A pihenési idő alatt csak tíz percig tartott, vagy talán még annyi ideig sem. Jungkook hamar visszatért az áldozatjához, és folytatja ott, ahol abba hagyta.

Jungkook újbóli megjelenítés a leláncolt teszt remegni kezdett. Félt, hogy mi mindent fog vele csinálni. Nem is kellett sokáig várnia, hamar megérezte a szörnyű kín, mely egyenesen a hátán lévő egyik sebből jött. A következő elviselhetetlen fájdalma egy hátánál jött, de egy másik helyen. De most valami módosított, a korábbiakhoz képest. Sokkal jobban fájt neki. Hatalmasat ordított, hátha ezzel csillapítani tudná a fájdalmat, de az makacsul nem múlt el. Sőt mi több, egyre jobban fájt neki. Az ütések száma megsokszorozódott, pontosan egy erős hang ordított a fülébe, hogy halkabban. De nem tud mit tenni ellene. Csak ordítani bír, még levegőt is alig bír venni. Ha ezt így folytatja hamar véget ér az egész. Bár ő már nem bánná. Kezdetektől tudta, hogy bizony élve el nem jut ki.

Valami más jutott az eszébe. Abbahagyta az ütéseket, és ment az ezüst tálcához. Azon mindig ott van az a csábítóan ragyogó kis tőr. Jungkook kezébe vette a tőrt, majd forgatni kezdte. A tőr a gyenge fényben csak úgy csillogott, és azt az üzenetet közvetítette Jungkook felé, hogy már már. Jungkook eleresztett egy beteges mosolyt. Odalépett a több sebből vérző emberkéhez, és egy gyengéd, kis vágást ejtett a bőrfelületén. A mosolya egyre nagyobb lett, úgy látja, hogy mélyebben és hosszabban vágott. Nem törődött már a játékszere sikítéseival. Úgy is hangszigeteltek a falak, és ha netalántán Jimin ide le is jön, akkor sem hallana semmit. Erre a gondolatra felbátorodva még többet ejtett a középkorú férfi tesztén. Aztán eszébe jutott, az elrabláskori kis beszélgetésük. Abbahagyta a vagdosást, és elhagyta a helyiséget.

Mikor az áldozat észlelte, hogy abbamaradt a vágások, egy kicsikét fellélegezett. Nem mert egy hangot se kiadni, de már azt semmi ereje sincsen. A szeméből csak úgy ömlöttek a könnyek. A szemét eltakaró ruhadarab már vértől és könnytől volt átáztatva. Erőtlenül lógott a teste a levegőben, amely szaggatottan vette a levegőt.

Eközben Jungkook csak a másik szobába ment át, ahol ott tartotta a kis játékszereit. Két dolgot kivett a szekrényből, amelyet a játékszerén fog okoz. Még az elején ő tett rá ilyen utalásokat, és leginkább eljött az ideje, hogy amiért nagyon könyörgött, most megkapja. E két tárggyal a kéz ment vissza az áldozatjához.

-Most már, tudod, hogy miért vagy ebben a helyzetben? -tette fel neki a kérdést Jungkook. A kínzott hirtelen azt sem tudja, hogy miről van szó. Gondolatai teljesen megfeleltkeztek erről, jobban lekötötte őket a tesztet ért fájdalmak. A csendet megelégelve Jungkook levette a szemfedelet, és a szájából is elvette az átázott ruhadarabot. A játékszere félelemmel teli szemmel néz Jungkookra, aki nagyon is élvezte ezt a helyzetet.

-Na, mi az? Talán elvitte a cica a nyelvedet? -kérdezte tőle gúnyosan, teli megvetéssel a hangjában. A válasz mindig ugyan az volt. Jungkook a férfi mögé lépett, és felhelyezte az egyiket. Méretét tekintve olyan hat centi átmérőjű is lehet, vagy még annál is több. Az áldozatja már menekülni próbált a láncok számára. Eddig egyhelyben tűrte mindezt, de most nem bírta megállni, hogy ne meneküljön el innét. Zokogva könyörgött neki, hagyja abba, de Jungkook nagy mosollyal az arcán folytatta tovább. Már sikoltozott, ordibált, mindenféle hangot kiadott magából, amit csak tudott. Nagyon fájt neki az alfele, és még azt is hallotta, hogy valami eltört benne. Már bele sem mer gondolni, hogy mi tört el. De abban biztos volt, hogy valami benne, mert az eddiginél csak még nagyobb lett a fájdalma. Nem tudta, hogy kínzója mit rakott fel neki,

Miután Jungkook teljesen feltolta neki, újra elé lépett, és egyenesen a szemébe, ridegen és vészjólóan mondta:

-Míg elleszek, egy kicsit, gondolkozz el, hogy miért kaptad mindezt! -mondta neki, majd újra magára hagyta a játékszerét a gondolatai közt.

