Írói szemszög:

Amint hazaért Jungkook, elsőnek a csomagtartóban lévőt vitte le a saját pincéjében. A pincéje nem egy átlagos pince, amit minden családi háznál találsz. A föld alatti rész, három kisebb helyisége volt. Mindegyik fel volt szerelve. Igaz nem a legújabb technológiának megfelelően, de ezt Jungkookot sosem zavarta. A régi eszközökkel nagy hatásosabban tud rajuk hatni.

Az egyik ilyen kis helyiségbe vitte be az ájult kiszemeltjét. A falakhoz négy darab lánc volt erősítve, végükön egy-egy erős bilinccsel. Mindegyik végtagját kikötözte, és hagyta, hogy kölcsön a földön pihenjen tovább. ~ Úgy sem fog egyhamar pihenni. -gondolta magában Jungkook, majd magára hagyta a férfit. De először felment volna a vaslépcsőn, bezárta az ajtókat.

Újra kilépett a házból, majd a következő áldozatát vette ki a kocsijából. Ő nem szerepelt a tervei között, hogy magával hozza, de a sors így akarta. Amint kivette a kocsiból egyből feltűnt neki, hogy milyen könnyű. Már korábban észrevette, hogy nála nagyobb alacsonyabb, valamint eléggé fiatalnak kell lennie. Első ránézésre olyan tizenhét-tizennyolc éves mondaná.

Őt azért már óvatosabban vitte be, a kis törékeny teste miatt. Nem tudja megmondani, hogy jelen pillanatban mit érez iránta, de a lelke, aki annyira harcolna az elméjével mást érez. Érzi, hogy ő majd a későbbiekben fontos lesz a számára. Ösztönösen halkan vitte be az egyik vendégszobába. Őt még nem kell bántani, vele más tervei lesznek. Lefektette az ezüstös ágyra, majd be is takarta. Mielőtt elhagyta volna a szobát, még egy utolsó pillantást tett az alvó fiú felé, majd maga mögött bezárt az ajtót, s a hagyományt.

Úgy döntött, hogy a legtöbb esetben zsákmányát hagyja piheni. Már este tíz órát ütött az óra, mire ő is az ágyba került.

Time skip

Másnap reggel óta kelt, mint eddig. Már nagyon izgatott. Rég nem csinált ilyent, és a célszemélye olyan súlyos dolgot tett ellene, hogy még mindig az egyszerű halál ajándék lenne a számára.

Két adag reggelit készített el. Egyetemnek, amit ott helyben meg is ette, míg a másikat, annak a fiatal fiúnak, aki még a reményei szerint ott alszik az egyik vendégszobájában. Egy papírra ráfirkantotta, hogy egye meg a reggelijét, és igya meg hozzá a kakaót. Kávét semmiképpen nem kell neki adni, mert az még nem neki való. Egy kétliteres vizet és egy poharat is feltett egy ezüst tálcára, amin már ott volt a reggelije egy kakaó társaságában. A papírra még az is rákerült, hogy foglalja el magát. A vendég van egy tévé, amit tud használni, valamint pár darab könyv megtalálható, ha netalántán olvasni van kedve.

Első útja tehát a fiatal fiúhoz vezetett, aki mindig mindig az álmok világában járt. Megkönnyebbülten rakta le a tálcát az éjjeliszekrényre, és újra bezárta maga mögött az ajtót.

A következő útja már egyenesen a pincébe vezetett. Lassan ballagott le a lépcsőn, és ment a legszélső ajtóhoz. Az ajtó másik oldalán a játéka található. Már a pince bejáratánál eltűnt a kedves, gondoskodó énje, helyette átvette a vadállati énje, amit néha nem tudott kordában tartani.

Az áldozatja már fent volt, mire leért. Sikward kérlelt segítséget, és könyörgött neki, hogy engedje el. Jungkook ezen felnevetett, de nem az az édes nevetése volt, amit oly sokan szeretnek. Ez az ördögi nevetése volt a végén egy ördögi mosollyal. A leláncolt személy már kezdte érezni, hogy bizony nem kap segítséget, és nem egy kellemes idő elé fog nézni. Már rettegve nézett bele a már feketének mondható sötétbarna szemekbe, ahol megmagyarázhatatlanul csillogott. Mintha egy gyerek megkapta volna karácsonyra az áhítozott karácsonyi ajándékot, amit annyira szeretett volna.

-Már máris könyörögsz a szabadságért? Pedig még hozzád sem nyúltam. -felelte neki zordan Jungkook. Az előtte álló remegő lábbakkal állt előtte. Félt, hogy mi mindent fog tenni vele az elrablója.

-Miért? Mire készülsz? -tette fel félve a kérdést. Jelenleg egy megsebzett utcai korcsnak nézett ki. Vagyis Jungkook jelen pillanatban így látta.

-Hogy miért?! Pont ezt kérded tőlem?! -háborodott fel Jungkook. Már alig bírja magát visszatartani, hogy ne azonnal durván essen neki, és a szomorú meg neki a könyörületes halált.

A fogoly még nagyobb félelemmel nézett Jungkook felé, de amint észrevette annak dühös auráját, földre szegezte a tekintetet.

