Írói szemszög:

-Látod, semmi baja Jiminnek. -dőlt hátra székében Minki.

-Pont ez az. -háborodott fel Tae. -Igenis nagy bajban van, csak nem beszél róla.

-Tae nyugodj meg. -nézett rá ifjú tanítványára. -Láttad Jimint, ugye?

-Igen, de ...

-Ő maga mondta neked, hogy elmegy piheni. Igazán rá férne, ahogyan neked is. -közölte vele Minki.

-Csakhogy Jimin nem ilyen. -akadéskodott nagyon Tae. -Mindketten nagyon jól tudjuk, hogy csak a munkája él. Szinte már megszállott benne. Nem hiszem el, hogy pont most akar "pihenni".

-Tae, láttál rajta található jelet, ami arra utalt volna, hogy bajban van? -kérdezte meg tőle Minki.

-Nem, de ...

-Akkor meg miről beszélünk? Ameddig neki nincsen baja, és márpedig nincsen, akkor nem kell utána nyomoznunk.

-Az nem elég indok, hogy pont most akar elutazni? Mindig nekem kellett elráncigálnom, vagy valami hihető sztorit kitalálom, hogy eljöjjön velem bárhová. Magától sehova nem menne, kivéve az otthona és az épület közti utat, vagy mikor egy helyszín megy ki. De sehova máshova nem szokott elmenni. -próbálkozott pontosan Tae.

-Igen, Tae, ez így szokott lenni. De ő is ember, szabadon dönthet, hogy mit csinálhat.

-Persze, nem is itt van a baj ...

-Akkor hagyd abba az egészet. -szólt rá erélyesen Minki. Tae nagyra nyitott szemekkel nézett főnökére. Eddig sosem emelte fel így rá a hangját, mint most. Remegő lábakkal állt Minki asztala előtt. Ennél fogva nem hagy hagyni az ügyet, -fogadta meg magában gondolatban. Ő érzi, hogy valami nagy bajban van Jimin, és segíteni akar neki. Akár Minki nélkül, akár vele, de mindent telhetőt megtesz.

-Rendben. -hajtotta le szomorúan buksiját.

-Ne haragudjál Tae. -pattant fel helyéről Minki.

-Nem haragszom, csak ez most így hirtelen jött. -kezdett el szipogni. Minki ezt látva szoros ölelésbe részesítette, amit Tae egyáltalán nem ellenzett. Sőt biztonságot találva simult az idősebb karjai közé.

-Figyelj Tae. -kezdett bele halkan Minki, mikor már látta, hogy Tae sírása elcsillapodott. -Mi lenne, ha felhívnád őt? Ha felveszi, akkor nincs semmi baj, ha nem, akkor fű alatt kezdhetünk utána nézni. De ez legyen titok. Az állásunkkal játszunk, és személy szerint ezért ezen a pozíción szeretnék elmenni nyugdíjba. -suttogta Tae fülébe.

-Megígéred nekem? -csillantak fel Tae szemei.

-Persze. -bólogatott hevesen Minki.

-Akkor megyek és felhívom őt. -mosolyodott el Tae, megvillanta tégla alakú mosolyát.

-Menj csak. Utána meg gyere ide vissza. Lenne pár elintéző feladataink. -nézett rá Taera, aki már az ajtóban volt.

-Úgy lesz. -bólogatott nagyokat, és hagyta el az irodát, ami alapján imádkozott, hogy Jimin vegye fel.

Time skip

-Főnök baj van! -rontott be Minki irodájában, ahol két másik rendőr is volt. Hangosan beérkező Taere kapták tekintetüket.

-Tae, most nem érek rá. Majd utána. -nézett szúrós szemekkel Taere. Tae azért vette az adást, csendben kiment, és az ajtó melletti egyik székre leült, és várt.

Közben elővette a telefonját, és azt kezdte el nyomogatni. Közben a mellette lévő ajtóra pillantott, vagy a munkatársaikra, akik az asztaluk felett dolgoztak. Mikor az egyik ilyen gyors körbenézést csinál, megaakadt a szemei ​​Yoongin.

-Yoongi! -szólt neki, közben intett a feje felett. Nagy léptekkel közelítette meg a személyt, aki szintén Tae irányába indult el.

-Szia Tae! -mosolygot a fiatalabbakra.

-Szia. -köszönt neki vissza lelombozódva.

-Mi ez a nagy kedv? -kérdezte meg tőle Yoongi.

-Jimin. -válaszolta egy szóval.

-Mert mit csinált? -érdeklődött az idősebbik.

-Nem tudom, de hogy nagy bajban van, az biztos. -nézett félve Yoongira.