Jimin szemszöge:

Jungkook eléggé hamar visszatért, rendkívüli rossz dolgokkal a kezében. Fekete vastag bőrövek szerűsége volt a kezeiben. Arcán idétlen vigyor terült szét. Ez élvezi, ha engem bánthat, de én egyáltalán nem élvezem -jöttem rá meglehetősen későn.

-Nézd Chim, mit hoztam neked. -emelte feljebb a tárgyakat, és a reakciómra várt. Hát meg is kaptak. Rettegve nyeltem egy jó nagyot, mint belegondoltam, hogy kajak ezeket felteszi rám.

-Ugye ... -kezdtem bele, de hamar kudarcba fulladtam. Még kimondani is szörnyű.

-De Jimin. Ezeket most szépen feladom rád. -bólogatott nagyokat Jungkook. -Ha egy kicsit is ellenszegülnél, nem azt csinálod, amit mondok, azonnal halálra számíts! -fenyegetett meg rémisztően. Ha eddig nem féltem tőle, na majd most. Hideg gyilkos nézett bele szemeimbe, mint mély, fenyegető hangon mondta nekem.

-Megérteted! -kiabált rám, én meg ott egyhelyben szartam össze magamat. Valaki segítsen! Kérem.

-I-igen. -reszketve válaszoltam neki. Sírhatnékom van, pedig csak nézem és szólt.

Ez után nem szólt hozzám egy kurva szót sem. Ami nyugtató volt, mert az előbbi nagyon is megviselt. Még mindig hatasa alatt vagyok.

Jungkook mozgatta a testemet, és úgy viselkedik, mintha egy élő bábu lennék. Hagytam neki mindent, még azt is, amihez nem füllőtt hozzá a fogam.

Végeredményül összekötözőt sonkára hasonlítanám magamat, ami fel van lógatva. Ugye volt a nyakörvem, amire előre és hátra egy hurkot kapcsolt hozzá, ami átment a kezem alatt. Alatta, a mellbimbóim alatt ugyanúgy olyan vastagságú, színű és anyagú övvel tekert körbe. Ezzel készként titulálta a felső testemet. Majd a combjaimat is körbetekerte, és erőszakkal szétnyitotta lábaimat. Eleinte ösztönösen ellenkeztem, de mikor felnéz, szétnyitottam neki. Szemeimből ekkor már könnyek potyogtak. A comjaimon jelenlegi övet hozzácsatolta a bokámra rögzíttetettre. Ezután mindenki térdemre tett még egy-egy övet, amit valahova felkötött. Azt már nem néztem, hogy hova. Így a lábaimat széttárva, felhúzva kellett tartanom, mindent mutatva, ami ott alul van. Ezután jött a legrosszabb része. Az eddiginél jóval vékonyabb bőrt vett elő. Körbetekerte ott kölcsön, majd közrefogta a péniszemet is. Mikor azt hittem, hogy végre készen lettünk, kikapcsolta a nyakörvemhez kapcsolt láncot. Az egyhelyben himbálózva lógott a fejem felett. Jungkook megfogta minkét karomat, és csuklóimra egy-egy övet tekert rá. Ezeket egy picinyke lánc segítségével összekapcsolta. Egybekötözött kezeimet fejem fölé emelte, és az eddigi lógó lánchoz kapcsolta. Most már mindenem meg van kötözve, és az összes végtagjaim a levegőben lógnak.

-Kész az. -jelentette ki Jungkook, majd újra eltűnt. Szemeimből megállíthatatlanul hullottak a könnyek. Nem csak az elkövetkezési idő miatt, hanem a megalázottságtól, hogy ki vagyok neki szolgáltatva.

Eléggé gyorsan visszatért. A jól ismert doboz volt a kéz, amiben sok veszélyes dolog lapult.

-Szomjas vagy? -kérdezte meg tőlem random, amire eleinte nem tudtam mit válaszolni. Most ugratni akar, vagy mit tudni tőlem?

-I-igen. -dadogtam neki. Tényleg az voltam. Már ki tudja mennyi ideje nem ettem, nem ittam.

Ezután Jungkook eltűnt, már megint. Értetlenül néztem utána, mikor leesett, hogy lehet vízért ment. A dobozt itt hagyta, úgyhogy semmi rosszat nem fog hozni. Vagyis, ... nagyon remélem.

Jungkook szerencsére hamar visszajött, egy pohárral a kéz. Huhh, ezt most megúsztam -nyugszom meg egy picikét. Jungkook elém tartotta a poharat, én meg inni kezdtem. Úgy érezte, mintha csak három napon keresztül a forró száraz sivatagban gyalogoltam volna. Hamar eltűnt a pohár tartalma, és könyörögve néztem rá. Hátha kapok még.

-Kérsz ​​még? -kérdezte meg tőlem Jungkook, mire csak bólintottam. Idétlen mosollyal az arcán hagyott magamra, s jött pár perc elteltével. De akkor már nem pohár vizet hozott, hanem másfél literes üveget. Azt szám elé tette, és végre hozzáférhettem a következő vízadagomhoz. Nagyokat nyelve ittam; azt sem érdekelt, hogy közben kis mennyiségű víz kifolyt a szám sarkán. Csak nyeltem, annyit amennyit csak bírtam.

-Hé, lassabban. -szólt rám Jungkook, és elvette tőlem az üveget. Nyüszítve néztem rá, hogy kérek még. Fejet csóválva tartotta vissza az üveget, és ittam meg a háromnegyed részét.

-Jól esett? -kérdezte meg tőlem meglepő kedveséggel.

-I-ighenh. -válaszoltam neki akadozva. Valami itt nem stimmel, de nagyon nem!