A kínzott agyában különféle dolgok futottak végig. Nem emlékezett rá, hogy valaha is találkozott volna vele. Nem tudta semmihez sem kötni, ezért más utat kell választania. Élete során annyi mindent tett, hogy még a saját kezével sem tudja megszámolni, hogy hány családnak vagy gyermeknek ártott. Az, hogy a semmiből leginkább előkerült ez az idegbeteg alak, nagy valószínűséggel a mostani események miatt lehet. Nekiállt sorra venni mindazt, amit az elmúlt egy hétben tett. De megint zsákutcába jutott. Minden célpontjáról annyi mindent kiderített, hogy már az egész családi történetüket tudta. De, akiket megbízásból csinált, azoknál nem derített ki semmit, csak csinálta a munkáját.

Time skip

Fél óra elteltével újra megjelent Jungkook.

-Na, végre sikerült rájönnöd? -lökte oda neki, mire csak egy fejrázást kapott válaszként.

-Úgy látszik magad semmire sem mész. Segítek neked, de ennek ára lesz. -húzta ravaszul a mosolyát. -A nevem Jeon Jungkook. Talán így már könnyebb lesz. -mondta neki Jungkook, mire az áldozatján végigfutott a felismerés. Most már pontosan tudja, hogy mit tett ellene. Arra semmiképpen nem számított, hogy ezt valaki ennyire megbosszulja. De végül is évek óta ezt csinálja, számíthatott volna rá.

-Folytassuk, ott, ahol abbahagytuk. -mondta inkább már magának Jungkook, és elővett egy másik eszközt, még nagyobb fájdalmat adva a leláncolt férfinak.

Kegyetlenél kegyetlenebb kínzásoknak vette alá. Már azt sem érdekelte, hogy a férfi már fájdalmában elájult. Tovább folytatta, míg az elő nem vett egy kis eszközt, mely használhatja magához a tér áldozatját. Egyre durvábban szúrta keresztül a testét, különböző tárgyakkal, de a kegyelemdöfést még nem adta meg neki. Az alfelében lévő tárgyat kicserélte egy másik tárgyra, ami fémből készült, és előszeretettel használták a középkorban. Ezzel a kis eszközzel már a mennyekbe repítette, annyira fájt neki. Ezután jött a többi eszköz használata, amit eleinte oda kikészített magának. Lassan és fájdalmasan csinálta neki, élvez élvezte, hogy ezt teheti vele.

Time skip

A kínzott mikor rájött mindenre, beletörődött végleg a sorsában. Mi több már a halálát akarja. Az elmúlt fél óra volt élete legszörnyűbb fél órája. De talán az utolsó is. Már fájdalmakat sem érzett, lebegett a sötétségben, mintha meghalt volna. De egy-egy erősen jól célzott ütésnek hamarabb kijött ebből a sötétségből. Mindig emlékeztetnie kellett magát, hogy bizony nem halt meg. Már szívesen találkozna a halallal, hogy ennek a földi borzalomnak végett vessen. Semmi mást nem kell volna, csak ezt.

Time skip

Újabb egy óra elteltével, mikor már az élet és a halál küszöbén lebegett, végre eljött érte az áhítozott halál. Végre elhagyta a földi poklot, és talán megnyugvásra lelt.

Jungkook szomorúan tette le az utolsó eszközt a kezéből, és állt neki takarítani. Annak jól, hogy hamar vége lett, nem éppen kellemes perceket tölthetett vele. De ez már csak a múlt. Most a jelenben el kell takarítania a nyomokat, kifertőtlenítenie a helyiséget, és az előtte lógó testet eltűntetnie.

Time skip

Mikor már csak az volt hátra, egy zsákba beletette, és azt még egybe, és még egybe. Összesen háromszor tett rá zsákot, hogy biztos menjen, ne follyon ki a vér. Majd felhívta az egyik alkalmazottját, hogy jöjjön ide egy nagy kocsival. Ő már tudta, hogy főnök mit fog neki adni. Jártasan intézte el a maradék bizonyítékot.

Time skip

Másnap a hírekben megjelent a kínzottja, hogy eltűnt.

-Őt már sosem találjátok meg, hiába keresitek. -mondta a tévében felszólaló rendőröknek. Kikapcsolva a készüléket ment Jiminhez, akit mindig mindig a vendégszobájában tart. Tegnap csak ételt és italt vitt be hozzá, nem foglalkozott vele. De a mai napot, rá szánja, és talán az elkövetkezendő napokat / heteket / hónapokat / éveket.