J-Hope szemszöge:

Messziről nézem végig, hogyan esik darabjaira az egyikori bandám. Bár tudtam, hogy az lesz a sorsunk, mégsem tettem ellene semmit. Helyette a bőrömet mentettem, és Kínába menekültem, ahol csatlakam a kínai maffiához.

Az itteni maffia másként működik, mint a koreai. Itt mindre biztosítást kötnek, amire csak tudnak, és ezzel próbálnak meg csalni. Ilyen módon: egy autóra kötnek biztosítást, és hogy nagyobba játszanak, az autóban lévő személyekre is kötnek. Majd direkt csinál egy olyan balesetett, ahol a biztositoknak kell fizetni. De ez nem megy ilyen könnyen. Egy egész seregnyi ügyvéd védi őket, ezzel biztosítva van, hogy megkaphatja a károkért az összeget.

Van neki egy másik ága is, ahol a termékeket keresztül csalnak. Egy tudatlan vásárló tőlük vesz valamit, előre kifizeti az összeget, de a megrendelt tárgyat azt soha nem kapja meg. Többszöri eljátszás után sorra jelentik fel a cégeket, kik kénytelenek a károkat visszafizetni.

A harmadik ilyen ág, az embercsempészet. Bár egy zárt országról van szó, ahogyan a többi is, de azért eléggé fényesen megy az üzlet. Talán ebben van a sok haszon beszerzése. Egy kurvát beszerzel, majd szépen felhasználod. Bárokat vagy luxus hotelek hozol létre, ami a többitől eltér a plusz szolgáltatasok miatt. Bár ezek a helyekről a kínai rendőrség is tud, de nem tudnak mit tenni ellene, ha egyszer látszatra tisztán működik. Az ott dolgozók is vagy rabszolgák, vagy önkéntesen léptek be ebbe a világba. A lényeg benne, hogy itt mindenki tart a száját, s ezzel a felszín alatti gonosz el van rejtve.

Nem sokkal Koreából való meglépésem után sorra lövöldözik le az embereket. Bár én még az árnyékok közt vagyok megbújva, de az igazi fejes, Suwon mögött húzom meg magamat. Ő itt a legnagyobb kersztapa, -és évek kemény munkámnak sikerült valamennyire a közelébe férkőznöm, -de az sem kizárt, hogy a világi rangsorly is elenőkelő Bár pontosan nem tudom, kik a tagok, sosem árulja el. Azt sem, hogy mikor meghal, ki lesz az utódja, pedig már ilyen idős korban azért már el szokták dönteni.

Premier rálátásra nézem végig, ahogyan egy másik kisebb bűnöző csoport hogyan irtja ki saját magát. Az eddigi fejlemények szerint az egyik alkalmazottjukra támadtak rá, mert már ki akart lépni a bandából. Ebben a világban, ha már ki szeretnél belőle szállni két választási lehetőséged: vagy kiszállsz, és egyszer kopogtatnak az ajtódon, vagy mindenkit megölsz, amit valljuk be lehetetlen. Így maradt csak az első opció, bár inkább érdemes nyugton maradni a helyeden, és tűrni. Most én is ezt teszem. Fiatalon meggondoltalan voltam, és lám, a saját hülyeségem ebbe a helyzetbe rángatott bele. De hiszem, hogy egy nap valahogyan kijutok innen. Bár a világ elől elrejtve kell élnem, de élhetek viszonylag normálisabb életet, mint most.

A következő áldozatjuk és az utáni is, mind-mind hozzájuk köthető. Nem értem, miért ilyen nyíltan, fényes nappal annyi szemtanú szeme láttára cselekszenek. Idő kérdése, hogy a zsaruk kopogtatnak a házuk ajtaján, és ezzel megpecsételve a saját sorsukat. Bár izgalmasabb volt végig nézni, hogyan menekültek el az áldozatok, hogy milyen fejet vágtak, mikor egy üres lakásra lőttek rá, vagy éppen hogyan kapták el őket a rendőrök. Másnapi újságban pedig róluk olvastál egy pohár kávé társaságában.