Jungkook szemszöge:

-Akkor nincsen semmi terved mára. -suttogtam Jimin fülébe. Imádom reakcióját. Remegve sóhajtott, ami kezdett beindítani.

-Mondtam, hogy nincsen. -nyerte vissza hangját Jimin.

-Délután négyre készülj össze. -elléptem tőle. Most nem váltottam ki semmilyen reakciót tőle. Mélyen lélegzett, nyugtatva magát.

Nem mondott semmit. Bólintott kis fejével és gyors apró léptekkel felrohant a szobájába. Hatalmas csöndben nagyon jól lehet hallani, ahogyan Jimin becsukja maga mögött az ajtót. Eddig megkövülten álltam a konyha közepén. Mosolyra húztam ajkaimat, és talán sötétbarna szemeim is boldogságtól ragyoghattak.

Telefonomhoz rohanva kerestem olyan helyeket, ahová elvihetném Jimint. Sok oldalt néztem meg, mire rájöttem, mit is kell ilyenkor csinálnom. Öltönyömet felkapva indultam el a kocsimhoz, és mentem egyenesen Junghoz. Ő talán tud segíteni, hogy helyesen döntöttem e. Mert ahogy eddig elnéztem Jimin ízlése teljesen ellentétes az enyémével. Ő még olyan kis ártatlan, hogy az már bűn. Olyan számomra, mint egy drog. Egyszer hozzányúlsz, és máris a függőjévé váltál.

Time skip

-Segíts Jung. -rontok be a bár ajtaján. Természetesen minden egyes szempár rám szegeződik. Velük nem törődve, ugyan olyan nagy lendülettel megyek Jung elé. Jung meglepődéstől még megszólalni sem tudott. Nagyokat tátongva mondott valamit, amit még én sem tudtam kivenni.

-Jung? Itt vagy még? -legyintek kezemmel a szeme előtt. Úgy látszik, ma külön jó kedvemben vagyok. Ez Jimin hibája. Ha ő nem lenne, nem égettem volna le magamat ennyi ember előtt, viselkednék most így Junggal, és török ​​egész nap a fejemet, hogy valamivel meglepjen. Ahh, Jimin! Ajánlom, hogy örüljél mai délutánunknak!

-F-főnök! -suttogta Jung, amit szerencsére csak én hallottam meg.

Megelégelve a dolgokat, intettem fejemmel, hogy menjünk a dolgozóknak kialakított helyre. Ott alig szokott lenni egy-két ember. Jung szerencsére értette célzás, és maradék kis jelenlétét összeszedve indult el abba az irányba.

-Hatalmas problémába ütköztem. -kezdtem el.

-Főnök! Milyen problémája adódott? -kérdezte meg tőlem félve és dadogva.

Hopszika. Lehet előbb be kell avatnom a dolgokba, és úgy elmondanom a problémámat.

-Üljünk le. Hosszadalmas beszélgetésünk lesz. -vettem komolyra a figurát. Jungot ez egyáltalán nem nyugtatta meg, még idegesebb lett tőle.

-Hogyan is mondjam ... -akadtam már a legelején. -Van valaki, aki annyira nem közömbös számomra. Mármint jó értelemben. Nem szeretném megölni, sem bántani. -szögeztem már le legelején, nehogy félre gondolja.

-És gondolom valami örömet akar neki szerezni? -tapintott rá a lényegre Jung.

-Igen. Egy-két ötleteim vannak, de nem hinném, hogy díjazná őket. Tudnál segíteni? -nézek rá könyörögve. Milyen ironikus, hogy a világ egyik legnagyobb maffia vezére itt könyörög az egyik emberének, hogy segítsen.

-Természetesen segítek Önnek. -ajánlotta segítségét Jung.

-Meg tennéd, hogy nem magáznál, hanem tegeznél. És mikor így kettesben vagyunk nem kell főnöknek hívnod. Hívj csak Jungkooknak, vagy Kooknak. Amelyik jobban tetszik. -folytottam gondolataiba Jungot. Már tényleg idegesített, hogy mindig így viselkedik velem. Okés, hogy a főnök vagyok, de ilyenkor nem. Ő is azok a kevés emberek közé tartozik, akiket magamhoz engedtem. Tőlük annyira ezt nem várom el. Vannak bizonyos helyzetek, mikor igen, de ezek ők úgyis tudják.

-Igen, Főnök! Vagyis Kook. -idegeskedett Jung. -Ahhoz, hogy valakinek örömet tudjál szerezni, kedvére kell járnod. Azt tudod, hogy milyen? Mit szeret, mivel foglalkozik szívesen? -tette fel kérdéseit Jung.

-Őszintén nem sok mindent tudok róla. -vakarom meg tarkómat. -Csak annyit, hogy nagyon jól főz, és talán szeret olvasni. Meg nagyon érzékeny egy lélek. -gondoltam vissza arra a napra, mikor a semmitől elsírta magát.

-Értem ... -gondolkozott el Jung. -Mikben gondolkodtál? -tette fel, félve.

-Hát ez az! -mondom a kelleténél kicsivel hangosabban. -Annyi minden van, de nem tudok velük mit kezdeni. Még utána is olvastam, de nem mentem semmire. Azok mind általános dolgok. -akadok ki egy picikét.

-Mond csak. -biztat Jung. Előveszem a telefonomat, s kezdem neki felsorolni. Már az elején szájára tette kezét. Nem értem, hogy ezekben mi olyan vicces.

-Kook, ... -ideáig tartott "komoly" hangja, egyből elnevette magát.