Jungkook szemszöge:

-Hogy mi a faszomat csináltál! Ilyen egyszerű piti kis feladatot adok neked, erre nem elbaszod! Egyetlen egy parancsom volt: senki ne tudjon semmiről! De te ezt mégis megszegted! -ordítom le az előttem álló fejét. Egy feladata volt csak, ölje meg a kiszemeltett. De hülyéje más lőtt le, és ezzel mindenkinek a figyelmét felkeltette. Nagyon remélem, hogy a célszemélyünk nem hagyja el ezt a várost. De ha el is hagyja olyan fájdalomban és kínokba részesül, amiről még álmodni sem írták.

-S-sajnálom Uram! -dadog itt előttem. Verejtékcseppek folynak le az arcán, pontosan hevesen veszi a levegőt. Remegő lábakkal próbál még egyenesen állni. Nem csodálom, hogy ennyire fél tőlem. Még magamon is érzem, hogy bármelyik percben úgy dönt, hogy kegyetlen áldozattá változtatni.

-JK nyugodj meg! -szólal meg Nam. Ő mikor került ide? Hogy hogy nem vettem észre, hogy mögém került? Ezt nem engedhetem meg magamnak!

-Hogy nyugodjak meg?! Egyszerű kis piti feladatra lett megkérve, erre elbassza az egészet! A célszemély pedig már meglóghatott, és már sosem találjuk meg újra. -mondom neki is dühösen.

-JK, ha most nem fejezed be, nem fogok jó állni! -próbálkozik Jin is. Hát ez nem jött most be. Mielőtt bármit is reagálhatnék, Nam és Jin elrángatott attól a nyomoréktól.

-Menj pihenni! Ne félj, nem fog rád támadni. -szólt neki Nam. Még hogy nem fogok rátámadni ... jó vicc, mit ne mondjak. Majd később megkapja a büntetést, amiért ezt most elkúrta.

-Nem, ne merészeld bántani! -szólal meg mellettem Jin. Túl jól ismernek, hiába nem tudok színészkedni előtük. Bár azért néha sikerül őket átejtenem.

-Jungkook, gondolj bele. Ha mindenkivel így bánnál, akkor már a végére nem maradna egy emberünk sem. -okoskodik itt nekem Nam. Ha így nézzük igaza van, csak hát egy fontos személy likvidálását kellett volna megcsinálni.

-Gyere el velünk szórakozni. Hidd el, már rád férne. -ajánlja fel Jin.

-Majd máskor. A legtöbb ki kell iktatnom valakit. -közlöm velük a szándékomat. Az már nem kötöm az orrukra, hogy előtte azért megkínzom.

-Ugye nem őt szeretné bántani! -emeli fel a hangját Nam.

-Nyugi, most még nem áll szándékomban. Majd talán később. Én a célszemélyre gondoltam. Úgyhogy megyek is, elő kell kerítenem. -köszönök el tőlük, és már húzom is a csíkot.

Time skip

Már este van. Egész álló nap a kis drágaságom után nyomoztam. Szerencsémre még nem lépett meg. Most tudni, az éj leple alatt. Pedig tudhatná, hogy pont ekkor van a több bűnöző kint az utcákon. Na, mindegy. Ez lesz az ő kis veszte. Hogy mennyire fogom élvezni! Már alig várom, hogy hazaérjek vele, és egy kis kínzásnak tegyem ki. Majd, hogy könyörögjön a halálért, amit nem egy könnyen köd megkapni.

Az árnyékok közt megbújva figyelem a házát. Már délután óta itt vagyok, és még nem hagyta el az épületet.

Mozgolódást láttok az ajtónál, ezért jobban beleolvadok a sötétségbe. Hamar szeretném elintézni. Szerencsére erre felé nem jár senki, így még a lebukás veszélye sem fenyeget. Az ajtón elsőnek öt testes őrök jöttek ki, majd követte az áldozatom, és a sort pedig két őr zárta. Egy fehér autó felé siettek. Ha most beül a kocsiba, akkor elúszik az esélyem. Bár úgy is sikerülne, de az már nehézkes lenne.

Előveszem az oldalsó zsebemből a hangtompított fegyveremet, majd a hátsó kettőt lövöm le. Majd utána szép sorjában az első ötöt. Bár az már nehezebb volt, mert a drágaságom elordítja magát. Se baj, így is meg lett. Ezért a tétéért nagyobb büntetés jár, mint ami lett volna.

-Ohhh, mond, hova rohansz ennyire? -közeledek mosolyogva felé. Szegénykém rémülten próbál visszamenekülni a házába, csak hogy ez nem jött össze neki. Egyet a jobb bokájába lőttem.

-Nem, nem. Nem mész te sehova. Max hozzám jössz egy kis játékra. -mondom neki már egy beteges mosollyal.

-De hogy megyek! Nem vagyok a játékszere, perverz!

-Hmm, nem mondom, hogy nem igaz. Valóban az vagyok, de az ocsmány képtől még a farkam sem tudna felállni. De ha már ilyen dolgokon jár a fejecskés, szívesen részesítelek benne. -mosolygok rá perverzen. Nem is rossz ötlet, hogy még azokat is belevigyem. De hát, ha ő ezt akarja ... Nem fogom tőle megtagadni.

Time skip

Összekötözve dobom be a fekete kocsim csomagtartójában, mikor megláttok egy fiút. Egy szemtanú. Mi sem kellett nekem. Most életbe hagyjam, vagy öljem meg. Nehéz kérdés. Bár tudnám rá a választ!

Felé veszem az irányt. Úgy látszik, hogy észrevette, hogy én is észrevettem őt. Remegve próbál elmenekülni, csak hát ez nem jött össze neki. Ahogy mellette állok már, feltűnik, hogy nálam jóval kisebb. Minimum egy fejjel alacsonyabb nálam, de szerint még több is lehet. Vékony testalkata van, de még a sötétség szempontjából jól kivehető, hogy azért van rajta pár izom. Első ránézésre nem néz ki valami rossznak.

-Hova, hova? Innét már úgysem tudsz elmenekülni. -mondom neki, majd a vállába beleszúrok egy tűt. Altató van benne, amitől úgy holnap reggelig aludni fog. Őt betettem a kocsimba, a hátsó ülésekre. Max, ha valaki kérdezné elaludt, nem pedig elaltattam. Biztonsági övvel bekötöttem, és végre elindultam haza felé. Végül is mondhatni jobb kedvem lett a nap végére, mint ahogyan indult. Két zsákmányom is lett, holott, csak jobban készült. Sebaj, van elég mindenből, hogy ő is szórakozni tudjon.