Jungkook szemszöge:

Minden gimiben kezdődött el. Akkoriban én voltam a kosárcsapat kapitánya, és csak ez az érdekelt. Az edzések, a csapat, de egy napon minden megváltoztatott.

10 évvel korábban:

Egy újabb átlagos, kínkeserves nap elé nézek. Nemelég, hogy az iskola összes lánya rajtam lóg, vagy titokban, a saját rejtekhelyükön csorgatják utánam a nyálukat. Ez egyszerűen undorító. Igaz rátesz erre egy lapáttal az is, hogy nem a lányokat szeretem, és erre már óvodás koromba jöttem rá. Azóta senkinek nem mondtam el a másságomat. Persze a bátyám az a tipikus nőcsábász. Már általános felfigyeltek rá a lányok, és már teljesen negyedikes kora óta számtalan barátnője volt. Eleinte komoly kapcsolatai voltak, de ez már megváltozott. Első igaz szerelme Hedvig, aki egy külföldi csajszi volt, de faképnél hagyta. Mondván nem elég jó neki, és senki másnak sem. Ez annyira szíven ütötte, hogy már csak felszínes kapcsolatokat ápolt, vagy csak egy éjszakai kalandjai voltak. Ezt pedig gimiben kezdte el, amit a szüleink elnéztek neki. De bezzeg, ha én tenném ugyan ezt, akkor már világ vége van. Mindenben én vagyok a rossz, és még tudnám sorolni. Igen, sajnos meglátszik, hogy csak ketten vagyunk testvérek, mégis kivételezés van.

Time skip

Odakint az a szokásos hideg csapta meg az arcomat, habár mit is vártam a tél közepén? Bátyámmal ellentétben gyalog szoktam iskolába menni. De az is elő szokott fordulni, hogy futva teszem meg. Nem vagyok egy koránkellő típus, úgyhogy mindig egy-két percek híján érek be az iskolába, majd szelhetem a lépcsősorokat felfelé, mert liftet beépíteni egy négy emeletes sá isá

Time skip

Iskola után szokásosan gyűltünk össze, hogy felkészüljünk a január versenyre, amin remélhetőleg kijutunk az országosra. Ezt mindenkit feltüzelve állt neki az edzésnek, ahol edzőnk egyáltalán nem kímélték meg minket.

Az edzés után szokásosan mentem a találkozóhelyre, ahol szoktam venni titokban a drogot. Általában a tudatmodosító szerrel és az alkohollal szoktam ilyenkor megnyugodni. Elfelejtem, hogy milyen nyomorúságos az életem. Mikor ilyen állapotban vagyok, a legjobb barátom, Namjoon szokott összeszedni. Elvisz magukhoz, ami szinte napi rendszerességgel van főleg szünetekben.

Már ott várt rám Rin, aki félelmében össze-vissza nézett. Leste a gyanús alakokat, mintha ő nem az lenne. Korábban Mondta, hogy már rosszul áll a szénája, mert a nyomában vannak a rendőrök, valamint az idő kérdése, hogy megtalálják és a rácsok mögé kerüljön. Az ilyen piti kis alakokkal nem foglalkozik a maffia, így esélye sincsen, hogy enyhébb bűntetéssel megússza az egészet.

A szokásos gyors atvétel után, amilyen hamar csak lehet Rin elfutott, teljesen én az új szerzeményemet zsebre vágtam és elindultam haza felé. Ritkán csinálom ezt, mikor a szüleim elutaznak, vagy késő estig dolgoznak, így nincs annyi energiájuk, hogy zaklassanak.

Erről a szokásomról már korábban próbáltak leszoktatni, de csak annyit értek el, hogy eltaszítottam őket. Elsőnek a szüleim csinálták ezt a velem, viszint már előtte is rosszban voltunk, ezek után már főleg. Aztán egy év elteltével jöttek a csapattársaim és az edző is, akiket szintén ellöktem. Ez odáig fajult, hogy már téli szünet előtt felfüggesztettek. Nem járhatok edzésekre, de még iskolába sem, valamint a bíróságot is megjártam. Szüleimnek hála csak házi őrizetbe kerültem, így kénytelen vagyok hat hónap alatt otthon lenni, ami mégis jobb, mint ilyen fiatalon a börtönben ülni.