Seoul városában villogtak a fények. Kiszállva fekete kocsimból veszem célul az egyik szórakozóhelyet, ahol talán egy kicsikét ki tudok kapcsolni pár ital társaságában. Amint a táncoló tömeg felé néztem, megláttam Jung Ho-seokot vagy ahogy a barátai becézik J-Hope / Hobi. J-Hope egyszere két lánnyal is táncol, habár ezen nem kell meglepődnöm. Mindig is szerette, ha a lányok körbe rajongják.

-Szia! -mentem oda hozzá. Van olyan érzésem, hogy nem ismert fel. Erről pedig a furcsa, zavarodott arca árulkodik.

-Szia, apa! Várj meg, nemsokára megyek! -kiabálta túl a zenét. Istenem, miért pont most kellett találkoznom vele, mikor részegre itta magát?! Habár ez nála szokásos volt. Régen mikor még együtt voltunk, mindig együtt mentünk össze, de aztán egyszer csak megszakadt a kapcsolatunk, és már hosszú évek óta nem találkoztunk. El kell, hogy ismerjem kinézetileg azért sokat váltott, de egyes rossz szokásai azért megmaradtak.

-Rég láttalak. Mi van veled? -kérdezte Hobi, amikor ideült mellém.

-Csak a szokásos, tudod. -mondtam neki. -Kikapcsolódni jöttem ide. Tudod a sok munka néha az idegeimre megy. -mondtam neki ezzel ezzel is húzva az arcát. Nagyon látszik rajta, hogy nem tudja, hogy ki vagyok. Még egy darabig húzom vele az agyát.

-Van egy régi haverom, kit nagyon régen nem találkoztam. Szeretnék vele találkozni. -mondta határozottan J-Hope a semmiből. Ez most hogy jött neki? De lényegtelen, tudom, hogy engem keres, csak kár érte, hogy nem ismer fel.

-Hogy hívják? -tudakolom meg a nevét; fenntartva a látszatott.

-Jungkooknak. Talán ismered? -itt már nem tudtam elrejteni a mosolyomat. Bár a Jungkook név gyakori, de azért nem olyan sűrűn futsz össze vele az utcán.

-Tudtommal, a baráti körödet ismerve csak egy Jungkookot ismerek. Ígyhogy az is lehet, hogy én lennék az?

-Neee. Megváltoztál Kook! Teljesen másként nézel ki, mint mikor utoljára láttalak. -mondta, és egy kicsikét meg is bökött, de olyan laza, haveri mozdulattal. Nagyon nem szeretem, hogyha mások hozzám érnek. Régen szerettem, vagyis akkor nem volt undorom, hogyha hozzám értek. De most már más a helyzet. Azóta eltelt jó pár idő, amelynek köszönhetően megváltoztam.

-Ennyi idő alatt sokat változik ám az ember. -mondtam neki, majd meghívtam még egy körre. Végül az éjszakám jól telt, végig beszélgettünk, bár maradtam a szűkszavú beszédnél. A beszélgetés közben megemlítette, hogy el szeretne innen menni.

-És mi tart vissza? -kérdeztem meg tőle.

-Útlevelet kellene szereznem. Ki akarok menni amerikába a haverjaimhoz. -mondta. Nekem itt valami bűzlik. Még eggyel több dolog került a vállamra.

-Ha minden jól megy, akkor majd az amerikai haverok segítségévelt talán olcsóbban is szerzek magamnak egy útlevelet. Úgy terveztem, hogy legkésőbb tavasszal elhagyom ezt az országot. -mondta továbbra is nekem.

-És mit kapok érte, amiért most azonnal nem nyomlak fel a rendőröknek, hogy hamis útlevéllel szeretnéd elhagyni az országot? -kérdeztem tőle, bár ezt nem tenném meg.

-Úgysem tennéd meg. -mondta egy mosollyal az arcán. -Már gimi óta keresed a bajt, nem hinném, hogy ezért besétálnál a rendőrséghez. -közölte velem már fölényes mosollyal. Ha te azt tudnád, hogy milyen hidegvérrel bemegyek oda-gondoltam magamban és képzeletben megjelent az ördögi mosolyom, melytől mindenki a falra mászik. El sem tudja képzelni, hogy mostanra mi minden felé nem nyúlik a kezem. Bár mindig vannak korlátok, de ahogyan fejlődők, úgy nyílik meg előttem a világ.

-Vagy esteleg nem adnád oda nekem a útleveledet? -hajolt hozzám közel.

-Nem! -mondtam neki erélyesen. Kezdem elveszíteni a türelmemet, ami nem egy jó dolog.

Később Hobi felvetette azt az ötletet, hogy menjünk át egy másik buliba. Nem elleneztem, még ki tudja, hogy milyen információkat tudok kiszedni belőle. A piros színű kocsijával mentünk oda. ~Ezek szerint azért szeretne innen meglépni, mert valamilyen bajba került, ami éppen nem egy legális dolog.

-Miért szeretnél elmenni innen? -kérdeztem meg tőle, hátha választ is kapok rá.

-A rendőrség már egy ideje nyomás alatt tart. Úgy érzem, hogy minden egyes lélegzetvételemet figyelik, és bármikor megtörténhet az is, hogy lecsuknak úgy életfogytilag. -válaszolta nekem. Bár már fél füllel hallottam róla, de akkor még nem gondoltam, hogy ő van benne. Amit mondott nem volt alaptalan. Seoulba egyre többen lettek, akik a betörésekből és lopásokból éltek. Van olyan csoport is, melyek konkrétan erre specizálódtak. Ennek hatására a rendőrség is felfigyelt, és rajtuk is nagyobb lett a nyomás. (...)

Az utóbbi napokba J-Hope egyre gyakrabban kereste a társaságomat. Nem mintha olyan baj lenne, de már kezd az idegeimre menni. Régen nem volt ennyire nyomulós. Pár napra rá felszívódott. Az informátoraim szerint lelépet az országból. Úgy látszik mégsem várta meg a tavaszt, és ezzel is csak bajt hozott magára. Élvezet lesz ezt végig nézni.