, ideje szólni a kopóknak, hogy van mit itt elintézniük.

-Jung! -szólítom meg az illetőt. Nagyra nyitott szemekkel néz felém. Nem meglepő, hogy ilyenkor egy várost járom. Ilyenkor virágzik igazából az egész feketepiac.

-F-főnök. -remeg meg a hangja, s hajol meg mélyen.

-Zsaruk nemsokára itt lesznek. Már szóltam nekik. A többi bárodat belevonhatod. -közöltem vel, s lezártnak tekintettem ezt az ügyet.

-K-köszönöm szépen, főnök! -remegett még mindig a hangja, de teli volt hálával. Ennyi csekélységet igazából megtehettem.

A rendőrségen vannak beépített embereim, így simán el tudják az ilyeneket intézni. Nem kell a saját kezünket bemocskolni, egy ilyen pitiáner ügy miatt.

Tíz percbe sem telt az egész, már szirénázva jöttek a rendőrautók. Az a négy tag egyből menekülőre fogták magukat, csak Jung az útjukat állta. Nem restellte mindent elmondani, egy-két meg nem történt dolgokkal fűszerezni. Reggel hatórás hírekben örömmel jelentette be a rendőrség, hogy sikerült bárki rémeit elfogni.