Egy nappal korábban:

Jimin mély álomban aludt, mindaddig, míg nehezen, de ki nem nyitotta meg a szemeit. Nagyokat ásított és nyújtózkodva ült az ágyában. Mikor végre kezdett kitisztulni a kép, csak akkor vett észre, hogy ismeretlen helyen van. Nem az ő saját kis lakásában van. Máshova pedig sosem menne, nincs kihez.

Remegő lábakkal kelt ki az ágyból, és rohant az ajtó felé. Az ajtó nem engedte ki, mivel előtte Jungkook bezárta. Jimin szomorúan roskadt le a földre. Jelen helyzetbe szívesen sírna, csak ekkor megszólalt egy hang a fejében, ami emlékeztette a céljára. Nem hiába vágott bele ebbe a munkába. Az már más kérdés, hogy ő makacsul ezeket az ügyeket szerette volna. De ha egyszer egy ismeretlen szobájába van bezárva, akkor mit tehetne?

Minden energiáját összeszedve kelt fel a padlóról, és ment vissza az ágyra. Csak ekkor vette észre, hogy az éjjeliszekrény ott van reggelihez hasonló étel, és egy darab papír. A papíron semmi lényeges dolog nem állt, csak annyi, hogy egye meg, meghogy jó kisfiú módjára viselkedjen.

-Ez vajon hány évesnek néz? -tette fel benne a kérdést.

A reggeli elfogyasztása után megcsinálta maga után az ágyat. Ezután a sötét szobába fényt csinált, és elindult felfedezni a helyiséget. A bejárati ajtón kívül még két ajtó található. Jimin az egyik szimpatikus fehérre festett, aranyozott kilincsű ajtón nyitott be előszőr. Az ajtó túloldalán sötétség volt. Csak kevés fény szökött be a helyiségbe, méghozzá onnan, ahol Jimin is áll. Jimin a kezével próbálta megkeresni a villanykapcsolót, ami beletelt egy időbe. Rossz helyen kutakodott. Majd áttért a másik oldalra, ahol végre kitapintotta a kapcsolót, és bevillágosította a sötét helyiséget. A szobába nem volt más, mint szekrények tömkelege. Jobban mondva, egy nagy szekrény, ami faltól falig tartott, és padlótól plafonig ért fel. Jimin még életében nem látott ilyen hosszú, és nagy szekrényt. Pedig, ha tudná, hogy Jungkook háza, ennél nagyobb nagyobb szekrényekkel is van, már nem ezen nyitná nagyra szemeit és száját. Nem mert jobban beljebb menni, ezért amilyen gyorsan csak tudott kihátrált a helyiségből.

A gardrób után a másik ajtó kilincséhez nyúlt. Már ekkor volt egy sejtése, hogy mi lehet az ajtó túloldalán. Amint kinyitotta az ajtót, a sejtése be igazolódott. Egy tágas hófehér szállás található meg. Egy akkor akkora fürdőkáddal, ami neki van, és egy beépített zuhanyzóval. Ezeken kívül még egy kis szekrény található meg a csap alatt. A csap felet egy jó nagy tükör lóg a falon. A helyiség legtávolabbik részén, ahol közepes méretű ablak található, ott van az illemhelyiség is. Jimin mikor anno lakást vásárolt, egyik nagy kikötése az volt, hogy lehetőleg a fürdő és az illemhelyiség két külön helyiség legyen, ne egybe. Most eltorzult arccal nézett itt körbe, de semmilyen megjegyzést nem tett, mert nem az övé.