-Gondolkodj el rajta, hogy miért vagy itt. Hidd el, nem ok nélkül vagy ilyen helyzetben. -suttogta a fülébe Jungkook. Jungkook jobban élvezte a helyzetet, míg a célszemélye annál jobban. Egyre több minden száguldott át az agyán, kutatva a megoldásra. Hiába kereste nem találta. Sosem hallott, vagy látta ezt a fickót, így esélye sem volt arra, hogy rájöjjön. Jungkook látta rajta, hogy nem jött rá. Nagy sóhajjal indult el a láncol végeikhez. Ugyanis a falban egy karikagyűrű volt erősítve, és azok voltak áthúzva a láncok. A láncok végei egy kör alakú szerkezethez volt erősítve. Jungkook ezt a kormánykerékhez hasonló szerkezetet kezdte meg, így a láncokhoz kötözött emberkét kifeszítette. Túlságosan nem húzta meg, de nem is kényelmesen hagyta neki.

A láncokon logó szótlanul tűrte mindezt. Tudta, hogy most fog fog eljönni az évei utolsó órái. És nem egy kellemes halála lesz, hiába úgy áhítozott iránta.

Utána Jungkook egy nagyszerűen készült szekrényhez lépett, és lassan kinyitotta az ajtaját. A szekrényben rendezetten sorakoztak a különböző kínzóeszközök. Itt csak a gyengébbeket tartja, az erősebbeket egy másik helyiségben tárolja. A szekrényből kivett egy korbácsot, egy tört, egy apró kis vas tárgyat és két ruhaanyagot. Mindezeket egy tálcára feltette, majd az áldozatja melletti kis asztalra tette le. Az áldozat remegve és félve nézett a tárgyak felé. Első ránézésre talán a korbács tűnt a legfélelmetesebbnek, de tudja, hogy azzal a kis tőrrel is sok mindent lehet csinálni. Itt már szabadon száguldozhat mindenki képzelete.

-Mi az? Miért félsz ennyire? Még el sem kezdtük, de te már sírva futnál el innét. Nyugi annyit elárulok neked, hogy nem kell a lábaidat használni. -mondta neki ridegen Jungkook, majd mögé ment és bekötözte a szemét az egyik ruhaanyaggal.

-Most, hogy ezzel megvolnánk, jön a szád is. Nem szeretném, hogy olyan hangosan sikoltoznál, hogy másokat is felverj. -közölte vele Jungkook, aki nem is értette, hogy miért mond el neki ilyeneket. Mindegy ezt úgy hagyta. Elvette a tálcáról egy másik ruhadarabot, ami már nagyobb ajtóból készült anyagból készült. A láncra vert ezt nem akarta, ellenkezésbe kezdett. Jungkook egyből dühös lett, és erőszakosan és szorosabban kötözte meg. Az előtte még álló félelmében nekiállt sikoltozni, de a ruhadarab a hangok többségét visszafogta. De Jungkook még így is jól hallotta az édes hangját.

-Cssss, nem kell sikoltozni. Még nem ... Nemsokára annak is eljön az ideje, de akkor ne köd vissza magadat. -közölte vele Jungkook majd elvette a tálcáról a tört. Precíz mozdulatokkal levágta a játékszere ruháit, majd messze elhajította a szoba túlsó végében. Immáron meztelenül, bekötözött szemmel és szájjal, kifeszítve állt Jungkook előtt. Hangja még hangosabb lett, és remegve állt, de hagyta magát. A lelke mélyén már felkészült a legrosszabbra. Vagyis azt hitte, mert mikor megérezte az első csapást a hátán, máris megváltoztatta a véleményét. Hiába ordítozott, vagy próbált a kínzójához beszélni, hogy leginkább hagyja abba, nem ment neki. Helyette megkapta a következő ütést. De ez az ütés teljesen más helyre ment, mint az első. Lassan az egész teste fájt, alig sárga levegőt, a szája kiszáradt a sok ordibálgatástól. Testéből csak úgy ömlött a vér,

-Halkabban sikíts! Nem megmondtam, hogy nem szeretném, hogy mindenki meghallják a hangodat! -ordibált rá Jungkook. Hogy visszafogja még magát letette a kézben lévő tárgyat. Odalépett az asztalhoz, ahol volt ott egy másfél liternyi víz. Nem úgy, hogy áldozatja előbb haljon meg a kelleténél, ezért kikötözte a szájánál lévő anyagot.

-Igyál! -parancsolt rá a játékszerére, majd egy kis vizet öntött be a szájába. Összesen egy liternyi vizet ivott meg. Az ivást újra újra bekötözte a száját, és a hagyományokat. Most egy kicsikét le kell nyugodnia, és meg kell nézni, hogy mi van egy másik fiúval. Bár még csak hajnali hatot ütött az óra, de a biztonság kedvéért ránéz. De előtte átcseréli a ruháit, nehogy véres ruhával állítson be hozzá. Eközben a kínzott próbált egy kicsikét piheni. Csak a korbácsolás több energiáját elvitte, mint amennyit gondolt. Már nem olyan fiatal, hogy mindezt a teste elbírja. Félelemmel és rettegéssel várta, hogy újra megjelenjen a kínzója. Nem is kell sokat várni, mert úgy húsz perc elteltével újra megjelent. Csak most jön a java, amit már nem biztos, hogy túléli.