1.rész
2.rész
3.rész
4.rész
5.rész
6.rész
7.rész
8.rész
9.rész
10.rész
11.rész
12.rész
13.rész
14.rész
15.rész
16.rész
17.rész
18.rész
19.rész
20.rész
21. rész
22. rész (+18)
23. rész
24. rész
25. rész
26. rész
27. rész
28. rész
29. rész
30. rész
31. rész
32. rész
33. rész
34. rész (+18)
35. rész
36. rész
37. rész (+18)
38. rész
39. rész
4.rész

Januárban kezdődött el minden. Ekkor csatlakam Minjun, Seojun és Geonu teamához. Ők csak kisebb gazdagok lakását fosztották ki. De ez akkor megváltoztatta, mikor az egyik főnökünk felhívta figyelmünket egy benzinkútra.

A benzinkúti rablás eléggé egyszerűen működött. Hárman utaztak egy járműben. Az autót 1000 kilometereként meg kellett tölteni, hanem csak úgy látni, hogy a dízelt. Így az ott dolgozóknak sosem volt furcsa, hogy még éjszaka közepén odatévedtek hozzá egy-két járművet. Akkor még el sem tudták képzelni, hogy egy szimpla ártalmatlan jöttment autó milyen alakokat rejt magában.

A fekete járműből kiszállt Minjun, ki valójában megtöltötte a tankot. Eközben elindultam a kassza felé fizetni a számlánkat, és ezzel együtt elvonni az ott dolgozók figyelmét. Geonu derítette fel a terepet, nézte a biztonsági zárakat, kamerákat, a gyengébb pontokat, ahol sikeresen be is tudunk törni.

Éjfél után tértünk csak vissza. Kútnál nem volt senki sem tartózkodott rajtunk kívül. Geonu odasétált az épülethez, majd az ajtó ablakán keresztül zseblámpájával bevilágított a helyiségbe. Ekkor kezdte feltörni a zárakat Minjun használni. Most én maradtam az őrszem szerepben. Nyugodtan vizsgáltam a sötétséget. Olyan, mintha a saját megromlott lelkem nézve vissza. Oly sok minden van benne, de a külvilág számára sötétnek, nincstelennek.

Ezt csináltuk hónapokon keresztül. A rendőrség mindig a nyomunkban volt, de mindig sikerült úgy választani, hogy kirabolandó kutakat, melyeket éppen nem tartanak megfigyelés alatt. December 13-án is lassan gurultunk be a kiszemelt kútra. Az autót megállítva ugrottak ki a többiek. Minjun és Geonu haltalanul lépdeltek az épület felé. Minjun világított Geonunak, ki már vette elő a felszerelését. Eközben Seojun kémlelte a sötétséget, nagyon én már indulásra készen álltam.

-Pszt, pszt, pszt! Húzzunk innen! -mondta hirtelen Seojun, mire mindenki rohanva jött vissza az autóhoz. A motort hangosan felberegtettem, és már mentünk is el.

Az autót visszaadtuk a kereskedőnek. Ha zsaruk voltak ott a kúton, akkor úgyis először a kocsi után fognak nyomozni. A nyomozásuk során pedig ide vezetné őket.

Csijun szemszöge:

-Drágám, a rendőrök vannak itt. -mondtam neki aggódva. Már korábban is letartóztatott rablásokért, és már ült is börtönben miattuk.

Minjun egy komor fejbólintással adta tudattomra, hogy most meg kell játszanom magamat. Mindig, mikor az utcára kimegyek, egy álcát kell felvennem, hogy senki sem gyanítson semmit.

-Jó napot! Miben segíthetek? -nyitott ajtót a férjem, mint a falnak lapulva hallgatom az egészet.

-Jó napot! -köszönt neki vissza az egyik rendőr. -Hol volt tegnap este? -tért egyből a tárgyra.

-Itthon voltam a feleségemmel. -válaszolta neki Minjun. Ekkor odajött hozzá a társa is. Valamit súgott neki, mire az arca megkomolyodott.

-Sajnálom, de önt be kell hogy vigyük megfigyelésre. -mondta neki póker arccal. A másik rendőr megbilincselte a férjem kezét. Itt már nem bírtam magamat visszafogni, kiléptem a fal takarásából.

-Hova viszik a férjemet?

-Nyugodjon meg kérem. Megfigyelésre bevisszük az őrsre, a benzinkúti rablások gyanúsítas miatt.

-A férjem ilyenekben nem vett részt. Minden este itthon volt velem, nem ment sehova. -mondtam nekik határozottan.

-Figyeljen asszonyom! Nem tudom, hogy mennyit tud a férje hátteréről, de már korábban volt a börtönben rablások miatt. Mostanában egy négy fős csapat fosztogatja a benzinkutakat. Jogosan gyaníthatjuk, hogy benne van az ön férje is. -magyarázta nekem a rendőr. Persze mindenről tudok, de ezt nekik nem kell. Sajnos nem tudtam mit tenni ellenük, elvitték Minjunt.

Minjunt bevitték a rendőrök, vigyázzatok magatokra! -szóltam a többieknek. Pár perc elteltével visszajöttek a rendőrök.

-Jó napot! Miben segíthetek?

-Jó napot! Észlelésünk szerint értesítette Minjun társait, így kénytelen vagyunk önt is bevinni, és bevallania mindent. -mondta egy másik rendőr bunkóan. De ellenük nem tehetek semmit. Ő nagyobb erősebb nálam, és ha nem engedelmeskedik neki, akkor még nagyobb bajban leszek. Így pár cuccomat összeszedve indultam el felé.

A rendőrség pár dolgot elmondtam, mint például a másik három tag nevét, mit a férjemtől hallottam. Azt, hogy néha elment estéként Minjun a barátaival együtt, de megkért rá, hogyha rendőrök netalántán jönnének, akkor hazudjak nekik. 

© ktimi13,
книга «Fény az alagút végén (Jikook) ».
Коментарі