Innét is gyorsan távozott, majd jobban szemügyre vette a szobát, ahol eddig aludt. Az éjjeliszekrény kívül még pár darab kép lógott a falakon, és a szoba egyik oldalán egy kisebb polcos szekrény található meg, pár darab könyvekkel. Jimin nagy léptekkel közelítette meg. Imád olvasni. Ha rajta múlna egész életében csak olvasna. Most is tenné, de ott van a munkája, amire annyi energiát elkölt, hogy semmi nem marad az olvasására. Még emlékszik rá, hogy kiskorában anyukája mindig olvasott neki. Mikor meghalt, az apukája olvasta az esti meséket. Mikor már nagyobb lett, már ő olvasott kisebb nagyobb vastagságú könyvekből. Addigra már az apukája annyira megszállott lett a munkája, hogy annyira már nem is törődött vele. Ételt, italt mindig volt otthon, néha elment vásárolni, vagy rendelt kettőjüknek pizzát. Vagy mikor Jimin bajban volt, mindig mellette volt. De ez nagyon ritkán volt, olyan annyira, hogy egy kezén simán meg tudná számolni. A hétköznapokban is csak egymásnak köszöntek. De előfordult olyan napok is mikor Jimin nem látta az apukáját. Mikor nem a megszokott időben ért haza, mindig aggódott érte. A legjobban akkor félt, mikor késő este ért haza. Addig ő a sötét szobájában a takaró alatt várta a kocsinak a fényét. Szerencséjére a szobája ablakából láttja a bejárati ajtójukat, és az udvart is, ahova az apukája le szokott parkolni. Ekkor mindig kiugrott az ágyból, és odarohant az ablakához, hogy megbizonyosodjon, az apukája tért haza. Mikor ez volt, Jimin már nyugodtabban ment el aludni. De előfordult olyan napok is mikor Jimin nem látta az apukáját. Mikor nem a megszokott időben ért haza, mindig aggódott érte. A legjobban akkor félt, mikor késő este ért haza. Addig ő a sötét szobájában a takaró alatt várta a kocsinak a fényét. Szerencséjére a szobája ablakából láttja a bejárati ajtójukat, és az udvart is, ahova az apukája le szokott parkolni. Ekkor mindig kiugrott az ágyból, és odarohant az ablakához, hogy megbizonyosodjon, az apukája tért haza. Mikor ez volt, Jimin már nyugodtabban ment el aludni. De előfordult olyan napok is mikor Jimin nem látta az apukáját. Mikor nem a megszokott időben ért haza, mindig aggódott érte. A legjobban akkor félt, mikor késő este ért haza. Addig ő a sötét szobájában a takaró alatt várta a kocsinak a fényét. Szerencséjére a szobája ablakából láttja a bejárati ajtójukat, és az udvart is, ahova az apukája le szokott parkolni. Ekkor mindig kiugrott az ágyból, és odarohant az ablakához, hogy megbizonyosodjon, az apukája tért haza. Mikor ez volt, Jimin már nyugodtabban ment el aludni. Ekkor mindig kiugrott az ágyból, és odarohant az ablakához, hogy megbizonyosodjon, az apukája tért haza. Mikor ez volt, Jimin már nyugodtabban ment el aludni. Ekkor mindig kiugrott az ágyból, és odarohant az ablakához, hogy megbizonyosodjon, az apukája tért haza. Mikor ez volt, Jimin már nyugodtabban ment el aludni.

Jimin az apukájára és a múltjára való visszaemlékezés miatt bepárásodott a szeme. Jobb kezét ökölbe szorította, és erőteljesen törölte a szeméből folyó könnyeket. De azok újra és újra termelődtek, egyre sűrűbb. Ez odáig ment, míg sírni nem kezdett a polcos szekrény előtt. Lent a fa padlón felhúzott térdekkel, magát átkarolva dölöngélt előre és hátra, magát átkarolva.

Az ajtó felől zörgést lehetett hallani, majd lassan kinyílt az ajtó. Jungkook ijedten nézett körbe, de egyből megnyugodott, amikor megtalálta a földön. Jungkook meg akarta tőle kérdezni, hogy miért úgy ül ott ott lent, mikor megcsapta a fülét, a halk sírás. Értetlenül nézett ki a fejéből, de lassan odament hozzá. Még maga sem tudja, hogy milyen érzelmek keringenek benne. De abban biztos volt, hogy bár nem ő tette –nagyon reménykedik benne -mégis sír, amit nagyon rossz nézni, és hallani. Belső énje csak úgy sikít neki, hogy menjen oda, ölelje át, és nyugtassa meg.

Jungkook letérdelt Jimin mögé, majd ölelésbe zárta. Jimin, aki eddig nem vette észre, hogy most már nem egyedül van a szobában, megdermedett egy pillanatig. De ekkor újabb érzelmek törtek rá. Mind olyan emlékek kerültek felszínre, amit eddig sikerült el tudott nyomni. Még hangosabb és keservesebb zokogásba tört ki.

Jungkook értetlenül, de mégis szorosabban ölelte, és amilyen közel csak lehet, magához húzta. Így ültek egy darabig egymás ölelésében, míg Jimin sírás miatt nem nem. Jungkook óvatosan és gyengéden felemelte, és újra betette az ágyba.

Az elfogyasztott reggeli szennyest kivitte a szobából, majd egy üvegpoharat, és gyümölcslevet vitt be. Azt már nem tudja, hogy mennyi idő után jön csak ide. Addig is legyen neki valamilyen folyadék, amit inni is tud. Most ételről nem kell gondoskodnia, mivel nem olyan rég kelhetett fel, és ette meg.

Time skip

Jimin megint nem tudta, hogy mennyi idő aludt. Ha saccolnia kell, akkor olyan egy-két órát aludhatott. Órát nem talált a szobában, és a telefonját elvették tőle. Jimin újra kivánszorgott az ágyból, és most ezúttal a tévékapcsolóért ment. Megnyomva az elindító választás, a sötét képernyő világítani kezdett, majd behozta az egyik adót. Jimin a sok adó között lapozott, addig, míg nem talált számára elfogadható filmet. Ez után nyakig betakarózott, és úgy helyezkedett el, hogy lássa is kényelmesen a tévét. Még sosem volt ilyen szörnyű napja. Már korán lelkileg megviselte a helyzet, és ettől elment minden kedve. Pedig, ha tudná, hogy ez volt egy jó hosszú ideig egy nyugodt kis napja, még élvezte is volna.De most nem tette, hanem gondolatai neha el-elkalandoztak teljesen más helyre, ahova megint nem szabadott volna.